Kortalan komolyság – Mazda6 Sportkombi

Meddig vágyunk még rá? Olyanok a Mazdák, mint maguk a japán emberek. Ránézésre nagyon nehéz megsaccolni a korukat, van, aki 50 évesen sem néz ki többnek 18-nál. Engem például teljesen meglepett, mikor a CX-5-ből megérkezett a második generáció – ami egyébként teljesen úgy néz ki, mint előtte. Ennyire rohan az idő, hogy már le is pergett egy modellciklus a Mazda Kodo dizájnját viselő első modellnél? És igen, a következő pedig a 6-os lesz, pedig olyan, mintha épp csak most jelent volna meg, ráadásul frissült is, de hiszen annyira mutatós, új és izgalmas. De telik az idő, csak nem felette. Mindegy mennyit és milyet próbálunk belőle, az mindig ugyanolyan, és ugyanannyira vagyunk vele elégedettek.


Érzelemmel teli. Egy dolog a külső, de pont a Mazda6 az, ami mellett nem lehet elmenni. Sok gyártó szerint az organikus formákat fogadja be legkönnyebben az ember, és a Kodo dizájn színtisztán erre épül. Egy Volkswagen, vagy egy Audi ilyen érzések kiváltására alkalmatlan. Épp gurultam Budapest külvárosának egyik kis utcáján, mikor a távolban megláttam egy fehér szedán 6-ost, és pár pillanatig csak bámultam, hogy mennyire dögös, még messziről is. Jellegzetes, vad, elegáns, mindent el lehet mondani róla csak azt nem, hogy unalmas. Épp csak picit rántották össze az orrát a frissítésnél, változott a nappali menetfény, egy picit a hűtőrács is, de semmi drasztikus, így van ez jól.
Odabent is változott. Ami jót tett a hatosnak a ráncfelvarrásnál, az a műszerfal változása. Korábban egy egészen kicsi kijelző volt beleépítve ugyanilyen magasan, de egészen addig tartott a műszerfal is. Most alacsonyabbra szabták, cserébe tabletszerűen ágaskodik az álló helyzetben érintéssel is irányítható kijelző. Szellősebb így odabent, az már egyszer biztos, ráadásul modernebbnek is hat, és nem annyira gagyi a megoldás, mint némelyik Mercedesnél. Vannak különös megoldások odabent, viszont rendkívül kényelmes tud lenni az üléspozíció. Mivel ez a motor csak a Revolution Top felszereltséghez érhető el, így bőrözött a beltér, ráadásul ez a fehér igazán jól mutat. Jól tart az ülés, de egyszerre komfortos is, az egyetlen furcsaság a középkonzol, amin a könyöklő nem mozgatható és egészen hátul van, 180 centimmel hozzá sem ért a könyököm, de a középkonzol vékony széle is párnázott, azon is kényelmes könyökölni.

Ergonomikus, de valami furcsa. Logikus a belső elrendezése, már ami a műszerfalat, a kezelőszerveket és a gombokat illeti. Nagynak tűnik a kormány. Lehet, hogy az is, de ez inkább csak azért lehet furcsa, mert a markolata vékonyabb, mint amit megszoktunk. Ez viszont nem hátrány, nekem bejön, és szerintem nem vagyok vele egyedül. Súlyosan kattannak a gombok, a volán sincs agyonszervózva. Anyagból sem találunk nagyon silányat, vagy annak tűnőt. Egészen gépszerű az érzet odabent, masszív és biztonságos kocsinak érződik. Látszik, hogy sokat dolgoztak az apró részleteken, elég szépek a varrások és a gombok kialakításai, azok LED-jei viszont a legolcsóbbak, amit bármelyik boltban kapni lehet. Nem tudom hová tenni, olyan fényerejük van, ami még nappal is zavaró, és ebből a középkonzolon elég sok van.
Hagyományosan szívó. A Mazda továbbra is kitart a hagyományos szívómotoroknál – és ha minden igaz, akkor a Wankelnél is, de ne kiabáljuk el – pontosabban a magas kompressziójú Skyaktiv motoroknál. Tudom, sokaknak már csak a Mazda az autó, éppen ezért. Ez kicsit sarkos vélemény, de valahol igazuk van, mert van egy hagyományos működésű, a korrektnél ebben az esetben kicsit nagyobb, normális négyhengeres motor az autó orrában. Ami ráadásul finoman szólva korrektül, de inkább nagyon jól viszi a hatalmas karosszériát. 2,5 liter, 192 lóerő, ami elég magasan, 5700-as fordulatnál érkezik, de addig vidáman pörög a motor és egy nagyobb gázfröccsre sem torpan meg és csinál úgy, mintha nem hinné el, hogy gyorsítani akarunk. Igazi japán, pörgetni való. És kell is pörgetni, mivel a 256 Nm nyomaték is csak 3500-nál érkezik. Nincs ezzel semmi baj, mert egyáltalán nem lomha, még a hatfokozatú normál bolygóműves automata váltóval sem.
Élvezhető családi. Valódi családszállító, 522 literes csomagterét bátran pakolhatjuk, és a hátsó sorban sem lesz panasz a helyszűkére. Emellett meg rendes, általában bombabiztos futóműve van, így nem csak gyorsítani, de kanyarodni is elég jó élmény vele. Ráadásul már alap a G-Vectoring rendszer, amivel még biztosabb és egyszerűbb a forszírozott kanyarvétel is. Megszerettem, már csak azért is, ahogy mozog, hogy nem kell minden egyes gyorsításnál életet lehelnem a turbóba, és hogy olyan hangja van, amilyet egy négyhengeres motortól elvárunk, talán picit sportosabb is. A legjobb viszont, hogy normális, kicsit élvezkedős használat mellett 8,2-8,3 literes fogyasztást produkált. Sokan összetennék a kezüket, ha ilyen dinamika mellett ilyen fogyasztást produkálna az autójuk, itt meg még automata váltó is van. Rendkívül autószerű a Mazda6, sőt, megértem, aki ilyennel jár, én is szívesen tenném minden nap.