Láttál már 700 lovas MR2 Toyotát? Ha nem, akkor mutatunk egyet!

A Toyota MR2 második, W20-as kódnevű generációja 1989-ben jelent meg, és a látvány több volt, mint az erő. Az Ucsida Kunihiro által tervezett lapos, bukólámpával megspékelt forma és a középmotoros elrendezés miatt sokan már akkor is az elérhető árú „japán Ferrarit” látták benne, még akkor is, ha az igazi szuperautóélményt csak a japán belpiacon tudta. Ott ugyanis járhatott bele a 3S-GTE kódnevű kétliteres, négyhengeres turbómotor amelynek 245 lóerős verziójával a kis MR2 5,5 másodperc alatt volt képes állórajtból 100 kilométeres óránkénti sebességre gyorsulni. Ezzel mindössze 0,2 másodperccel maradt el a szintén 1989-ben bemutatott, de 3,4 literes, a V8-hanghoz 300 lóerőt társító Ferrari 348 TS idejétől. Európa ismét kimaradt a jóból, az errefelé kapható szívómotoros MR2-esek ennél jóval lassabbak voltak, de a közvetlen irányíthatóság, az agilis viselkedés és a jó úttartás szerencsére azokat is jellemezte. Akadnak viszont olyan tulajdonosok, akik tettek azért, hogy egy igazi Ferrarinál is jobb és erősebb legyen az MR2-esük. A képeken is valami ilyesmi látható: ebbe a jobbkormányos, ezüstszínű MR2-esbe angol tulaja a gyári Toyota szívó helyett egy K20-as Honda turbómotort tett, ami akár 9500-ig is elforog. Természetesen a turbó sem gyári rajta, ahogy a beállítások sem azok, így logikusan belekerült a naptárba egy fékpados mérés is. Elsőre, kis hibával is 400 lóerő fölé érkezett a végeredmény, ám néhány apró belenyúlás után már 500 feletti értékek jöttek ki, az üzemanyaggal trükközve viszont a 700 lóerő környéki tartomány is elérhetővé vált. Ilyen, ha a világ egyik legerősebb négyhengeres motorjának csak egy 1,2 tonnás autót kell mozgatnia: az 1,75 kg/lóerős érték sokkal drágább szupersportautókét is felülmúlja, aminek az MR2 büszke tulaja kimondottan örül. Mindez az alábbi videóban részletesen is megtekinthető.