Lucky 13, avagy a Honda Jazz tiniként is megbízható
Honda Jazz 1.2, 2005 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Tizenhárom évnyi használat szinte alig látszik a Jazz utasterén, a külsején pedig még annyira sem fedezhető fel az idő vasfogának nyoma.
Napsugár 2005-ben született, első lépéseit pedig az év második hónapjában tette meg. Már fiatal korában is népszerűnek számított, hiszen csinos vonalai mellett a belső értékeivel is lenyűgözte az embereket. Nem nőtt túl nagyra, de erre nem is volt szüksége. Napsugár ugyanis egy Honda Jazz, akiért valószínűleg mindenki rajong, aki kipróbálta vagy akár hosszabb távon használta is. A kisautó könnyen variálható utasteret rejt, az 1,2 literes motorja pedig az átlagos felhasználói igényeknek tökéletesen megfelel. Nem iszik túl sokat, és nem tűnik különösebben gyengének sem. Igazából a „frissjogsis”, első autót kereső vásárlók számára megfelelő választás.
Napsugár jelenlegi tulajdonosa is első (működő) saját autóját tisztelheti benne. Ezért volt számára kimondottan fontos a választásnál többek között a megbízhatóság. Villámgyorsan képes elvenni bárki kedvét egy olyan autó, amellyel minden második héten nyűglődni kell valamit, mert elkezdenek felbukkanni a hibái. A Jazzek többsége szerencsére nem ilyen. Egy másik fontos igényként merült fel az autó kiválasztása során, hogy férjenek el benne különböző kisebb-nagyobb, de inkább nagyobb és hosszú sporteszközök. Nos, a Jazz ebben is nagyot villant, hiszen a hátsó ülések lehajtásával sík padló alakítható ki. Szinte egy kis teherautóvá változik.
A sárga gépre egy használtautó-kereskedésben csaptak le, és döbbenetes módon szinte észrevehetetlen rajta a 13 év, amely a születése óta eltelt. Ennyi idő alatt az órája szerint 175 000 kilométert tett meg. Ha esetleg ez egy visszatekert érték, akkor még inkább a dicséretére válik a kitűnő állapota. Rozsdának nyoma sincs! A karosszérián nagyítóval kell keresni bármilyen kopást vagy apróbb karcot, amelyek megjelenése elkerülhetetlen a mindennapi közlekedés során.
Az utastérben körülnézve szinte már gyanússá válik, hogy nem kapott-e új kárpitokat az évek során. De nem, minden gyári állapotú, és kopás alig látszik. Egyedül a vezetőülés viseletesebb, de az ajtók borítását látva, mintha megállt volna az idő. Persze a váltógomb már kifényesedett a használattól és a kormánykerék tapintásán is érezni a majd kétszázezer megtett kilométert, de első pillantásra ezek is szinte újkori fényükben tündökölnek. A csomagtérben már jobban észrevehető a kor. Valószínűleg sokszor használták elfektetett ülésekkel cipekedésre a Jazzt, mert a hátsó ülések háttámlái kissé kidörzsölődtek.
Na, de mi a helyzet motorikusan? A gépháztetőt felnyitva patent látvány fogad. Az új Jazz mellett sincs szégyenkezni valója, amelynek tesztjéről hamarosan beszámolunk. Addig is egymás mellé állítottuk néhány kép erejéig az első és a harmadik generációt. Szóval a 77 lóerős, 1,2 literes egység majdnem hibátlan. A vásárlás után természetesen egyből olajcserére ment a masina, illetve a gyújtógyertyákat is újra cserélték benne. A vásárlás után nem sokkal a generátor szíj is csereéretté vált, ám ez nem egy meglepő fordulat és nem is terheli meg túlságosan a pénztárcát. Viszont az EGR-szelep makacskodását tapasztalva már nem feltétlenül őszinte az ember mosolya. Az autó gazdája a vártnál magasabb fogyasztást jelölte meg az egyik negatívumként, ám ehhez a hibás EGR-szelepnek is köze lehet, így a csere után valószínűleg helyreáll a rend.
Ezen kívül a fékeket cserélték a vásárlás után, illetve a gömbcsuklókat és a „kutyacsont” stabilizátort, ám utóbbiak a hazai utakon nem csoda, ha az átlagosnál hamarabb használódnak el. Emiatt még egy futómű beállítás is vár a most már Napsugár néven becézett Jazzre. A bosszantó hibák között említhető még a rádió hektikus némasága. Olykor nem szól, aztán magától észhez tér. Emellett a klímatisztítás érdemel említést, amelyet egyébként szintén érdemes elvégeztetni használt autó vásárlása után. Viszont nem sokkal azután, hogy távozott a gép a kereskedőtől, észrevette az új tulaj, hogy áll a víz a pótkerék alatt. Ám ennek oka azóta is rejtély és a jelentős csapadékkal érkező tavasz során sem tapasztalta, hogy beázna az autó.
Egy gyors próba, épp az új Jazzből átülve, rávilágított, hogy még az első generációs modellt is mennyire jó érzés vezetni. A váltókar pontosan jár a kulisszában, a kormányzás pontos, a futómű mondjuk jóval lágyabb hangolású, viszont ez a bukkanókkal tűzdelt városi utakon kimondottan előnyös. Sőt, halkan jegyzem meg, hogy a kuplungpedál talán még egy picit kényelmesebb is. Sokkal gyorsabban megtalálható vele a fogási pont. Lefulladni vele szinte lehetetlen, ami szintén örömteli az újonc vezetők számára.
A hab a tortán pedig az, hogy egymillió forint alatt kelt el a Jazz, márpedig a kínálatot böngészve ez igazán jó vételnek tűnik. Érdekes, hogy mennyire jól tartja az árát a Jazz első generációja. Amikor ezeket a sorokat írom, pont 197 autót dob ki a Hasznaltauto.hu keresőfelülete és mindet egymillió forint felett kínálják. Persze ezek közül a legtöbbet futottak talán lealkudhatóak a lélektani határnak számító hétszámjegyű ár alá. Ha tovább szűkítem a keresést, az 1,2 literes motorra, akkor már csak 70 darab eladó Jazz jelenik meg. Ezeket kínálják a legkedvezőbb áron. Ha valaki kedvet kapott az olvasottak alapján a Honda kisautójához, bátran böngéssze a kínálatot, ugyanis az eddig személyesen megismert tulajdonosok közül senki nem panaszkodott még erre az autóra.
A kéziváltós Jazz-eknél köztudomású a váltó nyelestengely-csapágyának hibája, amit a cikk nem említ, mivel „Napsugárnál” ez a hiba nem jött elő(de még előjöhet). Ezért szoktam rendszeresen azzal jönni, hogy „egy személyes tapasztalat önmagában nem mérvadó”. Ha én Jazz-t akarnék venni használtan, nekem ez a csapágyhiba egy nagyon fontos infó, számolnom kéne vele, viszont ezen a konkrét példányon ez a hiba még nem jelentkezett, ergó eme cikk alapján csak egy felületes képet kaphatunk a kocsiról. Több konkurens oldal olyan használtteszteket tesz közzé, hogy majd megszólalnak, típushibák, előnyök, hátrányok alaposan kivesézve – ezekhez képest az AN-féle használttesztek gyerekcipőben járnak, további kutatómunkát igényelnek.
Még ezzel a hibával együtt is jó! Más típusnál is van típushiba , csak azok másban is rosszabbak. Tudom próbáltam más márkákat is a 20 év alatt .
Tudom, nem is vontam kétségbe, csak kiegészítésként hoztam fel ezt a hibát. Soha el nem romló autó nincs, ezzel jobb, ha tisztában van mindenki.
Egy 13 éves, külföldről behozott autónál csak a Szentlélek tudja, hogy mi volt cserélve.
Azért ha a szívemre teszem a kezem, majdnem egymilliót fizetni egy tinikorú kisautóért, amire a vásárlás utáni kötelezőn felül rögtön új fékrendszerre, futómű alkatrészekre, egr-szelepre is költeni kell, nem annyira jó üzlet.
Viszont ha a pótkeréknél beázik, a rozsdásodásra nem kell sokat várni…
Ez egy Honda. 13 éves, de Honda. Én 2,5 milliót fizettem egy 9 éves Hondáért másfél éve. Minden egyes forintot megért. Azóta kapott téli gumikat lemezfelnikkel, olajat, szűrővel, légszűrőt, pollenszűrőt. És kész. Meg benzint, hogy menjen. Meg mostam. Ja, meg vettem egy pár ablaktörlőt, az 10 000 volt, mert minőséget akartam. Idén cseréltetem az összes féktárcsát és fékbetétet. Ez kb 160 000-170 000 Ft lesz, mert nem a legolcsóbbat fogja kapni, Brembot kap.
Szóval mi a gond az idősebb autókkal? Nem a szokványos Opel, VW, stb-ből kiindulni, ahol hol ez, hol az romlik el.
De gondolom, nem egy 9 éves Jazzt vettél 2,5 millióért. 🙂
Nem kell nekem ugranod, semmi bajom az idősebb autókkal, nem is írtam ilyet. Mondjuk, én ennek a Jazznek az árának igaz, a duplájáért, de egy kategóriával nagyobb, fele ennyi idős, újszerű I30-at vettem egy éve, amire szintén nem költöttem az olajon és a szűrőkön, meg egy tompított izzón kívül a 13 hónap alatt. Még gumit sem, mert kaptam hozzá a téli garnitúrát felnin.
Ezt csak azért írtam le, hogy nem csak egy Honda tud ilyet.
„Nem a szokványos Opel, VW, stb-ből kiindulni, ahol hol ez, hol az romlik el.”
Mondjuk, a tesztelt Jazz erre némileg rácáfol…
Murphy megmondta, hogy ami elromolhat… Minden márka minden típusának vannak gyengéi, a Honda sem tökéletes.
Ha ismernéd a japán teknikát tudnád mind jó. Végy franciát az biztos jobb 🙂
Teknikát? 😀
Ismerem a japánokat, most amúgy Hyundaiom van és ahogy fentebb leírtam, tökéletesen elégedett vagyok vele. Az agyszüleményeid ellenére nem akarok franciát venni.
Nem kéne, hogy ezt az oldalt is elárasszák az agyhalott trollok.
Üdv.az a pótkerék beázás nállam is jelentkezett sőt folyamatos,mert valahonnan két oldalrol lecsorog a viz.lassan 1 éve van nállam és egy el nem múló gyorsitás vagy gáz tartás utáni rángatás is van amit a gáz elvétellel már reflexszerüen „gyógyitok”.égéskimaradás minden hengerben,ezt irta ki a műszeres vizsgálat,új gyertyák vannak benne,omv-s üzemagyag,egr nem koxolódott!franciábol ültem át,következő is jazz lesz.ja és dzsesszikának hívjuk.
Úgy két éve kaptam egyet kölcsön, szívességi használatra, különösebb okom nem volt rá hogy rajongjak érte. Generációra olyasmi volt mint ez a sárga, és bár nem emlékszem a pontos km állásra de nem volt sok, mégis erősen le volt használva, pl a kuplung alig fogott (Volvóban még nem kellett újat venni, a 180.000-et futottakban sem).
Persze cuki, ha valakinek bejön, vigye.
Miért egyfolytában hülyének lenned zold? Ha valaki nem tudja a kuplungot használni, az nem az autó hibája. A nyamvadt Volvód kuplungját én, ha akarom, 1000 km alatt tönkre teszem. Egy olyan, aki folyton rajta tartja a lábát, persze, hogy pár ezer km alatt kinyír egy kuplungot, mindegy milyen autója van.
Amúgy meg ne hasonlítsd a volvóhoz, ez olyan, mintha én átülnék egy astrába és fikáznám. Nyílván neked nem jön be, ezt tudjuk. Én sem vennék Jazzt, csak ha ki sem jönnék a városból. Oda való.
Az első mondatból kihagytam a „kell” szót. Még korán van és nehezen viselem a hülyeséget.
A gyújtótrafó hibát kifelejtetted úgy, ahogy a légzsákmodult és a rozsdásodásra hajlamos kipufogórendszert is, mert bizony ezek is köztudottak! De szerencse, hogy felnyitottad a tulaj szemét, hogy zöröghet a nyelestengej csapágy, és az tudod mit okoz? SEMMIT! A 124-es Mercimnek minimum 10 éve zörög a nyelestengelye, 200.000km-t tettem bele ez idő alatt!
Annyi hülyeséget leírsz, hogy fáj elolvasni az írásaidat.
Pityuka jelmondata tehát: „Éljünk együtt a hibával, xarjunk bele!” Ez igen, b+. Gondolom, ha fáj valamid már hosszú ideje, akkor is ezt az elvet vallod, és kerülöd az orvost. Ráadásul megint hozod a szánalmas formádat, hogy be akarod bizonyítani, hogy a nyomorult franciáidnál semmivel sem jobb a japán, és ezzel akár azon az áron is megpróbálkozol, hogy a hasadra ütve, bizonyíték nélküli állításokat citálsz ide. A magadfajták mostanában lubickolhatnak itt az oldalon: ugyanis amióta az AN arculata megújult, valamiért nem működik a komment-szekcióban a „hivatkozás beszúrása” rész, tehát a hozzád hasonló nagyot mondani akaró idióták mindenféle bizonyíték nélkül írhatnak ide olyan eszement marhaságokat, hogy a fal adja a másikat. Tényleg nincs több eszed, mint a nicknevedben szereplő tárgynak.