A 10 legfurcsább autó Dél-Amerikából

Gondolom sokan bújták hozzám hasonlóan az évente megjelenő Autókatalógust, amikor még nem voltunk ennyire rácsatlakozva az információs szupersztrádára. Valószínűleg szintén rengetegen kedveltétek azokat az oldalakat, ahol más kontinensek belpiacos gyártmányairól láthattunk képeket. A japánoknál a furcsábbnál furcsább kei carok üthették ki a biztosítékot, ám a dél-amerikai piacra szánt autókat én személy szerint kimondottan ízlésficamosnak éreztem. Bár némelyik annyira furán nézett ki, hogy az már-már elérte a tetszési küszöböm határát. Természetesen a latin-amerikai piacra többnyire az USA-ból és Európából érkeznek a legismertebb gyártók típusai, vagy épp helyben gyártanak nálunk is ismert modelleket. De azért akad bőven csak oda szánt darab. Sőt, arra volt már példa, hogy Európába érkezett onnan egy-egy modell. Ilyen például a Ford Ecosport, amit hiába gyártanak Romániában is, nagyon érezni rajta, hogy egy másik földrész szülötte. De említhetem akár a Volkswagen Fox kisautót is, ami sokkal nagyobb népszerűségre tehetett volna szert, ha nem uralkodik el a SUV-láz a piacon. Ám most olyan neveket kerestem, amik még annyira sem ismerősek, mint a Volkswagen Gol, vagy épp a Chevy Montana. Hallottál már például a Venirautóról, vagy a Trollerről? Nos, ők következnek!
IAME Justicialista
Állami autógyár – így lehetne röviden összefoglalni az IAME, avagy Industrias Aeronáuticas y Mecánicas del Estado nevét. Még az 1950-es években alapították Juan Perón ötlete alapján, megpróbálván lerakni az argentin autóipar alapjait. A Justicialista névre keresztelt autót német mérnökök tervezték, mind a formatervben, mind a műszaki tartalomban benne volt a kezük. Készült belőle a kabrión kívül kupé, szedán, furgon – utóbbi Wartburg motorral. Az autó tervezésénél egyébként egy DKW modellt vettek alapul, a szedán meghajtásáról kétütemű, négyhengeres, 800 köbcentis motor gondoskodott 36 lóerővel, amelyhez viszont a Puch 800-as erőforrása „állt modellt”. A Kabrió és a kupé pedig a Porsche 1,5 literes boxermotorját kapta. Csupán két évig élt a márka, ezalatt 2300 autót gyártottak le. Venirauto Centauro
Északabbra utazunk, hogy a Venirautó Centauróval találkozzunk, és az időben is csak a közelebbi múltig szükséges visszatekinteni. A venezuelai autóipari vállalatot 2006-ban alapították, két iráni autógyár közreműködésével. Ezek az Iran Khodro és a SAIPA. A cég mindössze két típust gyárt a Centauro és a Turpial képében. A Centauro nem más, mint az Iran Khodro Samand, ami pedig a Peugeot 405 átmaszkírozott változata. A szebb napokat is látott Venezuelában 1,8 literes motorral forgalmazták. A húszezredik jármű elkészültét 2015-ben ünnepelték. Autoar Panamericano
Mintha a budapesti fogaskerekű vasút jönne szembe négy keréken. Az Autoar, avagy Automotores Argentinos márkát 1949-ben alapította az olasz származású Pierre Dusio. Saját autókat tervezett, de sokat merített az európai modellekből. A Panamericano sem tudja letagadni rokonságát a VW Transporter korai változataival. Túl sok információ nem lelhető fel róla, gyártása 1958-1962-ig tartott. Brasinca Uirapuru
Ez az autó pont úgy néz ki, ahogy hívják. Kicsit nehéz kimondani a nevét, és kicsit nehéz ránézni úgy, hogy közben ne égjen ki a retinánk. Pedig egyesek szerint a brit Jensen Intercreptor tervezői innen meríthettek ihletet. Hát az tény, hogy az eredetileg 4200 GT néven futó Uirapuru 1964 és 1966 között készült, a Jensen pedig 1966-tól kezdte gyártani a hasonló Intercreptort. A Brasinca modelljéből összesen 77 darab készült, orrában a Chevy soros hathengeres, 4277 köbcentis motorja dolgozott 155 lóerővel. Hofstetter Turbo
Lamborghini utánérzés Dél-Amerikából. Vagy inkább Alfa Romeo? Mario Richard Hofstettert nem titkoltan az Alfa Romeo Carabo koncepcióautó ihlette meg. Első pillantásra tényleg egy szupersportautónak tűnik. Üvegszálas kasztni, sirályszárnyak, csupa bőr belső. Úgy gondolhatnánk sikerre ítéltetett a vállalkozás, de végül csúfos bukás lett belőle. Csupán 18 autó készült 1986 és 1992 között. Az első példányokban korántsem szupersportautós szív dolgozott. A Volkswagen Passat 1,8 literes, soros négyhengeres motorját kapta, amit Garrett turbófeltöltővel spékeltek meg és 4-fokozatú manuális sebességváltóval társítottak. A 140 lóerő 9,3 másodperc alatt repítette 100 km/h tempóra, és 193 km/h volt a csúcssebessége. Később sem vitték túlzásba az erősítést. A Volkswagen Santana kétliteres motorjára cserélték az 1,8-ast. Ez már 210 lóerőt tudott és 237 km/h végsebességet. Simca Esplanada
A Simca természetesen egy francia autómárka, ám az Esplanada típust kimondottan a brazil piacra szánták, a helyi leányvállalat fejlesztette és gyártotta. Bár a fejleszteni kifejezés erős túlzás, mert a Ford Vedette modellre épült, 1966 és 1969 között gyártották. Habár, miután 1967-ben a Chrysler szárnyai alá került a Simca, egy feliratot biggyesztettek az autóra: „Fabricado pela Chrysler”, ami jelezte, hogy ez már Chrysler gyártmány. Ha a formája nem is feltétlenül telitalálat a hangja biztos szép lehetett, hiszen 2,5 literes V8-as dolgozott az orrában. Kaiser Carabela
Na, a Kaiser Carabellában mára van annyi bájos gnómság, hogy szinte szépnek látszódjon. A Kaiser is egy megboldogult amerikai márka volt. Argentínában saját leányvállalattal, amit 1956-ban alapítottak. Habár a Kaiser főleg a terepjáróiról híres, a Carabela egy szedán amelyet az 1950-es években dobtak piacra. Egészen 1961-ig gyártották, hathengeres 3707 köbcentis benzinmotorral, ami 116 lóerőt tudott felmutatni. IKA Torino
Úgy tűnik, kezdek az ijesztő felől az egészen csinos autók felé tolódni. Kicsit csaltam, mert az IKA annyit tesz Industrias Kaiser Argentina, szóval ez ismét egy Kaiser modell. Csak ezt az AMC-vel közösen szülték. Na, és kinél kell keresni Európában? Na, kinél? Hát a Renault-nál! Renault Torino néven. Eredetileg 1966 és 1975 között gyártották Argentínában, aztán a Renault megvásárolta, és egészen 1981-ig folytatódott a gyártás. Végig hathengeres motorokkal készült, többféle teljesítményszinttel, a ZF 4 fokozatú manuális váltójával. Troller Pantanal
Gyönyörű magyar nyelvünkben többféle asszociáció is előfordulhat a Troller név hallatán. A terepjárókat gyártó cég most már a Ford tulajdonában van, de 2006-ban még saját erőből léptek piacra a Pantanallal. Összesen 77 darab pickup készült, mielőtt 2008-ban mindet visszahívták, mert megrepedhetett az alváz. A Pantanal orrába 2,8 literes dízelmotor került, napjainkban Ford Trollerként él tovább. Gurgel BR-800
Joao do Amaral Gurgel 1969-ben alapította a nevét viselő vállalatot, amelynek Brazília az első hazai fejlesztésű személyautót köszönhette. Kezdetben buggykat gyártottak, aztán 1988-ban jött a BR-800 miniautó, amit 1992-ig készítettek. Ezt az autót csak olyan személyek vásárolhatták meg, akik a cég részvényeiből is vettek. A négy év alatt 4000 autó készült. Hajtásáról 792 köbcentis motor gondoskodott, amit a Gurgel szakemberei fejlesztettek Enertron néven. Lényegében a Volkswagen négyhengeres boxermotorját „vágták félbe”. Az így kapott kéthengeres, vízhűtéses benzinmotor 32 lóerőt tudott, amit később 36 lóerősre gyúrtak. Természetesen a lista még bőven folytatható lenne, úgyhogy a kommentek között jöhetnek a további furcsa, dél-amerikai szerzetek!