Közepes tanuló? – Audi A3 Sportback S line 35 TFSI teszt

Amikor azt mondják valakire „poroszos” iskolarendszerünkben, hogy közepes tanuló, akkor az többnyire negatív jelző. Pedig sok estben – ó nagyon sok esetben – egyszerűen csak arról van szó, hogy a kedves diák szánt szándékkal nem törekszik a maximumra. Mert nem látja értelmét. Valahogy ugyanezt érzem az Audi A3-ason is. Tudja, hogy a négy karika az orrán kellő csáberő, ezért csak annyit nyújt, hogy jó legyen, de nem tör a csúcsra. Habár a rajzórán azért odatette magát, vagyis a formatervezői. A márkaarculatba tökéletesen illeszkedik, annak ellenére, hogy a 8. Golf padlólemezére épül, nehéz párhuzamot vonni a népautóval. Így van ez rendjén, mert mégiscsak valami különlegesre vágyik az ember a négy karika láttán… Na, meg az árcédulára pillantva, de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval szépek az A3 arányai, messziről felismerhető a jellegzetesen audis hűtőrácsról, kellőképp morcos a tekintete, így méltó az S line feliratokra is. Bár messziről még a kamu hűtőrácsok is jól állnak neki, közelről, azért egy kicsit lelombozóak ezek a műanyagdíszek, illetve szintén kamu kipufogóvégek a hátsó lökhárítón. Viszont állati jól néz ki a homorítás az autó oldalán, csak sajnos a tesztautón a matricázás miatt ez nem jön annyira át. Szóval a formaterv egy picit jobb is, mint közepes, ez egy picit javít az év végi bizonyítványon. Mi a helyzet bent? Háááát, itt már tényleg inkább csak a közepes tanulóra emlékeztet az A3. Persze azért nem fogja magát senki sem rosszul érezni benne. Az S Line csomaghoz járó sportülések azonnal csábítóan hívogatnak ölelésükbe, és nem okoznak csalódást, ahogy a bőrözött sportkormány is a legjobbak között említhető a kategóriában. Ám, ez még nem elég az üdvösséghez. Van még 10 colos érintőképernyőnk a középkonzolon, az infotainment rendszerben sem túl nehéz boldogulni, bár a rengeteg opció amellett persze, hogy örvendetes a jelenlétük, időigényesebbé teszi az ismerkedést az autóval. Aztán a digitális műszeregység is szép dolog a vezető orra előtt, miért érzem hát csak „közepes tanulónak” az autót? Azért, mert lehetnének benne igényesebb műanyagok például. Tudom, ezzel már elindultam a sznobizmus ösvénye felé, de a végén, amikor benyögöm az árat, talán megbocsátjátok ezt nekem. És bár az üléseket is méltattam, illetve örülök, hogy szövetkárpitosak, ebben is láttam már jobb minőségűt a kategóriában. Az olyan furcsaságok pedig, mint a szellőzőnyílások pozicionálása akár az autó különlegességeinek számlájára is írhatók. Egészen pontosan a vezető előttiekre gondolok, sőt kimondottan a jobb oldalira, ami az érintőképernyő felett kicsit olyan érzést kelt, mintha a tervezők hirtelen rájöttek volna, hogy a képernyő miatt nincs több hely középen, de azért még mindenképp oda akartak biggyeszteni még egy nyílást. Hát tényleg egyedi, na! Hátul utazva is kényelmes az A3, megfelelő a lábtér, a szövetkárpitos ülések bár nem ölelnek úgy, mint elöl, de nem fognak hátfájást okozni hosszabb utakon sem. A csomagtér pedig szintén hozza az elvárható szintet, 380 liter alapból és 1200 literesre bővíthető, ráadásul sík padlóval, csomagrögzítő fülekkel, szóval családi autónak is tökéletes az A3, amennyiben még eszébe jut bárkinek is normális autót vásárolni SUV helyett. Nézzük a hajtásláncot! 35 TFSI. Továbbra sem kell megijedni, nem három és fél literes motort jelöl az Audi számozása. Sorba rendezett négy hengert jelent, 1498 köbcentivel, turbófeltöltővel, 150 pacival és 250 Nm forgatónyomatékkal. Ja és benzint iszik, nálam 7,4 litert száz kilométeren egy olyan igazi vegyes ciklusban. Habár a katalógus azt mondja, hogy 5,1 literrel is meg kellene elégednie. Ennek ellenére ez egy szerethető motor. Erejét hatfokozatú manuális sebességváltó viszi az első kerekek felé, maga a váltókar egy paszentosan megvezetett, jó fogású szerszám, de itt megint szöget ütött a fejembe, hogy ennyi pénzért jobban örülnék egy automatának. Megfelelő rugalmasságot biztosít a motor országúti előzésekhez, tényleg húz már alacsony fordulaton is, ahogy illik egy turbós egységtől, egy üzemmódválasztóval pedig még különböző karakterekkel is felruházhatjuk, bár nem éreztem túl sok különbséget például a sportos és a komfortos beállítás között. Valószínűleg azért, mert adaptív futómű nem társul hozzá. Természetesen lehet élni nélküle, de így megint előkerül a „na de az ár” kártya. Amúgy itt is megvan a közepesség, ami pozitívum, hiszen megtalálták a megfelelő egyensúlyt a sportos feszesség és a kényelem között, szóval nem fogja senkinek lerázni a veséjét, még a minősíthetetlen hazai viszonyok között sem. Adaptív futómű helyett kapunk viszont adaptív tempomatot, sávváltást segítő rendszert, parkolóradart, tolatókamerát, távfény asszisztenst és visszagurulásgátlót is a teljesség igénye nélkül szemezgetve a valóban gazdag felszereltségből. Na, de akkor is, azért egy kompakt ferdehátú járgányért 15,2 millió forintot kipengetni? Biztos vagyok benne, hogy sokakat elcsábít a négy karika, de ennél azért lehet kevésbé fényűzően felszerelt és főleg kedvezőbb áron kínált A3-asokat is konfigurálni.