Legyen szuperzöld! – Toyota C-HR Neon Lime

Több mint két éve már annak, hogy először találkoztunk személyesen a Toyota formabontóan új fazonú, általános hibrid technikát bújtató crossoverjével. Mátyásnak rendőrsztorija is van vele, bár szerintem csoda, hogy egyáltalán feltűnt bárkinek is eddig a japánok újdonsága. Persze, a dizájn, amiről szól az egész C-HR, és való igaz, hogy nagyot alkottak a Toyotánál, olyan szinten, hogy az ingerküszöböt nem saját magukon, hanem Európán mérték. A maga módján formabontó lett a negyedik generációs Prius is, de azóta csak próbálják összerántani a fazont, hátha végre nem néznek rá furcsán az emberek.

Milyen fogadtatást kapott a C-HR? Megőrültek érte, hozzáteszem, mi is.

De valami nagyon hiányzott, és most már tudom, mi volt az; a szín. Meg tudnék őrülni a piac ízlésvilágától, mert nem véletlenül hiányoznak az igazi színek az autóiparból, nyilván csak olyan verziókat visznek gyártásba, amiről tudják, hogy majd meg is fogják venni az emberek lendületből. Ez a fekete, fehér, ezüst, vagy mondjuk sötétbarna, ha valaki már extravagánsnak tartja magát.

Tudják hogy hívják a színeket a C-HR palettáján? Ultraezüst, higanyezüst, kávébarna, hamuszürke…

Hagyjuk inkább, ezért néz ki úgy az utcakép, ahogy, hiányzik a szín, pedig ha valaminek, akkor a C-HR-nek alapból jól állt volna valami harsány, valami rikító és végre rá is csaptak az asztalra; legyen már szuperzöld! Állati jó a forma, igazából az ezüst fényezés is megteszi rajta, amit tud és kiemeli a vonalait, de annyira rideg tőle, amennyire nem kéne annak lennie. Ez egy vidám, látványos, formabontó és főként divatos városi crossover, ami most egy különkiadással kapott lime zöld fényezést és egyszerre lopta be vele magát a komplett szerkesztőségünk szívébe (Mátyásnál mondjuk előnyből indult...). Van még egy egészen rikító ciánkék árnyalat is, ami passzol hozzá, de ezt a zöldet látva nem gondolkoznék sokat. A japánok reakcióideje mondjuk nem volt rövid, igaz,

sikerült egy olyan árnyalatot választani, ami ma, ha nem csal az emlékezetem legfeljebb két márkánál érhető csak el.

Kaphatod a Nissan Micrát ilyen színben és ami a C-HR-re veszélyesebb, a Hyundai Konát is. Korábban a SEAT Ibizából volt még hasonló, de a németek mára minden bugit kiirtottak a spanyol márkából. Szikrázóan mutat ebben a fényezésben a C-HR, tele van egyébként a modellel a város, mégis megnézik újra úgy, mint két évvel ezelőtt. Mert a többit észre sem vesszük, csak ha nagyon figyelünk. Az egyedi Neon Lime széria fekete tetőt és matt feketére fényezett felniket is kap, hogy a kontraszt tökéletes legyen, és talán most először érzem úgy, hogy nem bánt a fekete felni egy autón. Az új különkiadás persze nem csak a fényezésről szól, ez lényegében egy csúcsfelszereltség, aminél már nem kell a konfigurátorban turkálnunk, egyszerűen csak rábökünk a katalógusban. Van egy utóneve is; powered by JBL. Szerintem elég lenne a JBL is, abból nagyjából mindenkinek leesne, aki már hallott a márkáról, hogy ez egy csúcshifis kiadás lesz. Nem is szól rosszul a hangrendszer, prémium kategóriában persze van jobb, de azt hiszem, ilyen tiszta hangzást kevés hétköznapi autóban kapunk.

Mélyből azért elférne még benne, de így is telepi tuningosan berezonálnak a tükrei.

A teljes hangélményhez hozzá tartozik még egy hordozható hangszóró, egy vízálló fülhallgató és egy fejhallgató is, természetesen mindet a JBL adja az autó mellé, valamint 6 hónapos Deezer előfizetés, hogy legyen is mit hallgatni a kocsiban és azon kívül is. Egy komplett divat szettet ad ezzel a Toyota, persze a lényeg az autó, ami továbbra sem képes csalódásokat okozni. A forma fontos volt a megalkotásánál, a használhatóság és főleg a kilátás már kevésbé. Hatalmas a hátsó oszlop, hátul ülni szerintem rémes, elöl pár nap elég hozzászokni a magas üléspozícióhoz. Amennyire jó a kilátás előre a vékony oszlopoktól, annyira rossz hátra, szerencsére elég nagy látószögű a tolatókamera. Jár hozzá az összes Safety Sense rendszer, navigációs multimédiás kijelző régimódi grafikával és menürendszerrel, de benne vannak a LED fényszórók, a kulcs nélküli nyitás-indítás, parkoló-asszisztens és dupla zónás klíma is. Az utastér persze szintén a dizájnról szól és a divatról, amibe szerencsére beletartozik az Alcantara huzat bőséges használata is, ebbe húzták az üléseket, amik így egyedi dizájnt kaptak és némi sportos beütést is. A fekete utastér nagyon szűk hatást kelt, de világos tetőkárpittal sem lenne jobb, ugyanis nagyon közel van a tető, 190-es magasság fölött nem igazán ajánlanám a C-HR-t senkinek. A műszerfal dizájnja jól néz ki, szeretem a kormányt is, bár a zongoralakktól sikítva rohannék már ki a világból és nem csak erre került. A középkonzol helykihasználása katasztrofális, egyrészt semmi szükség már ilyen, ráadásul ekkora fizikai irányváltó kapcsolóra, pláne nem egy formára öntött, fényes, karcolódó pultra. Van két pohártartó és egy valamiféle polc az egész elején, mélyen a műszerfal tövében, ahová se egy napszemüveg, se egy telefon nem fér. Nagy a könyöklő alatti rekesz és a kesztyűtartó, de szerintem az ajtók zsebei is inkább szépek, mint használhatóak, röviden nem épp felhasználóbarát szegény. Legalábbis ezen a téren, mert a hibrid hajtása még mindig az, amit

az összes olyan sofőrnek, pláne autótulajdonosnak tiszta szívvel ajánlanék, aki csak helyváltoztatásra használ autót.

Az 1,8-as motorjával és villanyhajtásával ez nem a Toyota legfrissebb rendszere, már az e-CVT váltót és a vezérlést is beleértve. Ma már egészen jó gázreakciót képesek kihozni az új alkatrészekkel, egy új RAV4-ben, vagy Camry-ben, Corollában gázadásra instant gyorsítást kapunk,

a C-HR-ben lényegében csak ajánlást adunk a gyorsításra a gázpedál lenyomásával.

Nincs ezzel gond, amíg valakit nem érdekel jobban a haladás, vagy mondjuk a vezetési élmény. Egyébként ebben nem lenne rossz a C-HR, mert meglepően merev a karosszéria és feszes a futómű, a kormányzásában is van némi élet, de úgy alapvetően kényelmes, de nem elpuhított a vezetése. Kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban, lehet, hogy csak a külső éreztette, de akartam vele menni, annak ellenére, hogy a dinamikáról nem kapott oktatást. 5,9-es főleg országúti használat mellett produkált tankolás szerinti fogyasztását nem sokallom, pláne úgy, hogy annál jobban megy lefelé, minél többet használjuk városban, mert akkor megy többet villannyal a főleg alacsony tempók miatt. A Neon Lime kivitelnél nincs válogatási lehetőség, 10,4 millióba fáj, ha valaki belezúg ebbe a színbe, ő viszont rossz autót nem fog kapni, csak szűket, de ha nincs igény a helyre, szerintem nem egy rossz döntés.