Lehet-e kabriót venni másfél millióért?

Szomorú ezt leírni, de mostanság olyan világot élünk, hogy a mindennapos használatban lévő autót is egyre nehezebb fenntartani, így próbáltuk nem elvetni a sulykot, mikor „játszóautónak” való kabriókat kerestünk a Használtautó.hu kínálatában. Mivel a felhozatal változatosságára voltunk elsősorban kíváncsiak, az egyetlen keresési kritériumunk a pénzre vonatkozott: egymillió forinttól kezdtük a mazsolázást, és maximum másfél millióig nyújtózkodtunk a virtuális takaró alatt.

Ahogy illik, az autózás alfájánál, az Alfa Romeónál kezdtük a keresését, de nem dúskáltunk a lehetőségek között, mert csak két Spider maradt fenn a rostán. Az első példány még a klasszikus, hátsókerekes szériához tartozik, 110 ezer bevallott kilométerrel, fekete színben, de a nagy műanyag lökhárító, illetve az ízléstelen hátsó légterelő miatt - szerintünk - nem ez a legszebb változat. A leírás alapján a karosszéria teljes felújításon esett át, vadonatúj a fényezés, az utastérben pedig bőrülések pompáznak, de az adminisztráció okozhat némi nehézséget, mert a kocsi lejárt külföldi papírokkal rendelkezik. Magyar forgalomba helyezéssel 1,4 millió forintba fájna, de a típus rajongói szerint az Alfa Spider nyújtotta élmény megfizethetetlen. A másik Spider már az új, fronthajtásos szériához tartozik, a markáns vonalú karosszéria formáját a híres tervező, Walter de Silva alkotta meg. A tulajdonos 1,3 millió forintra taksálja a fekete színű, 1997-es modellt, amelynek orrában 2.0 literes, négyhengeres, 150 lovas Twin Spark benzinmotor ketyeg – persze, V6-ossal lenne az igazi, de a célnak voltaképpen ez is megfelel, a fenntartása pedig kevésbé terheli meg a pénztárcát. A karosszéria épnek tűnik a fényképeken, a könnyűfém felni nem gyári, de nem áll rosszul a Spidernek, az utastérről viszont nem sokat árul el a rossz szögből elkészített fotó.

Audiból a régi 80-as alapú Cabriolet jöhet szóba, de a megadott értékhatárig csak egy olyan példányt találtunk, amely nem külföldi import, és ezért nem kell rá pluszban regisztrációs adót fizetni. Az ezüstszínű járgány 1995-ös kiadás, viszonylag gazdagon extrázva: légkondicionálóval, blokkolásgátlóval, szélfogóval, nem agyonpadkázott alufelnikkel várja új gazdáját, és tulajdonosa szerint 142 ezer kilométert futott eddig. Az utastér valóban szépnek tűnik, nem szakadtak az ülések, a kormányról nem foszlik a bőr, és egyformán csillognak a lakkozott fabetétek. A karosszéria sem viharvert, nincsenek gagyi beavatkozásra utaló lámpacserék, sufnituningos légterelők, a felcsukott tető nem szakadozott, egyedül a hosszában felragasztott (vagy festett) csíkozás rondít bele az összképbe, csorbítva az eleganciát. 1,38 millió forintért mindenképpen érdemes lenne Szolnokra elutazni, és megnézni.

BMW… Kemény dió olyan müncheni modellt találni, amely a másfél milliós ársávban mozog, és átlagban tizenöt éves kora ellenére, épkézláb állapotban maradva nem vált a lakótelepi hülyegyerekek martalékává. Azért megpróbáltuk a lehetetlent, és ezt dobta ki a kereső. 1996-os 318i (E36-os sorozat), 1,39 millió forintos irányáron, titkolt futásteljesítménnyel, de láthatóan buherálásmentes állapotban, gyári felnikkel, Angel Eyes fényszórók nélkül (ez nagy szó), és ami a legfontosabb, Hard Top (kemény) tetővel! Sajnos, a hirdetésből nem derül ki, milyen állapotban van a vászontető (van-e szakadás, működik-e mechanika), és a bőr-szövet kárpitozású utastérben is vannak figyelemreméltóan fontos részletek. Egyrészt a különleges zöld szín megszokást igényel - bár a külsővel harmonizál, nem mindenki szereti az ilyen harsányságot -, ráadásul a vezetőülésen látható durva kopás nem arról tanúskodik, hogy szimplán szezonálisan, megkímélve használták volna az autót. 15 éve a BMW még egy kabrióhoz sem adott légkondicionálót alapáron, és a hifi számára idegen a CD lemezek lejátszása, a fejegység kazettás. Bár a BMW név gyakran a sportosság szinonimája, a négyhengeres 318i Cabrio nem tépi fel az aszfaltot, inkább kényelmes, mondhatni öreguras csordogálásra való.
Akinek fontos a dizájn, a hangulat, nem hagyhatja ki a számításból a FIAT divatos járgányát, a Punto-alapú barchetta (igen, így kisbetűvel helyesen) modellt. Az 1,8 literes, 130 lóerős benzinmotor kellő dinamizmusról gondoskodik, és a fronthajtás ellenére egészen jókat lehet autózni. A stílusos karosszéria még mai szemmel nézve sem elavult, ráadásul az olaszok a rájuk jellemző módon, ötletesen oldották meg, hogy a spórolás jelei az utastérben ne legyenek illúziórombolók. A színre festett lemezfelületek feldobják a hangulatot, a kerek szellőzők elmaradhatatlanok, és ugyan kevés a praktikus részlet, illetve nem túl bőséges a helykínálat, az ember mégis remekül érzi magát a volán mögött. Amint az adatbázisban talált példány bizonyítja, másfél millióért már megszerezhető az élmény, ráadásul a piros szín remekül áll a kocsinak. Mivel 2000-es az évjárat, ez még ráncfelvarrás előtti barchetta, de úgy tűnik, egyben van, és a rendszám alapján külföldről behozottnak tűnik. A 119 ezer kilométer reálisnak mondható, egyedül a váltókar piros szoknyája nem stimmel, azt már cserélték – valószínűleg elszakadt.
A Mazda MX-5 fogalom a kabriók között, amely helyesen roadster: hosszában beszerelt orrmotor, hátsókerékhajtás, kétszemélyes utastér. Az aktuális NC széria még nagyon drága, de a tucatnyi NA és NB között azért lehet válogatni – mi az utóbbi sorozatból választottunk egy példányt. A paraméterek dióhéjban: 1999-es kiadás, magyar okmányos, 147 000 futott kilométerrel, 1,6-os, 110 lóerős benzinmotorral. Akárcsak az Alfa Spider, és a FIAT barchetta, a Mazda is szigorúan kétszemélyes, tehát családi kiruccanásokra maximum egy gyermektelen házaspár mehet vele – mellesleg a csomagtartó is éppen akkora, hogy két sporttáskánál több nem nagyon fér bele, de őszintén szólva ez másodlagos szempont.

Ha fontos a négy szállítható személy, mindenképpen nagyobb autóra van szükség, és itt kerülhet képbe a Saab, amely a hideg skandináv telek ellenére nagy tapasztalatokkal rendelkezik a kabriók vonatkozásában. De a másfél milliós keretbe vajon belefér ez a márka? Úgy tűnik, a helyzet nem teljesen reménytelen, de azért a szerény számú találatokból arra következtetünk, ennyi pénzért legyünk türelmes keresők. Most egy 1995-ös 900-asra bukkantunk, elegáns méregzöld külső és bézs belső kombinációban, turbó nélküli (ez előny lehet) kétliteres, 133 lovas benzinmotorral, manuális váltóval. A közel 200 ezres futásteljesítmény kellő óvatosságra intő adat, és gyanúra ad okot, hogy a két első ülés színe láthatóan elüt a többi kárpitelem színétől – vajon miért cserélték vagy húzták be őket újra?
Tegyük fel, hogy semmiképpen nem szeretnénk 10 évnél régebbi kabriót, és nem elsődleges szempont a méret vagy a márka. Álomban szendergünk? Nem, a Peugeot 206 CC megoldás lehet, bár ez leginkább nőknek ajánlott kiskocsi, elsősorban a gömbölyded formája, megjelenése miatt. A típus vonzerejét az elektromosan mozgatható fémtető jelenti, ám ez azzal a hátránnyal jár, hogy a modell teljes értékű jármű a téli évszakban is – ezért sem meglepő, hogy ez a bordó, ezer forint híján 1,5 millióért kínált, 2003-as évjáratú CC bizony túl van a százezredik lefutott kilométeren. Ellenben szépnek tűnik, megkíméltnek, és a tartalommal sincs baj, még automata légkondi is van benne.
Ugyan vannak márkák, típusok, amelyekről most nem ejtünk szót - például a középmotoros MG TF -, de a Volkswagen Golf mellett nem mehetünk el szó nélkül. A helyzet egyszerű: a Golf I Cabriolet kultuszautó, sokak féltett kincse, így megfizethető áron nem is találtunk belőle eladót. A kettes Golfot nem nyitották ki, marad tehát a hármas, mert a következő generáció, az EOS másik dimenzió – mind árban, mind műszakilag. Barátkozzunk meg a tudattal, hogy a virtuális tárcánkban rendelkezésre álló pénzért nem lesz fiatal a Golf III Cabriolet: 1995 és 1999 között gyártott példányok sorakoztak a találati listán. Mivel egy kabrió sokszor valóban csak játszóautó, úgy véljük, ilyenkor belefér némi bolondozás, és nem borítja fel a világbékét egy feltűnő fényezés. Ezen a narancsszínű (németül signal rot) 1995-ös Golfon történt némi barkácsolás, feketére lett fújva az embléma, elől-hátul sötétítettek a lámpák, cseredarabos a fényszóró, de ennél mélyebben szerencsére nem nyúltak hozzá, a belseje vállalható, a BBS felni pedig egyáltalán nem rontja az összképet. A 2.0 literes, 115 lovas benzinmotor univerzális wolfsburgi darab, ha karban volt tartva, akkor nem problémás a 143 ezer kilométer.
Körképünk alapján elmondható, aki így télvíz idején szeretne kabriót vásárolni, egyáltalán nincs kudarcra ítélve, még akkor sem, ha nem túlzottan vastag a tárcája. A megfelelő autó kiválasztásához azonban sok türelemre van szükség, hiszen ne feledjük, a legcsábítóbb hirdetés ellenére is előfordulhat, hogy a valóságban nem tetszik a kiszemelt jármű.