Lehet-e háromszázezer forintért használható autót venni?

Még a zimankós napok egyikén céloztam meg a Fővárosi Autópiacot, hogy a neten kinézett öt darab, háromszázezer forint alatti áron kínált autót a maguk valóságában is kipróbáljam. Mert a hirdetési fotókon ugyebár sokszor még a széthullóban lévő autók is egész normálisnak látszanak, a képnézegetéses esélylatolgatás helyett (és a Használói vélemények böngészése után) jöjjön hát a szemrevételezés, a próbaút!

1. Citroen ZX

Kezdjük abc sorrendben, első páciensünk így egy 265 000-es áron kínált, ezüst színű, 1992-es Citroen ZX 1,6-os benzinmotorral. Ez a típus nem csak német-japán koalíció kompaktjaihoz képest ismeretlen a legtöbb érdeklődő számára, de még a Renault és Peugeot korabeli vetélytárs modelljei mellett is csak harmadhegedűsnek számított. Nem is csoda, hiszen kisebb-nagyobb problémái miatt igencsak megbízhatatlan kocsi hírében állt, pedig a tapasztalatok szerint a valós helyzet nem annyira vészes, ezt bizonyítják a használói vélemények is.
Távolról egész bizalomgerjesztő a kocsi megjelenése, de tizennyolc éves korához mérten még közelebbről nézve is egész szűzies a karosszéria állapota, csak néhány plezúr árulkodik eddigi életének kisebb viszontagságairól, de rozsdásodásnak és nagyobb karambolnak semmi jele. Kívülről. A motortérbe tekintve kiderül, mégsem kerülheti el a ZX a közelgő találkozást hegesztőpisztollyal, a jobb első rugótorony körüli előrehaladott rozsdásodás miatt. Új téli, és jó állapotú nyárigumi garnitúra jár a kocsihoz, az egyik fényszóró viszont egy luk miatt cserélendő, és a szélvédő sarkain elindult tejfölösödés miatt előbb-utóbb az üveg is megérik a cserére.

Belül már kicsit rosszabb a helyzet, az eleve kevéssé strapabíró berendezésen látszanak a használat nyomai, de még a vállalható mértéken belül vagyunk. Így még élvezhető az utastér tágassága, az ülések kényelme. Kopottas a kormány, eláll a műszerfalburkolat, és (jellemző módon) nem működik az elektromos tükörállítás és a bal első ablak –de legalább vannak ilyenek, a felszereltség a korszak átlagához képest egész kellemes –sőt, a hátsó ülés nem csak osztva dönthető, de előre-hátra tologatható is! A Peugeot 306-oséval rokon mechanika is elfogadható állapotúnak bizonyult, a próbaúton a szokásos problémák közül sem a féltengelyek kopottsága, sem a nagy kormányholtjáték nem jelentkezett, a jó fogyasztású és kellemes karakterisztikájú 1,6-os motor a váltóval együtt tette a dolgát, bizonyította kényelmét a futómű. Akár hihető is lehet a 242 500 kilométeres futásteljesítmény. A karbantartás-igényesnek ismert első futómű persze itt sem volt tökéletes, a bal első kerék erősen lóg, és a fékbetétek is csereérettek. És az autót alulról átnézve kiderül, a jellegzetes olajfolyás is megvan, és a kipufogó hátsó dobja is javításra, vagy inkább cserére szorul.

1. Fiat Punto

Az abc sorrendben következő Fiat Punto sok tekintetben a Citroen ellentétének mutatkozik, mindenki ismeri a típust, formája ha nem is mai, de még mindig fiatalos, vagány Giugiaro fazon –és ez a legfrissebb konstrukció is. Bár az ötös legfiatalabb tagja, 1994-es gyártású, karosszériája sokkal több támadást élt túl, egy horzsolás itt, egy horpadás ott, a motorházfedélről mállik a lakk, az újrafényezett sárvédőről pedig látványosan tolja le a rozsda a festékréteget. De nem csak itt csámcsogja a vasat a barna kártevő, a hátsó ablak peremén, és – mint később kiderül – az autó egész alja küzd a korróziós problémával. A kipufogódobnak vége, a hátsó rugótányér javítást igényel.
Gondoltam, majd az utastérben visszaszerzi becsületét a Punto, hiszen helykínálata még a mai kisautókkal is állja a versenyt. Ez igaznak is bizonyult, és a külsőhöz képest az utastér egészen egyben is van, az időórán kívül minden működik, azaz… Szóval, nagy vonalakban tényleg egész jól tartja magát a Fiat beltere, de a részletek összességében csüggesztőek. Nem hajlik vissza a kapaszkodó, a kormány közepe odaszigszalagozva (persze, stílusosan, sportszalaggal), a vezetőülés pereme deformálódott és szakadt, a jobb oldali ajtó úgy szorul, hogy ketten alig bírjuk nyitni-zárni.
A mechanika átvizsgálásának ezek után végképp elvárások nélkül fogtam neki, hiszen a korai-öregedő Puntók nem éppen problémamentességükről híresek. Mert hiába megbízhatóak alapvetően a szerkezetek, az úthibákra kényes a futómű, problémásak a korai évjáratokon a hibás konstrukciójú hátsó szilentek, gyakoriak a kissé labilis elektromos rendszer kontakthibái. Na, itt aztán hamar vége szakadt a puntós álomnak: a kinyomott kuplungpedál alig jön vissza, rettenetesen lóg az első futómű, a vezérműszíj műanyag burkolata lifeg, az injektor-lámpa világít… Kész csoda, hogy mindezek ellenére a Fiatot mégis jó vezetni, a váltó precíz, a motor eleven, a fék fog, és a kocsi még rugózik is rendesen. Ha az óra szerinti 189 000 van a Puntóban, akkor ennek az állapotnak az eléréséhez nagyon kellett rugdalni…

1. Ford Orion

Persze, ki vesz ennyi idős francia vagy olasz autót: németautó-hívök figyelem, jöjjön végre egy derék kölni Ford! Igaz, az Orion 1986-os évjáratával a legöregebb, de elnézőbbek leszünk vele, hiszen ára is csak 185 000 forint. Ezért elnézzük neki az ősi konstrukcióból adódó szűkösebb helykínálatot, a nehézkesebb kezelhetőséget –és a karosszéria apró rozsdarügyeit…

Mert perem-rozsda az van bőven a Fordon, látszik egy-két karosszéria-javítás nyoma, a lökhárító is szilánkosra tört, mégis, egész derék állapotban van –mondtam elhamarkodottan, mielőtt kinyitottam volna a hátsó ajtókat. Mert bizony a rozsda itt teljesen megette a kerékdobokat, mint ahogyan a motortérben is megrágta a doblemezek javát. Na, ez így már baj! Ezeket a hibákat még provizórikusan, vagy haveri alapon is nagy meló kijavítani, és vegyük hozzá a gányolt kipufogót, meg a repedt szélvédőt, az ótvaros gumikat…
Belül kicsit rózsásabb a helyzet, az egykori pihi-puha kényeztető Ghia berendezésből még élvezhető a jól tartó ülések finom huzata, nagyrészt ép a műszerfal - és ennyi. Abban az időben a csúcsfelszereltség még inkább a finomabb anyagokat, nem pedig a kényelmi extrák arzenálját jelentette. Szakadt ajtókárpit, deformálódott, törött műanyag alkatrészek ontják a lelakottság hangulatát. Működni viszont nagyjából jól működik minden! Kattannak a kapcsolók, spontán indul az 1,6-os benzinmotor, kis csörgéssel ugyan, de húz a pincéből, viszont ahogy gyorsulunk, jönnek a rossz jelek: megszólal valamelyik kerékcsapágy, a váltókar keresztben lötyög, a kormány túlságosan szoros. Fordot odahagyva összességében az elhasználtság szomorú érzete marad meg bennem.

1. Opel Kadett

Reméljük, a valamivel fiatalabb, 1990-es Kadett 249 000-es árával majd jobb vételnek bizonyul, hiszen, Opel sose kop’ el (bocs, nem hagyhattam ki)! Igénytelen szerkezetű, tartós autónak tartja ugyebár a közvélekedés a Kadettet, pedig a Használói vélemények már nem adnak okot ennyi optimizmusra! Na, ahogy az Opel motorházán a tetkót, freskót, vagy mifene pingálmányt megláttam, a maradék reményem is elszállt, hogy egy kicsit ugyan korosodó, de azért még a szalonképes kategóriába sorolható kocsit találjak. Na, de félre az előítéletekkel, adjunk esélyt ennek a Kadett-nek is!
Ugye-ugye? Egész jó! Bár a vak is látja, hogy néhány elem újrafényezett, azért a karosszéria egész kerek, azaz csepp alakú! A Ford esetéből okulva persze nem dicsérném agyon az állapotát az ajtók, fedelek felnyitása, illetve az autó aljának az átvizsgálása nélkül. Na, a kerékjáratokban, a hossztartón meg is lett az a kötelező kis rozsdásodás, de ez nem igazán vészes, szóval, a karosszéria aggodalmak félre téve.
Az utastér is hozza a színvonalat, az általános enyhe kopottságon kívül a tetőkárpit lógása, egy hibás ajtófogantyú, no meg a csúnyán foltos hátsóülés erősíti a szalonképtelenséget. Alighanem néhány óra takarítással, barkácsolással viszont szerintem az utastér az utastér egész barátságossá tehető. Ez is valami, még akkor is, ha a Kadett viszonylag szűk helykínálatán nem lehet segíteni. A szerkezetekkel kapcsolatban már a próbaút előtt nyilvánvalóvá vált, az új tulaj ezen a téren is kénytelen pár dolgot gatyába rázni. Először is kell új kipufogó, és az elektromos nyűgök ezt a Kadett-et is gyötrik rendesen, nem működik a szellőzőventillátor, a hátsó ablaktörlő meg épp ellenkezőleg, leállíthatatlan, és a hátsó lámpatestben sem gyullad ki mindig minden kívánt fény. És mindjárt kell egy új akku a gyengélkedő helyett, de segítséggel jól indul a motor, az 1,6-os a Fordéhoz hasonlóan a régi iskola szerinti, kellemesen vezethető, a nyomatékot széles fordulatszám-tartományban leadó fajta. A váltó is rendben, viszont a szervótlan kormány a mai elvárásainkhoz képest csak igen nagy erővel forgatható. A futóművel szemben meg legfeljebb a kicsit zötyögős rugózás hozható fel, hibajelenséget nem produkált. Gumikat viszont az új tulaj már rögtön hazafelé húzathat újakat!

1. Renault 19

És végül, de nem utolsó sorban, egy igazán takarékos dízel autót is sikerült találni a kínálatban, 25 000-el a 300 000-es határunk alatt, egy 1990-es Renault 19 formájában. Ez sem makulátlan hírnevű típus, de a használók mégis többnyire elégedettek. Kényelmes, elfogadható helykínálatú autó, ami elmegy öt liter gázolajjal? Lássuk már azt a verdát!
Na, egész pofás! Hm, persze, kicsit ferdén áll ez az első lökhárító, jaa, meg kapupánt-csavarok szorítják a sárvédőhöz, a sárvédő meg hogy eláll, és milyen jól sikerült ecsettel ráfesteni a rozsdára… Ami azért még nem harapott bele igazán durván a lemezekbe, de már mindenhová befészkelte magát. Ezen kívül látszik, elütő fényezés, foltok, egyenetlenségek mutatják, kapott ez a kocsi eleget.
Pontosan ugyanerről tanúskodik az utastér is, a mellett is, hogy az ülések és az ajtókárpitok egész jó állapotban vannak. Viszont a kalaptartó elveszett a húsz év viszontagságai közepette, az unalmasan szürke gyári csomagtér-szőnyeg helyett egy ízléses műperzsát fektetett le az előző tulaj, a tetőkárpit egy réséből kilógó micsodán pedig az elektronika húsz évvel ezelőtti műszaki színvonalát tanulmányozhatják az erre fogékony utasok. Ennek ellenére az összes gomb nyomkodására produkált valamilyen reakciót az autó, mozogtak az ablakok, csattogtak a zárak, kigyulladtak a fényszórók… úgy értem, világítani kezdtek, bár, ami annak ismeretében, ami kábelezés címén a motortérben fogadott a valódi kigyulladáson sem lenne mit csodálkozni…
Itt, a gépházban látszik igazán, milyen gondos gazdája is volt az autónak, aki szemmel láthatóan sokat foglalkozott autójával! Na, a kisebb karambolok nyomait, az elferdült lemezeket ugyan nem hozatta helyre, viszont a logó (és sérült) hűtőt jól odafogatta kábelkötegelővel, az össze vissza tekergő-kóborló-végződő kábeleket viszont különböző színű szigszalagokkal tekergette be. A gázbovden végét meg mesterien hurkolt rézdrót rögzíti az adagolóra. Mindezek ismeretében igazán meglepő, de az autó indul, megy, fékez, kanyarodik, rugózik. Jó, a kuplung iszonyú kemény, a gáz laza, a kipufogó azonnali cserés, a szervószivattyú meg zajos…
Ajánlás
Úgy látszik, háromszázezer forintért illúzió beleülök-és-megyek autót várni. Igazából egyik autót sem ajánlhatom általános felhasználásra feltétel nélkül, de bizonyos célokra mindegyik alkalmas lehet, vagy alkalmassá tehető. A néhány részletében igencsak sokkoló Renault például megfontolható lehet olyasvalaki számára, akinek feltétlenül gázolajat égető kocsi kell, képes folytatni, és talán kicsit meg is haladni az előző tulaj barkács-karbantartását, és nem megy az autóval messzebbre, mint ahonnan a haver traktoros hajlandó hazavontatni. Hasonlóan jól behatárolható az Orion célközönsége is, ez az autó négy-öt személyt jó eséllyel nagyobb gond nélkül elhord kisebb távokon a másfél év múlva esedékes műszaki vizsga szabta, feltehetőleg halálos ítéletig. A Kadettel más a helyzet, a hamarosan esedékes vizsgáztatáshoz jó néhány kisebb-nagyobb javítás szükséges, a saját szaktudás függvényében akár 100 ezer forintért. Ez után egy kezdővezetőnek, vagy rövidebb távokra családoknak is megfelelő autó lehet. Ehhez hasonlók a kilátások a Puntoval is, viszont amennyivel fiatalabb, keresettebb típusról van szó, annyival több pénz kell az életben tartásához, (aki nem szerelő, barkácsoló, annak lesz vagy két kiló!) Siófok-szinten jó eséllyel megbízhatóvá tehető, de biztosat nem állíthatunk, a Fiat ebből az ötösből a legnagyobb lottó! Esetleg jó lehet egy, a karosszériát jó eséllyel úgy is tovább amortizáló, belvárosi kezdővezetőnek? Kérdéses, megéri-e a befektetést és a vesződséget. A ZX-el kezdtem a napot, mégis a végére hagytam a Citroent, mert ennek az életkilátásait a legnehezebb megjósolni. Van rajta még egy év vizsga, de addig is kell rá költeni, és nyilván, majd a vizsgára is. Cserébe viszont egy egész vállalható, használható, kényelmes autót kapunk, némi szerencsével még hosszú távon is normális költségekkel életben tartható lesz. De akit kerül a szerencse, az ne próbálkozzon! Az ideje felét a szerelőnél, a másik felét az út szélén, segítségre várva töltheti el…