Kopottan is fejedelmi – Audi A6 2.5 TDI quattro használtteszt

Minek is nevezzelek? Jogosan vághatnátok rá: de hisz ez egy Audi 100-as, azonban az évszám és a ráncfelvarrás mást mond. Az Audi ugyanis egy huszárvágással véget vetett a 100-as életének az 1990-es évek közepén, ám a típus mégsem múlt ki. Egyszerűen csak A6 néven folytatta létezését. A változások alig észrevehetők, megváltoztatták a fényszórókat és a hűtőrácsot, ahogy azt általában egy frissítés során szokás, de ennyi és nem több. Illetve új motorokat is kapott, a mostani főszereplőnk orrában is már az erősebb dízel dörmög. És ez bizony egy öthengeres, hosszában beépített darab. Mielőtt elmerülünk a belsőségekben, nézzük meg a kasztnit! Messziről még mindig impozáns látvány az első A6-os, ez egyébként közelebb érve sem változik, de azért ekkor már jobban látszanak rajta az évtizedek, illetve az, hogy törve volt. Leginkább az első lökhárító kissé eltérő színéről. Ugyanakkor maga a kék fényezés baromi jól áll ennek a klasszikus szedánnak. Ez pontosan az az autóforma, ami még gyerekkorunkban égett belénk: hosszú orr és hosszú lépcsős far. Szóval ez a kék szín (LZ5L kódjel) egyébként ritkaságszámba megy, a napsugarak beesési szögétől függően olykor kicsit lilásan dereng, egyszerűen lenyűgöző, ahogy táncol rajta a fény.

A cinkfürdős karosszéria és a jó gyári alvázvédelem miatt a korrózióval szemben eléggé ellenállónak bizonyult, ezen a ’96-os példányon is csak néhány kényesebb helyen bukkanhatunk rozsdafoltra.

Persze, ha nagyon közelről vizslatjuk, akkor meglátszanak a kavicsfelverődések és az apró horpadások is, ezeket a tulaj hamarosan rendbehozza majd, ahogy a hiányzó díszléceket is pótolni fogja, hiszen szeretné kitűnő állapotúra feljavítani a gépet. Munka persze lesz még az utastérben is, ahol szintén jól látható nyomokat hagytak az elmúlt évtizedek, ugyanakkor még mai szemmel is lenyűgöző a belső. A kopottsága ellenére még mindig érezni a luxust. Az ülések elöl és hátul egyaránt inkább fotelekre emlékeztetnek, valószínűleg még mindig jól szolgálnának hosszú utakon, a kartámaszokat pedig sok új autó is megirigyelhetné.

A műszerfal nem túljátszott, ahova ma csak egy táblagépet biggyesztenének a gyártók, ott kerek, analóg műszereket látunk, ám a digitalizáció már ekkor kopogtatott, hiszen a középkonzol alján ott az automata klíma, digitális kijelzővel. Az alsó és a felső határ között pedig rengeteg gomb sorakozik, de hát ez akkoriban a gazdag felszereltségről árulkodott.

És valóban, ott vannak az ülésfűtés gombjai (ebből hátulra is jutott), illetve az elektromos tükörállítás kezelőszervei. Mindez némi fabetéttel megfejelve. Na, meg bőr kormánykerékkel, amelynek felülete bár nagyon fényesre kopott már, szakadásnak, lemállásnak nyoma sincs. Nem úgy a váltószoknyán, de ó, ahogy az a váltókar mozog még mindig, hát az csupa élmény. Érzetre még mindig súlyos, pontosan mozog a kulisszában, még véletlenül sem lehet elbizonytalanodni, hogy jó fokozat felé tart-e. Az összhatáson egyedül a kopott kuplung ront, ez hamarosan cserés lesz. Akkor aztán újra bátran húzhat ki más autókat az árokból a 414 ezer kilométernél járó A6-os, ugyanis már többször is felkérték mentőangyalnak pórul járt autósok. Akkor már térjünk is át a motorra. Ahogy fentebb említettem soros, öthengeres dízelről van szó, 2,5 literes hengerűrtartalommal, 140 lóerővel. Az autó gyári sportfutóműves, de nem az adaptív változat. Gyárilag van benne egyébként egy fűtés rásegítő hősugárzó. Jelenlegi tulajdonosa az eddig együtttöltött négy év alatt az olajcseréket szigorúan elvégezte 10 ezer kilométerenként, (néha 9000-nél). Cserélte a vezérlést, felújította a hátsó fékeket, amikor tárcsát cserélt. Aztán volt még fűtőradiátor-csere, kapott jobb első lengőkart és kormánygömbfejet. Továbbá hátul stabilizátor szilentet és a jobb hátsó stabilizátor pálcát, valamint hátsó toronyszilentet, emellett a sárga Bilstein gátlókat gyári 100-as S4 gátlókra cserélte. A hosszbordás szíj feszítőt kicserélte a 100-as rezgéscsillapító nélküli feszítőjére. Sajnos elrepedt a tetőablak vízelvezetője, ezért kompletten kicserélte az egész tálcát. Ami még mindenképp ráférne. az egy hátsó lengőkar-szilent és a műszerfal kontakthibáinak orvoslása. A klíma még a nyáron elkezdett gyengélkedni, ennek is a végére kell majd járni, valószínűleg már kevés benne a gáz. A bal oldali kézifék bowden is csereérett, valamint a szelepfedélnél az olajfolyást kellene megszüntetni. Na, meg időszerű újra a vezérlés cseréje és utána az előtöltés beállítása, hidrotőkék cseréje. Szép kis felsorolás, ám ennek ellenére az A6 fenntartása alapvetően nem drága. Az alkatrészárak nagyrészt Astra F árban mozognak, néhány zsebbenyúlósabb alkatrészt kivéve. Ilyen például a turbó, de szerencsére rengeteg bontott alkatrész van hozzá, ami nagyban segíti a költséghatékony és sokszor az utángyártotthoz képest jobb minőségű alkatrész-utánpótlást. Vannak típustársak, akik a típushibákra gyártanak alkatrészeket. Például a műanyag helyett alumínium T vízcsőcsonkot, illetve léteznek hozzájuk poliuretán szilentek, amelyek jobban viselik a magyar útviszonyokat. Ezekhez az alkatrészekhez könnyű hozzájutni a hazai legnagyobb 100/A6 C4 Facebook csoporton keresztül, ahol egy elég összetartó közösség gyűlt össze. Segítőkész és hozzáértő tagokkal, akik hasznos tippekkel, tapasztalatokkal, cikkszámokkal segítik egymást. Sőt, a csoportnak van egy Magyarország térképe is, amin jelölve vannak olyan emberek, akik tudnak segíteni, ha lerobbanna az autó az út szélén. Az pedig nem véletlen, hogy nem akar tőle megválni a jelenlegi tulajdonos, és szeretné sokkal szebb állapotba hozni. A vezetési élménye ugyanis valóban egyedi. A quattro hajtás szuper dolog, bitang jó az autó tapadása vele, a tulaj szerint pedig hóban is nagy segítség. A Használtautó.hu hirdetései között is akad több mint egy tucat A6-os az 1990-es évek közepéről, többnyire a 2,5 literes dízelmotorral. Az elhanyagoltabbak már 250 ezer forinttól, a szép állapotúakért viszont 1,3 millió forintot is elkérhetnek. Márpedig, aki szép állapotban őrzi meg, hamarosan számíthat rá, hogy elindul felfelé a lassan negyed évszázados A6-osok értéke.