Martina beállt a garázsába, mint mindig, kiszállt az autójából, s megdöbbenéssel látta, hogy egy lógó fejű, már teljesen élettelen őzike fúródott Opel Corsájának jókora első légbeömlőjébe. Bár a kép nyilván sokkoló volt, Marinta tudta miként kerülhetett oda, út közben ugyanis hallott egy puffanást, meg is állt, de mivel semmilyen tetemet és vért sem talált az úton, úgy gondolta, hogy csak súrolhatott egy kisebb testű állatot, mondjuk egy rókát, s az tovább is szaladt a fák felé. Nem így volt, Corsájának talán pont mértani közepével találta el az őzet, aki bár életét vesztette, a jelek szerint, mivel még kisebb testű gida volt, komolyabb kárt nem tett az autóban, vélhetően "mindössze" az első lökhárítót kell majd lecserélni.
Nagyobb vad komolyabb kárt is okozhatott volna, mely után, mint arról már több alkalommal írtunk, közel sem egyszerű a
biztosítási ügyintézés. Ezért, és persze a vadak, valamint saját magunk érdekében a legjellemzőbb vonulási időszakokban, sötétedéskor és hajnalban fokozott óvatossággal érdemes erdővel övezett országúton autózni. Ha pedig vadat látunk, ne világítsunk rá reflektorral, az ugyanis az állatokat is vakítja, s nagyobb eséllyel maradnak az úton.
EZ csak igazolja hogy nem csak a magyar nők analfabéte sofőrök.
micsoda egy szutyok, hazug, hatásvadász, olvasócsalogató, hazug cím !! És mi ………. birkák még mindig olvassuk ……………….
Tipikus MAGYAR MENTALITÁS! Csak az érdekli mi kára keletkezett. Ha gyalogost gázolnál véletlenül akkor is csak ez érdekelne?
Ha hallanék valami puffanást és feltételezem, hogy valamit elütöttem, majd megállok, akkor nem a vadat és a vért keresem, hanem rohanok az autó elé 180-as pulzussal és megnézem, hogy mekkora lehet a kár…
Egyben haza is vitte a másnapi ebédhez a hozzávalót. 🙂