Le a gatyával! – Chevrolet Camaro teszt

Kicsit megkésve, de egy legenda tér vissza, kétféle karosszériával, kupéként és kabrióként igazi anti-válságautó forgalmazása kezdődik meg Magyarországon is – írtuk tavaly novemberben, a Chevrolet Camaro muscle car bemutatója után. Most, sokak álmának tesztvezetését követően pedig azt kell, hogy tolmácsoljuk: bizony van létjogosultsága, nem csak múltja, de jelene és jövője, még akkor is, ha ára miatt a döntő többségnek mindig is álomautó marad, s még ha némely hipermodern dízel le is nyomja úgy gyorsaságban, mint kulturáltságban. És mivel vívja ki létjogosultságát, mije van, ami a zöldkórságban szenvedő pályatársakból már rég kiveszett? Stílusa. Mocskos, büdös, élvhajhász, költekező, mégis imádnivaló stílusa.
A stílus maga az autóember, mondta Buffon. Nem az olasz kapus, hanem a francia természettudós, amúgy 1753-as akadémiai székfoglalójában. Gondoljuk tovább: az autó, amennyiben nem pusztán közlekedési eszközként tekintünk rá, egész pontos képet fest a tulajdonosáról. A legújabb trendek mondjuk pont abba az irányba visznek, hogy gyökerestül tépjük ki az élményt az autózásból, (egyébként helyesen) óvjuk a környezetet, uniformizálódjunk, tötymörögjünk alacsony fogyasztású és károsanyag-kibocsátású, „lelketlen” gépekben, ja és higgyük el, hogy gépünk egyedi, zseniális és feltétlen sportos. Miért? Mert alkalmasint két-három turbóval már egy dízelmonstrum is képes jócskán 6 mp alatti 100-as sprintre? Hurrá. Sportos a forma, sportos a lökhárító, sportos a műszerfal. Laza 400-500 lóerők, 700-800 Newtonméterek, hibridrendszerek, mérnöki bravúrok, nevetséges emissziós adatok, dübörög a marketinggépezet, mindent visz az önámítás. A stílus kimerül holmi eleganciában, átfordul racionalitásba, vezetőtámogatásba, (egyébként helyesen) a biztonság mindenek fölé helyezésébe, telekommunikációba, szürke metroszexualitásba.
És akkor itt ez a valami, ez a Camarónak hívott ütvefúró, e sokak szemében sportkocsinak számító, mégis inkább túraautós jellegű hiteles hodály vagy törtető tepsi vagy filmileg Transformer Űrdongó vagy mi a szösz, és emlékeztet arra, miről is szól az élet. Mármint a napos oldalon. Felhőtlen jókedvről, szabadságérzetről, boldogságról. Boldogan zokogásról. Hedonizmusról. A Ford Mustang premiere után nem sokkal, 1966-ban debütáló típus ötödik generációjával 2009-ben rukkolt elő a Chevrolet a tradíció jegyében és a trendi retróhullámokon lovagolva - idővel nem csak az amerikai, de az európai vásárlók kitörő örömére is. Hosszú, széles, lapos, drabális lemeztesttel, púpos, pingpongasztalnyi géptetővel, szúrós tekintettel, lőrésnyi ablakokkal, gyorsítócsíkokkal, diffúzorral, ordas, dupla kipufogóval - ahogy kell.
Csomagtartója - szűk nyíláson át pakolhatóan, behúzó nélkül - tisztességes méretű, 384 literes, második sori helykínálata alacsony felnőtteknek, gyerekeknek elegendő, viszont jellemzően úgyis csupán legfeljebb ketten utaznak az autóban, elöl pedig (úgy 190 centis magasságig) kényelmes, tágas a szériában napfénytetős Camaro. A jó mélyre engedhető bőrfotelből mondjuk olcsó hatású műanyagvilággal, (mű)bőrözött műszerfallal, szokásosan elnagyolt részletekkel és közepes kidolgozással, más csokornyakkendős, illetve GM-termékekből ismerős volánnal, műszerekkel és kapcsolókkal szemezünk - sebaj. A nem vészesen nagy kormány mögötti mókás műszeregység közepére lehívható vízhőfokon kívül olajnyomásról és -hőmérsékletről, töltésről és váltóolaj-temperatúráról is tudósít a középkonzol aljára biggyesztett kijelzőpark, az indítókulcs mellől meg a HUD, azaz a szélvédőre vetített infók milyensége és magassága állítható.
Sötétben kékes hangulatcsík dereng az ajtókon, használható méretű tárolórekeszt ás pohártartót azokban nem, a könyöklőben és előtte azért találni. Van (manuális) légkondicionáló, tempomat, tolatóradar és a képét a visszapillantó tükörben mutató tolatókamera is, guminyomás-ellenőrzés, Bluetooth-kihangosítás, USB-csatlakozó, 9 hangszórós, mélynyomós, 245 wattos Boston hifi, villanyos ülésállítás (ohne gerinctámasz), oldal- és függönylégzsák, ülésfűtés, Xenon lámpa, 3 év/100 ezer km garancia, honi importőr (Chevrolet Gyulai) - de erre az egészre tán legyinthetnénk is, úgy a motor első beröffentéséig. Mélyről jövő üvöltés, mormogás, lúdbőröztetés. Izgalom.
Hatkettővényolc, ennyi. Kis lökettérfogat, turbó? Viccezel? A Camaro nem. Még akkor sem, ha ez nem a kompresszoros, 550 lovas ZL1, "csak" az SS. A tehát 6,2 literes, 8 hengeres, nyomórudas, hengerenként 2 szelepes, alublokkos szívó benzinmotor indítózás után letépi a fejedet, majd úgy rázza-remegteti a kasztnit, hogy már csak ettől vigyorogsz, mint a tök. A maximális teljesítmény 432 LE 5900-as percenkénti fordulaton, a nyomatékcsúcs 569 Nm 4600-nál, a vége 250 km/h, 100 km/h-ra 5,2 mp alatt gyorsul. A tömeg uszkve 1,8 tonna. A váltó 6 fokozatú manuális a la Hurst, futóműve Európának feszesre hangolt, bitang stabilizátorokkal és gátlókkal szerelt elöl McPherson, hátul többlengőkaros, a féket a Brembo szállítja, a kerék 20 colos, hátul 275 mm széles, khm, igen gyorsan fogyó. Menjünk!
Megyünk, eleinte, míg hideg az olaj, sután, darabosan. Már üzemi hőfokon férfias határozottsággal érdemes a váltóval bánni, a kuplung bezzeg a vártnál puhább - dugóban sem sírunk az automatáért. Szélességénél és beláthatatlanságánál csak a kilátás-versenyszám a problémásabb, különösen az A-oszlop és a külső tükör takar ki nagyjából egy fél várost. Ez van, a szokásosnál is jobban kell figyelni. Na nem az üzemanyagszintre, mert az szemmel láthatóan apad. Hétköznapi használatban 15 liter körül járkáltunk vele, végül is kibírható. Feltűnési viszketegségben szenvedőknek kárpótlás az utca népének konstans figyelme, a nem kevés gratuláció, irigy pillantás, gyorsulásra kihívó szánalmas rivális. A "Nyomjad neki!" kérés alap. A hangjától felsírnak a riasztók. Nem csalás, nem ámítás: 900-as fordulaton elketyeg a motor, abszurd, hogy hatodikban 60-nal is elrotyog.
Majd egy arra alkalmas helyen - mi az Örkény melletti Euro-Ringen próbáltuk - kiderül, hogy a rossz utakon minimális rugózási komfortra kontrázva minőségi aszfalton, szűk fordítókban billegős, nem elég kemény az autó, kormányzása lehetne közvetlenebb, önzáró diffije markánsabb. De akkor is remek móka! Kábé 4000-ig csak jól, fölötte baromi jól gyorsul, kettesben közel autópálya-tempóig hajtható. Apropó, sztrádán a motorhang diszkréten visszavonul, s átadja a helyét a gumi- és futóműzajnak. A motorhang. Atyaég, milyen motor- és kipufogóhang! Az a mindent megbocsátunk fajta.
Megbocsátjuk, hogy az ülés oldaltartása legfeljebb átlagos, hogy picit is megküldve bőven 30 liter felett eszik a gép, s hogy a menetstabilizáló elektronikát öt kísérletből valamiért csak egyszer-kétszer iktathattuk ki teljesen a tesztautóban. Mondjuk az ESP Competition mód is pazar időtöltés, ekkor már nem tolja az orrát, hanem csóválja a farát, füstöli a gumit, értő kezekben driftbajnok, elvan ugye a gyerek, ha játszik. Károghatnánk, hogy Amerikában aztán csak igazán olcsó a Camaro, azonban nálunk sem drága, sőt. A magyar Chevrolet-importőrtől úgy értesültünk, hogy a tavaly novemberi bemutatón említett 15,5 milliós, viszonyítva akkor sem borsos ár mostanra tovább szelídült, a Coupe alapára jelenleg 14,05 millió forint. Aztán a Chevrolet Gyulait nem újságíróként, hanem az autó iránt érdeklődőként felhívtuk, s azt hallottuk, 12,9 millió a metálfénytelen, csíkozatlan, extramentes ár. Ha mindent kérünk bele, akkor is megvagyunk 15,5-ből, a kabrió megáll 17-ben. Polgárpukkasztóan hangzik, mégis jó vétel.