Közel a tökéleteshez – teszten a csúcs Mazda6 Sportkombi

Frissítése után is járt már nálunk a Mazda6. A legerősebb benzines után ezúttal a legizmosabb dízelt, ráadásul a legtágasabb és legjobban variálható, kombi karosszériával kaptuk meg. Ehhez a motorhoz eleve csakis a legizmosabb, GTA felszerelés társulhat, így a tesztautóban igazán pazar dolgunk volt, néhány hibára azonban fény derült.
A Sportkombi 4,8 m-es hosszával jelentősen rövidebb legfőbb konkurenseinél, az Opel Insignia Sports Tourer 12,3, a Ford Mondeo Kombija 16,5 cm-rel nyújtózik túl rajta. Belterén azonban mindez nem igazán érezhető. Az 519 literes csomagtér ugyan mintegy 30 literrel szerényebb, mint konkurenseié, de ez a hétköznapi használatban nem sokat számít, a bővíthetőség azonban kétség kívül itt a legjobb. Nem kell más ajtót kinyitni, mint a csomagtérét, majd egyetlen kar meghúzására fekszenek a padló síkjába a háttámlák. Csomagterének pofonegyszerű bővíthetősége mellett 1751 literes maximális méretével is pluszpontokat szerez legfőbb konkurenseivel szemben a hatos. Fejfájást okozhat azonban az amúgy praktikus fedőroló kiemelése. Ez persze aligha fogja zavarni a Mazda6 tulajokat, ők bizonyára könnyen betanulják fortélyait, ám a raktérfedő nagy helyigénye sokszor zavaró lehet.
Csomagok helyett azonban legtöbbször utasok kerülnek a hátsó ülésre. Nos, ők sem fognak panaszkodni. Óriási a lábtér, az ülés három gyerekülésnek is kellően széles, de felnőtteknek formázása és a vaskos középső padlómerevítő miatt inkább csak két személyig kényelmes. Nekik azonban nagyon is. Megkockáztatom, hogy hátul jobb utazni a hatosban, mint elöl. Az első ülések túlzottan a padlóra kerültek, ez főként az utas oldalán zavaró, hiszen a szék ott nem liftezhető. Noha ránézésre nagyon megnyerőek a GTA félig bőr, szövet felületet csak középső felületükön hozó ülései, az első székek hosszú távú utazásokkor nem bizonyulnak kellő tartásúnak. Utóbbi inkább csak fintorgás, ám bosszantó apróságok sajnos bőven vannak még az amúgy nagyon tisztességesen összerakott középkategóriásban. A műszerfal hosszú dackorszak után már végre puha plasztik, ám az ajtók könyöklő felülete továbbra is kopogósan kemény. Felfoghatatlan, hogy nincs külön központi zár kapcsoló és a kilincsek sem vezérlik a reteszelést. Bosszantó, hogy a rádió kijelzőjének szélén váltogatni kell az óra és a fedélzeti számítógép feliratát, de az egész rendszer legalább a kormányról vezérelhető. Amennyire áttekinthetetlen a rádió, annyira hibátlan a fűtés-vezérlés. Hőfok-választó két zónára, középen ventilátor-kapcsoló, légirány, belső keringtetés, légkondi ki-be, első ablakra fújás, hátsó ablakfűtés. Az ülésfűtés kapcsolója viszont utólagos barkácsnak tűnik a Mazda3 5 fázisú tekerentyűjéhez mérten. Érthetetlen, hogy utóbbi miért nem került át ide is a tavalyi frissítéssel.
Sokat fejlődött azonban a futómű. A kettős keresztlengőkaros első és multilink hátsó rendszer eleve a kategória krémjét jelentő alap. Most hangolásával is remekel. A nagyon közvetlen és villámgyorsan reagáló kormányműhöz passzolóan megmaradt a feszes karakter, az út minden egyenetlensége érezhető, de csak picit és a nagyobb úthibák, valamint a gonosz fekvőrendőrök is alig. És ehhez a kényelmes úthiba-elnyeléshez sportos, sziklaszilárd útfekvés társul. Gyors kanyarokban is magabiztosan, minimális dőléssel fordul a hatos, élmény vele kanyarogni. A 180 lóerős dízel hosszúra áttételezett 6 fokozatú váltójával egyértelműen autópályára termett. Hihetetlen, de a 130 km/órás tempó nem egész 2200/perc fordulattal futható. Séta ez ennek a gépnek, a zajok 150-160 km/órás tempóig konstansnak tekinthetők. A gyorsítás sehol sem kunszt, autópályán nemigen kell gangolgatni, a hosszú váltó miatt azonban az országúti előzésekhez igenis vissza kell váltani. Városban még többet kell kapcsolgatni, a 2,2 literes gép ugyanis az 1800-3000/perc közötti tartományban ömlő 400 Newtonméteres nyomatékával borzalmasan nagyot tol. A józan stílusban autózók nyugodtan közlekedhetnek az 1300-1800/perc közötti mezőben, ugyanis ez a motor ott kellemes, lejjebb még erőtlen, feljebb túlzottan erős és még egy hibája van: alapjárata érezhetően darálós. Aki zömében nem extrém dinamikusan, extrém nagy tempóban autózik, az vélhetően jobban jár valamely gyengébb verzióval (163 és 129 lóerős is elérhető). Én biztosan többre értékelném a kellemesebb karakterisztikát, mint az itt elérhető 8,7 másodperces 100 km/órára gyorsulást és a 216 km/órás végsebességet. A gyári fogyasztási érték amúgy is csak józan vezetéssel közelíthető. Úgy valóban nem kunszt 6 liter alatt járni a 180 lóerős dízellel, ám aki kihasználja képességeit, az 30-40 százalékkal komolyabb étvággyal számolhat.

A majdnem tökéletes Mazda6 árával törli a majdnem szót. A 180 lóerős dízelhez csakis a legizmosabb GTA ellátmány (sok egyéb mellett 6 légzsákkal, kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerrel, holttérfigyelő- és parkoló-radarral, xenon fényszórókkal, eső-, lámpa- és guminyomás-szenzorral, BOSE hifivel és 18 colos alufelnikkel) társulhat, ám tartósan akciós ára így sem elszállt, 9 millió forint alatti, konkrétan 8 859 900 forint. Ez a teljesítményben, ellátmányban hasonló kvalitású, kombi vetélytársakénál kivétel nélkül kedvezőbb.