Letaglózó élmény – Jeep Grand Cherokee Trackhawk használtan

Amikor mennydörgő hangjával bámulatba ejtett egy Grand Cherokee SRT, szinte el is felejtettem, hogy van még feljebb. Bizony, a mérnökök nem elégedtek meg a 6,4 literes Hemi közel 470 lóerejével. Fogták a Hellcat motorját és szépen beillesztették a Grand Cherokee orrába. Röviden így született meg a Trackhawk, a világ egyik legerősebb SUV-ja, sőt gyárilag talán ez a legerősebb. Mindezt egyébként mintha még kicsit leplezni is próbálná, amitől persze csak még nagyobb móka, mert nem nézik ki belőle, hogy mit tud. A szakavatottaknak persze gyanús lehet szemből a méhsejtmintás hűtőrács az első lökhárítóban, illetve felette a plusz légbeömlő. Bár ezek az SRT változaton is ott díszelegnek. Ahogy a színes Brembo féknyergek is, ebben az esetben sárgáról beszélhetünk, illetve hátul a négy kipufogóvég árulkodik arról, hogy különleges dolog áll előttünk, vagy épp halad. Ha elég közel tudunk hozzá maradni akkor a Trackhawk felirat világossá teszi, hogy miféle szerkezet ez. De nem könnyű közel maradni hozzá! Az a bizonyos Hemi, aminek direkt nem árultam el eddig a teljesítményét, brutálisan erős. Nem kevesebb, mint 707 lóerőt rejt a kompresszoros V8-as, a nyomatéka pedig 875 Nm! Bár érdekes, hogy ez nem 6,4 literes, “csupán” 6,2-es. De ezek csak számok, lehet velük dobálózni, de át is élni, hogy mit jelentenek az elsőre kicsit felfoghatatlan adatok, na az örök élmény.

Már eleve, ahogy beröffen, az a tipikusan amerikai bugyogás, hörgés, nagyobb fordulaton pedig félelmetes üvöltés, na az biztos, hogy mindenkiben megmozgat valamit, aki szereti az erőt, a sebességet.

A maximális nyomaték már 4800-as fordulatnál megérkezik, a csúcsteljesítmény pedig 6000-nél. De akkor dobálózok még kicsit a számokkal. Álló helyzetből 3,7 másodperc alatt gyorsul 100 km/h tempóra, a végsebessége pedig 290 km/h. Előbbi olyan érzés, mintha egy űrrakétában próbálnának föld körüli pályára állítani csak a kényelmetlen rezgések rázkódások nélkül. Beleszorul az ember a sportülésbe, levegőt venne, de hát a mellkasa is préselődik hátrafelé. Aztán csak kapkodja a levegőt széles vigyorral az arcán, amikor vége a gyorsulásnak. Hangsúlyoznom kell a rezgések és rázkódások hiányát, mert ha kell, a Trackhawk egy kimondottan csendes utazóautó is lehet. Amikor nem vadulnak vele, olyankor alig szűrődik be zaj az utastérbe, még az óriási motor felől sem. Bent pedig prémiumos hatás fogad. A barna bőrkárpit nagyszerűen mutat, tapintása is finom, ahogy a legtöbb műanyag is minőségi a műszerfalon, ajtóburkolatokon. Nem mellesleg rendkívül tágas is a Trackhawk, megőrizte a praktikumát is. Az alaphelyzetben is egy köbméteres csomagterébe könnyű pakolni, nincs túl magasan a rakodóperem. Az ajtók pedig tágra nyílnak, így könnyű beszállni elöl és hátul egyaránt. Szóval nagyon ügyesen gyúrták össze ezt a Grand Cherokee modellt, hogy egyszere nyújtsa a sportosság, a kényelem és a minőség érzetét. A szóban forgó példány 2018-as évjáratú, nincs még túldigitalizáltság, a középkonzolon minden könnyen kezelhető, úgy a “gomberdő”, mint az érintőképernyős menü. Hab a tortán a kiváló fogású kormánykerék, rajta a díszbetét Trackhawk felirattal, illetve a szénszálas hatású díszek, amelyeknek a használatát nem vitték túlzásba, így ízléses maradt az utastér. Ahol egyébként nagyítóval kell keresni a használat nyomát 95 ezer kilométer után. Nem csillog kopottan a 8 fokozatú automataváltó karja, nincs igazán kopásnyom a kormánykeréken sem, illetve a Trackhawk feliratos üléseken sem. Ha jól sejtem, sokan biztosra veszik, hogy nem olcsó fenntartani egy ilyen ritkaságot. Bizony ez egy nagyon ritka gép. Anno az első szériájából csupán 5000 darab készült, amelyből 100 jutott Európának. Ebből pedig kettő Magyarországra! Na, de a fenntartási költségek bár tényleg nem szerények, azért nem is annyira elszálltak. Kihegyezettsége ellenére strapabíró a technika. Az első 100 ezer kilométer alatt csupán az önindító rakoncátlankodott egyszer, javítása nem volt nagy tétel. Viszont a fékek már drágábbak. A négy fékbetét összesen félmillió forint, amelyeket 40 ezer kilométernél kellett cserélni. A tárcsák tovább bírják, de mindez persze függ a vezető jobb lábától, illetve attól, hogy mire használja a 2,7 tonnás autót. Nem egy pillekönnyű teremtmény tehát, ezért is csodálatos, amit a mérnökök műveltek. Felfoghatatlan számomra, hogy menyire tapad a választott ívre az autó. Nem akar leesni a kanyarból, mint más sportosnak szánt SUV-ok. Ha nem élem át, nem hiszem el. Nem érezni alulkormányzottnak, pedig nem könnyű a motor sem az orrában. Persze az összkerékhajtás sokat segít, a fara is jóindulatúan viselkedik. Méltó a nevében olvasható track szócskához, ami a versenypályára utal. Ott valószínűleg benzint is nyakal rendesen, és itt már szinte látom, hogy mi lenne a végső kérdésetek. Jó-jó, de mennyit eszik? És itt sem kell annyira elképesztő számokkal előhozakodnom. Nagy átlagban 14,6 literrel is beéri, de az ECO gombot is használva, amelytől kissé vérszegényebb lesz, de még mindig sportautós attitűddel, levihető 12 literre a fogyasztása. Szóval, aki különleges SUV élményre vágyik, a Jeep felé érdemes nézelődnie. Bár, ahogy említettem a Trackhawk nagyon ritka madár, ezért befektetésnek sem utolsó, ha valaki eltenné az utókor számára. De az az igazi, amikor használják, hiszen Porschékat, Bentley-ket és Lamborghiniket eszik reggelire! Ráadásul most eladó lett az autó, amit természetesen megtalálsz a Használtautó.hu felületén.