Korlátozott nyitottság

Ma már használtautóként is megjelentek az egész évben használható, nyitható keménytetős kabriók, ám ezek elszaporodása előtt a Citroennek volt egy érdekes variációja a témára, a C3 Pluriel. Vászonteteje a hátsóülés tetejéig hátratolható, így már eleve nagyobb nyitottautó-fílinget ad a sztenderd tolótetőknél. Ha azonban igazi kabrióra vágyunk, akkor ledobhatjuk a két oldalsó tetőívet, és kész is az átváltozás. A dolog hátulütője, hogy a tetőíveket nem tudjuk az autóban elhelyezni, azokat a garázsban kell hagyni, így aztán védtelenek vagyunk, ha aztán útközben elkap az eső, és az autót csak tárva-nyitva tudjuk magára hagyni.
Akit ezek a hátrányok nem tántorítanak el, az a Pluriel formájában egy télen jól befűthető, nyáron igazi kabrióként élvezhető, a kettő között meg extra nagy tolótetejű autót kap. Aminek a fenntartása egy fillérrel sem kerül többe az utolsó csavarig azonos bazári C3-asnál -használói mégis elégedettebbek vele.
Nyugodtan választhatjuk az alapkivetelt, hiszen felszereltsége minden fontosat tartalmaz, motorként is az 1,4-es a jobb választás, ereje pedig pont elég a fürge kabriózáshoz, de nem teszi próbára a futómű tűrőképességét. Érezhetősen erősebb ugyan az 1,6-os, amit viszont a franciák sajnos a kicsit béna és nagyon érzékeny kuplungmentes félautomata Sensodrive-val párosítottak össze. A dízel pedig hiába takarékos, összességében a kisebb fogyasztása nem hozza be a magasabb vételárat, a magasabb fenntartási költségeket, a korosodva egyre nagyobb eséllyel beütő meghibásodásokról nem is beszélve.
Nem túlságosan bő a kínálat használt Plurielből, de így sem volt nehéz a használtautó-hu választékából egy első kézből, hölgyvezetőtől kínált, második autóként használt Citroent kiválasztani. Egy ilyen autónál persze ezek az elcsépelt vevőcsalogató dumák inkább hihetőek, és ezúttal a Fővárosi autópiacon egy kereskedőnél kiállított autó megtekintésénél igaznak is bizonyultak.
A karosszéria olyan, amilyennek szeretnénk: néhány minimális belvárosi plezúron kívül komolyabb sérülésnek nincs nyoma, csupán az egyik korrodálódott ködlámpa-foncsor bánthatja a tökéletességre vágyók szemét. Ami a Pluriel esetében még fontosabb, könnyen jár, és szorosan zár a vászontető, és ugyanez igaz a tetőívek rögzítésének nem éppen bombabiztos alkatrészeire is.
A jó formákkal, kellemes szürke árnyalatokkal, de meglehetősen kemény, mégis sérülékeny műanyagokkal, kevéssé tartós szövetekkel berendezett utastérben is kevés jel utal a használatra, az utasülésen egy jókora folt emlékeztet egy pohár kóla eltévedésére, de az állapot összhangban van a kilométer-számláló adatával.
A próbaúton szinte semmi jel nem utal a szerkezetek estleges fáradására, talán csak a kissé nehezen mozgó kuplung adhat okot némi aggodalomra. A motor jól indul, egyenletesen veszi a fordulatot, a kormány könnyű, de határozott, a fék is előírásosan teszi a dolgát, a váltó sem határozatlanabb annál, mint amilyenre a C3 újautó korából emlékszem. A futóműben sem érezni lógást, alulról átvizsgálva is minden rendben, a már rozsdásodó kipufogódob is várhatóan még sokáig bírni fogja. De hogy egy második autónak használt kabrió miért téli gumikon áll?
Ahogyan az egy ilyen korú és futásteljesítményű autótól elvárható, a motorházban is minden a helyén, csak némi olajszivárgás, meg a kipufogócsonk feletti megégett hővédőlemez tűnt fel. Ja, és a motorháztető belsejére filctollal felírt olajcsere-jelzés… Az átvizsgálás végén már épp kezdtem elfeledkezni a „problémás francia kocsi” sztereotípiáról, amikor nem sikerült lecsukni a motorháztetőt. Persze, semmi komoly, csak egy elmozdult rugó emlékeztetett arra, hogy a C3 azért nem tartozik a legmegbízhatóbb és legtartósabb típusok közé.
Csaknem makulátlan, karambolmentes kaszni, jó állapotú utastér, karbantartott mechanika- akinek hátrányai dacára is tetszik a Pluriel, annak számára ez a példány igazán jó választásnak tűnik.