Komolyan vehető – BMW X3 3.0i

Éppen húsz éve annak, hogy a BMW-nél felcsaptak a crossover és SUV divat hullámai, az X5-tel talán még maguk sem tudták, mekkora sikersztoriba tenyerelnek. Na, persze ha már belekezdtek, akkor nem egy modellt képzeltek el, hanem egy egész modellcsaládot. Így, ahogy a hagyományos szedánjaiknál, az 5-öst a 3-as követte az X szériában is, 2003-ban debütált az első X3-as, melyet a BMW még nem az amerikai gyárában, hanem Ausztriában, a Magna Steyrrel gyártatott egészen 2010-ig.

Az X3 külsőre egészen új jegyeket hozott a BMW életébe, mégis hamisítatlanul beillik a márka arculatába.

A formaterv kevéssé öregszik, sőt, most, hogy a crossover divat talán életciklusának csúcsát éli, a használtpiacon is meglehetősen népszerű az X3. Olvasónk ajánlotta fel most sajátját egy próbára, és már a beszerzés körülményei is egészen meglepőek. Családi autó kellett, megbízható műszaki tartalommal. Hogy lett ebből BMW, ráadásul egy X3?
Többször kapunk meglepő felajánlásokat és X3-ból is volt már néhány, ám mind azok, amiket mondjuk úgy, hogy ésszerűnek tartanánk. Szerény véleményem szerint

hathengertől fölfelé már leginkább élményautóknak tekinthető szinte bármelyik BMW, így mikor a családi autó keresése kezdődik, általában ezekről szó sem lehet.

Ebben az esetben más volt a helyzet, célirányos volt a döntés, hogy nagy motor kell és az Infiniti FX35 mellett az X3 maradt a szűrőben hathengeres motorral. A végső döntést már a sors hozta, Infinitiért mentek Szlovákiába, mégis csak Bécsig jutottak és ezzel az X3-mal tértek haza, miután a japán idő közben mégiscsak elkelt. Ezzel nem volt semmi probléma, mivel a két autó közül az jött volna, amelyik a jobb. A BMW pedig így is pont olyan volt, amilyennek megálmodták, hellyel közzel, mivel azért a belsőben akadtak szokni való részletek, mint a még ma is elég olcsónak tűnő fa utánzatok. Ezen kívül viszont jól felszerelt, közel teljesen, rendkívül jó állapotú és felszereltségéhez képest viszonylag olcsó példányról volt szó. Ennek nagyjából éppen egy éve, ezalatt szinte minden kiderült az autóról, amit friss tulajdonosának tudnia kell, ami az állapotot és a fenntartást illeti, és amiről olvasónk részletes feljegyzéseket vezet. Minden egyes tankolásról is, így most elárulhatom, hogy néz ki egy sorhatos X3 fenntartása.
Éppen 15 éves, de csak 2004-ben helyezték forgalomba, céges tulajdonban kezdte, majd még egy magántulaja volt Ausztriában, mire Magyarországra került, vagyis az első naptól kezdve az utolsóig követhető előéletű. Futása nem épp szerény, már a vásárláskor is 211 000 fölött mutatott a számláló, ami soknak tűnhet, de egy 14 éves autótól csöppet sem az, és legalább igaz. Az már az elején kiderült, hogy van némi olajszivárgás a szelepfedél körül, így ennek tömítését kicserélték, nem vészes 12 000 forintért. Gyertyák (27 000 Ft), olajok – difikben is (41 500 Ft) – szűrők (11 500 Ft), kartergáz szűrő és cső (33 000 Ft), termosztát (40 000 Ft), hátsó ablaktörlő motor (3000 Ft), valamint egy új hátsó ablakemelő motor (23 000 Ft) került bele az átvétel után. Elég alapos karbantartás ez első körben, a legtöbbre csak megelőzés céljából került sor, prémiumautó tekintetében ezek egészen földi árak.

Mivel az olajszivárgás nem szűnt meg, egy újabb jellemző helyen, az olajszűrő házánál is kicserélték a tömítést 1500 forintért,

azóta egy csepp sem szivárgott el sehol a motorból. Az ötfokozatú automata váltóba kilenc liter olaj kell, így ez egy elég masszív tétel a listában (52 000 Ft), amiben semmi javítandó, vagy cserélendő fő egység nem szerepel, ahogy futóműalkatrész sem, csak kopó alkatrészek, valamint olajok, amik a karbantartáshoz szükségesek. Évi 12-13 ezer kilométeres használat mellett éves karbantartásokat terveznek a BMW-n, így idén decemberben ismét friss olajat kapott, valamint a váltó olaját is idén cserélték.
Határozottan állok amellett, hogy egy BMW-t nem a motorja tesz azzá, ami, de tény, hogy szerves része a sorhatos szívó benzinmotor. Az M54B30 kódjelű alumínium blokkos szívómotor már az E46-ban is dolgozott, de az X3 komplett padlólemeze és hátsó hídja is megegyezik vele, utóbbi viszont csak a 330Xi-vel.

Egy ilyen crossoverhez akaratlanul is hozzá képzeljük a dízeles kerregést, így őszintén meglepődök, mikor először indítom be a motort.

Gombos indítás még nem volt, így klasszikusan fordíthatom el a kulcsot, mire izmosan fordul egyet-kettőt a motor, de szinte azonnal indul és hallani az egyébként rendesen leszigetelt beltérben is némi sportos hangot. Selymesen jár, ahogy azt kell, hiába lehet értékelni egy BMW-t négyhengeres motorral is, ez a hang és járás hozzá tartozik az élményhez, nem összetéveszthető mással. 231 egészen nyers lóerő és 300 Nm nyomaték a teljesítmény, amiből így első körben egyet sem hiányolok, a motor mintha teljesen új lenne. Klasszikus szívómotorként forgatni kell, 3500-nál érkezik a csúcsnyomaték, a teljesítmény pedig 5900-nál, ez a dinamika már épp elég ahhoz, hogy egészen más dimenzióban autózzunk a mindennapi forgalomban.
A hajtás kritikus része az osztómű, mivel az xDrive az X3-hoz alapáras volt, így mindegyik összkerékhajtású. Alapvetően hátul hajt, de pillanatok alatt képes akár a teljes nyomatékot az első tengelyre irányítani pár pillanat erejéig, és

mivel az osztóműben műanyag alkatrészek is dolgoznak, így általában ez mond búcsút elsőként a működésnek.

Itt viszont minden rendben, még a kezdeti búgásnak sincs jele valamint a nyálkás decemberi hidegben is felfoghatatlanul ügyes. Padlógázas kigyorsításnál egy nyikkanás sem jön a gumiktól, de igazán akkor tűnik fel az ügyessége, amikor ugyanezt kikanyarodáskor is előadja. Határozottan érződik, hogy amint megcsusszan valamelyik hátsó kerék, eltűnik a nyomaték hátulról, de ugyanolyan gyorsan tűnhetünk el a helyszínről. Négyévszakos abroncsokat kapott a viszonylag kis tervezett futás miatt és a Pirellik elég jó választásnak is tűnnek a hazai viszonyokhoz. Mivel minden kiadás precízen vezetve van, így nem csak a fedélzeti számítógépre, de egy részletes dokumentumra is hivatkozhatok, miszerint városban 14 és 16 liter körüli a fogyasztás, utóbbi a téli adat, a nagy átlag pedig 13,7 liter tankolás szerint, jellemzően pedig városban használják. Olajból először kicsit több mint 7500 kilométer után kért egy litert, majd az azt követő 11 ezer után is egyet, ez pedig a gyári előírásokon beüli értéknek felel meg.
A váltó észrevétlenül működik, és mivel csak ötfokozatú, egészen hosszú áttételezésű, 120-nál 2500-at, 140-nél 2900-at forog. Előbbi körülmények között a fogyasztás 9,4 literre adódott, ez az eddigi rekord. Az mondjuk borítékolható egy ekkora motornál, hogy nem fog keveset enni, így nagyjából erre készülhet bárki, aki közel két tonna mellé szívómotort és automata váltót képzel el.

Nem volt cél a luxus, de nem jött rosszul, hogy szinte mindent beleválogattak anno az X3-ba.

Üvegtető és hátsó ülésfűtés híján megvan minden, még az első, állítható combtámaszos és motoros állítású ülések is, de leginkább annak örült az új család, hogy memóriás, mivel ketten felváltva használják. Működik a navigáció is, a frissítés előtt még klasszikus döcögős követéssel futott, ma már ugyanúgy folyamatosan követi a mozgást, mint a modern egységek. A TFT kijelző dőlésszöge is állítható, valamint lecsukható, amit ma szinte minden autóban szeretnénk tapasztalni, de sajnos ezt már elengedte minden gyártó. A világos bőrkárpit strapabíró vastag anyagból készült, csak a szegélyek kopottasak, valamint a sofőrülés lapjának oldaltámasza ereszkedett meg, utóbbi nem csoda, magsara kell ülni az X3-ban, így akaratlanul is ez az első pont, amire ráülünk.
Futóműve szinte hibátlan, a sportos kanyarodásokról viszont inkább lemondtam a nyálkás utak miatt. Kormányzása nehéz, határozottan BMW-s, viszont sokat fordul, és még így sem mondható szűknek a fordulóköre. Nem tűnik jó kanyarvadásznak, sokkal inkább az utazóautó szerepét tölti be hibátlanul. A sportülésekkel is uras az üléspozíció, időseknek kimondottan kedvező, magasabbak is jól fogják benne érezni magukat, mivel a fejtér óriási. Korai egyszerű megoldásokkal találkozunk odabent, mind, ami az anyagokat, mind, ami a kezelhetőséget illeti. Előbbi nem épp hátrány, sőt, emiatt szinte sehol nem találunk kopást, elég jó állapotú a beltér. Az egygombos multimédia kezelése viszont nehézkes, elképesztően sokat fejlődött ehhez képest az iDrive, de hosszú együttlét után azért tanulható a vezérlés. Kaptunk már arra megjegyzést, hogy a bemutatott használtautók zöme eladó, ebben az esetben viszont erről szó sem lehet, csak akkor, ha az egyelőre háromtagú család ötre bővülne. Családi autó, mégis tetőtől talpig élvezhető, a motor hangja pedig megunhatatlan. Ritka, hogy az új családi autó választásakor 12 literes fogyasztásra készül bárki, de egy ilyen 3.0i-vel ne számoljunk máshogy. A 2.0d nem véletlenül népszerű, a nagy benzineshez pedig komoly elhatározás és józan felfogás kell a fenntartásra való tekintettel, valamint a spórolás itt szóba sem jöhet, már ami a tankolásokat illeti.