Közel a tökéleteshez – teszten a csúcs Mazda6 Sportkombi
Mazda6 Sportkombi CD 180 GTA teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Csúcsmotor, csúcsfelszereltség, kombi karosszéria. Sokak számára a létező legcsábítóbb Mazda6 járt nálunk.
Leginkább a ködfényszórók körüli krómcsíkokról ismerhető fel a friss Mazda6, de újak a főfényszórók és a hátsó lámpák, valamint a felnik is. A futómű kényelmesebb lett
Frissítése után is járt már nálunk a Mazda6. A legerősebb benzines után ezúttal a legizmosabb dízelt, ráadásul a legtágasabb és legjobban variálható, kombi karosszériával kaptuk meg. Ehhez a motorhoz eleve csakis a legizmosabb, GTA felszerelés társulhat, így a tesztautóban igazán pazar dolgunk volt, néhány hibára azonban fény derült.
Sorozaton belül a kombié a legjelentősebb, ám még így is rekord alacsony, Cd=0,28 alaktényező
A Sportkombi 4,8 m-es hosszával jelentősen rövidebb legfőbb konkurenseinél, az Opel Insignia Sports Tourer 12,3, a Ford Mondeo Kombija 16,5 cm-rel nyújtózik túl rajta. Belterén azonban mindez nem igazán érezhető. Az 519 literes csomagtér ugyan mintegy 30 literrel szerényebb, mint konkurenseié, de ez a hétköznapi használatban nem sokat számít, a bővíthetőség azonban kétség kívül itt a legjobb. Nem kell más ajtót kinyitni, mint a csomagtérét, majd egyetlen kar meghúzására fekszenek a padló síkjába a háttámlák. Csomagterének pofonegyszerű bővíthetősége mellett 1751 literes maximális méretével is pluszpontokat szerez legfőbb konkurenseivel szemben a hatos. Fejfájást okozhat azonban az amúgy praktikus fedőroló kiemelése. Ez persze aligha fogja zavarni a Mazda6 tulajokat, ők bizonyára könnyen betanulják fortélyait, ám a raktérfedő nagy helyigénye sokszor zavaró lehet.
Elöl-hátul jó a helykínálat, az ülések formázása azonban lehetne jobb, hosszú utazáskor tartásuk gyengének tűnik. Hátul a középső hely a szélsőknél jelentősen szerényebb, felnőtteknek nem élmény ott utazni
Látványra, tapintásra és összerakottságra egyaránt tisztességes munka a rossz úton sem nyiszorgó műszerfal. Néhány apró hiba azonban akad, az óra és a fedélzeti számítógép egyszerre nem olvasható, a napi kilométer-számláló - japán szokás szerint - csakis a műszerek melletti pöcökkel nullázható
Alapesetben is tisztességes, egyszerűen bővíthető, és a hátsó ülések előrebillentésével rekorder méretű a csomagtér
Használat közben helytakarékos, praktikus, de nehezen kiszerelhető és kiemelve nagy helyigényű a raktérroló
Sokat fejlődött azonban a futómű. A kettős keresztlengőkaros első és multilink hátsó rendszer eleve a kategória krémjét jelentő alap. Most hangolásával is remekel. A nagyon közvetlen és villámgyorsan reagáló kormányműhöz passzolóan megmaradt a feszes karakter, az út minden egyenetlensége érezhető, de csak picit és a nagyobb úthibák, valamint a gonosz fekvőrendőrök is alig. És ehhez a kényelmes úthiba-elnyeléshez sportos, sziklaszilárd útfekvés társul. Gyors kanyarokban is magabiztosan, minimális dőléssel fordul a hatos, élmény vele kanyarogni. A 180 lóerős dízel hosszúra áttételezett 6 fokozatú váltójával egyértelműen autópályára termett. Hihetetlen, de a 130 km/órás tempó nem egész 2200/perc fordulattal futható. Séta ez ennek a gépnek, a zajok 150-160 km/órás tempóig konstansnak tekinthetők. A gyorsítás sehol sem kunszt, autópályán nemigen kell gangolgatni, a hosszú váltó miatt azonban az országúti előzésekhez igenis vissza kell váltani. Városban még többet kell kapcsolgatni, a 2,2 literes gép ugyanis az 1800-3000/perc közötti tartományban ömlő 400 Newtonméteres nyomatékával borzalmasan nagyot tol. A józan stílusban autózók nyugodtan közlekedhetnek az 1300-1800/perc közötti mezőben, ugyanis ez a motor ott kellemes, lejjebb még erőtlen, feljebb túlzottan erős és még egy hibája van: alapjárata érezhetően darálós. Aki zömében nem extrém dinamikusan, extrém nagy tempóban autózik, az vélhetően jobban jár valamely gyengébb verzióval (163 és 129 lóerős is elérhető). Én biztosan többre értékelném a kellemesebb karakterisztikát, mint az itt elérhető 8,7 másodperces 100 km/órára gyorsulást és a 216 km/órás végsebességet. A gyári fogyasztási érték amúgy is csak józan vezetéssel közelíthető. Úgy valóban nem kunszt 6 liter alatt járni a 180 lóerős dízellel, ám aki kihasználja képességeit, az 30-40 százalékkal komolyabb étvággyal számolhat.
Sportosan csövekből néznek ki a műszerek. A rádió kijelzőjének grafikája meglehetősen puritán, zavaró, hogy az óra és a fedélzeti számítógép csak felváltva olvasható
Rizikós vállalkozás a pótkerék helyére épített mélynyomó. A hifi nem szól olyan jól, mint amekkora kellemetlenséget egy kátyús defekt jelenthet
A majdnem tökéletes Mazda6 árával törli a majdnem szót. A 180 lóerős dízelhez csakis a legizmosabb GTA ellátmány (sok egyéb mellett 6 légzsákkal, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerrel, holttérfigyelő- és parkoló-radarral, xenon fényszórókkal, eső-, lámpa- és guminyomás-szenzorral, BOSE hifivel és 18 colos alufelnikkel) társulhat, ám tartósan akciós ára így sem elszállt, 9 millió forint alatti, konkrétan 8 859 900 forint. Ez a teljesítményben, ellátmányban hasonló kvalitású, kombi vetélytársakénál kivétel nélkül kedvezőbb.
Szép autó,és biztosan jó is.De nekem a GTA jelzés alapján az Alfa Romeo jut eszembe,gondolom,nem véletlenül.Ott a Gta igazán izgalmas autót takar.Érdekes,hogy az olaszok miért nem hisztiznek,hogy a Gta az ő védjegyük.