Koporsó után, ufó előtt – Honda Civic használtteszt

Több Civic generációra is használt a koporsó elnevezés, de leginkább az 1.6 VTi (160 LE) verziót adó, 1995-2000 között gyártott hatodik generációra. Utána jött az unalmasabb hetedik, ami ötajtósával egyterűs fazont vett fel. Kiváló családi autó volt, de nem a tipikus Civic-vásárlók ínyére való, így aztán utána az ufóval hozott radikálisan újat és sikereset a Honda. Azóta a kilencedik és a mostani tizedik generáció pedig egyelőre nem tűnik radikális újításnak, bár utóbbi első ízben háromhengeres alapmotorjával mindenképp érdekesség. Hamarosan teszteljük, de addig is egy olvasónk hetedik generációs 1.6i Sport verziójával citáljuk a Civicet.
Úgy 15 évvel ezelőtt vezettem ilyesmi megjelenésű Type R-t, maradandó élmény volt. Ez a piros háromajtós pedig ugyanolyan hátsó szárnyat visel, emblémája ugyanúgy piros. Mindez persze csak utólagos tuning rajta. A Sport egyébként csak minimális sportosságot adott. Szolidabb hátsó szárnnyal, küszöbözéssel és az alapverzióknál mélyebbre húzott, de azért még járdamászására is képes első lökhárítóval. Motorja pedig csupán a 110 lóerős 1.6i, még Euro 3 normával. És micsoda meglepetés, hogy egy 1,6-os benzines ilyen élénk is tud lenni. Úgy ugrik a gázra, mint szupertraffipax a gyorshajtásra. Ugyanakkor pont azt szerethetjük benne, hogy nem sarkall brutális gyorshajtásra. Városi tempónál, de még országúton is pont elég a motorban lévő 110 paci. A 9,9 másodperces 100-as sprinttel az átlagnál épp egy picivel dinamikusabb, a Honda pedig e generációnál mutatta meg, hogy az előd igényesebb kettős keresztlengőkaros első futóműve helyett a hagyományosabb MacPherson rendszerrel is tud jót alkotni. Kellően közvetlen a kormány, a műszerfalra szerelt joystick-váltó a korszak legjobbja volt, rövid útjain ma is mesésen finoman kapcsolható.
Igaz, mint azt megtudtam, a váltó túl van már egy csapágycserén a 266 ezer kilométert futott, illetve ennyit mutató óraállású autóban. Kicsit ugyanis bajban vagyok a Hondák futásával is, nem esküdnék meg, hogy ebben például nincs több. Nem azért, mert itt bármi utalna a magasabb futásra, hanem azért, mert tudom, hogy a Hondák is olyanok, hogy valójában nemigen lehet megállapítani, hogy 250 vagy 350 ezer kilométer van-e bennük. Az viszont biztos és nem kicsit jó pont, hogy amióta hazánkban rögzített az óraállás, azóta e példány múltja szépen követhető, hiszen nem behozott, hanem hazai első forgalomba helyezésű példány. Első tulajdonosa egy hölgy volt, a második már boy racer, ő rakott rá hátsó szárnyat, fóliáztatta hátsó ablakait, így lett egy csöppnyit hülyegyerekes a Civic, ami persze abszolút jól áll neki. A hátsó utasok így nem csak annak örülhetnek, hogy egészen nagy, szinte síkpadlós lábteret kapnak, hanem sötétített szobában alhatnak.

A mostani tulajdonos nagyjából 2 éve használja, ez alatt mintegy 25 ezer kilométert tett bele, a 10 ezer kilométerenként lecserélt olaj mellett gázbovdent (házzal és kidörzsölt gázpedállal), valamint hátsó féktárcsát kellett cseréljen, az elsőt már korábban újra válthatták. Adódtak futóműhibák is, a hazai utakon szokásosnak mondhatók: stabilizátor rúd, gömbfejek, szilentek. A Civic ennek ellenére nem túl rizikós autó, mostani gazdája sem csalódott benne, mégis valami másra, még izgalmasabbra vágyik. Pedig ez sem egy unalomsziget, a kátyúkat, úthibákat például folyamatosan kerülgethetjük vele, ugyanis futóműve szokatlanul kemény, az ötajtósé sokkal komfortosabb. Szerintem az a tuti vétel, az izgalmat keresőknek pedig a Type R lenne, ha lenne, de ritkaságáról sokat mondó, hogy hiába van mintegy 130 ezer járműhirdetés a Használtautó.hu oldalon, Type R nincs közte (most épp). Type R pótléknak nem rossz ez a piros háromajtós sem, de nekem igazából két dolog miatt volt élmény: az előhozott Type R emlékek miatt, meg persze gondolatébresztőként, hogy ebből egy ötajtós, akár ugyanezzel a motorral és automata váltóval egy kifejezetten jó városi/családi autó. Számottevően olcsóbb, mint egy ugyanilyen korú Toyota Prius, sokak számára vonzóbb is lehet. Olvasóink jó eséllyel tudják, hogy nem nekem.