Kombik királynője – Mercedes-Benz CLS Shooting Brake teszt

Az utca népe szeret álmodozni. Mit kezdene a telitalálatos lottószelvénnyel? Legalább annyira kellemes gondolat, mint amit a Mercedes-Benz CLS Shooting Brake megpillantása vált ki. Egyértelműen birtoklási vágyat ébreszt – csaknem – mindenkiben.
Kéne tehát mindenkinek, és nem csak az ára miatt. Tény ugyanis, hogy van neki rendesen, meg lehet nézni, aki viszont kicsit merengene, belepillantana abba, hogy milyen autót vehet az a tehetős kuncsaft, aki nem csak egy kiváló kombit keres, hanem élményautót, az dőljön egy kicsit hátra, zárja ki a külvilágot, és próbálja magát beleképzelni a fényes gyémántfehér metálfényezésű tesztautóba. Ez szerencsére csak egy középáras dukkó a Shooting Brake formás idomainak fedésére; 660 400 forintért adják, létezik több mint dupla ennyibe kerülő is. A lemenő nap fényében, de akár éjszaka, a lámpák által megvilágítva is éppen elég jól néz ki azonban ahhoz, hogy ennél többet tényleg ne legyen érdemes a Shooting Brake „festésére” költeni. Hogy a fehér kupékombi nőnemű, az nem csak nevéből, hanem így már menyasszonyi ruhákat idéző színéből és megjelenéséből is egyértelmű. Az viszont már csöppet sem, hogy milyen nő. Nyilván jó, ám míg a megjelenés királynői nemességet sugároz, szolgáltatásaival úgy kényeztet, vagy legalábbis kényeztethet a CLS SB, mint egy takaros menyecske, a farába pedig szinte bármennyit lehet pakolni.
Az elektromosan nyíló csomagtérajtón keresztül pakolható hátsó ugyanis nem csak nagy, alapesetben is 590 literes, egy-egy, az oldalfalakba tett kar meghúzására elektromos támladöntéssel síkpadlós, 1550 literes teret ad, hanem - ahogyan az az E-osztály T-modelljétől is megszokott - az alapáras hátsó légrugózás által állandó hasmagasságot is. Így aztán kerülhetnek a cementeszsákok búvárfelszerelések az óriási térbe, a Shooting Brake fara nem fog megereszkedni. Van rögzítőrendszer is, hogy a csomagok is biztonságosan utazzanak, ha pedig nincs rájuk szükség, azok a padló alá rejthetők.
Biztonság, luxus, kényelem az utasoknak is jár – kicsit másként, mint a valahai buszos szlogen szerint. Míg a CLS négyajtós és négyüléses, a Shooting Brake nemcsak ötajtós, de ötüléses is. A vaskos kardánalagút miatt a hátsó középső hely természetesen erősen korlátozott. A szélsőkre kerülő utasoknak azonban elegendő tér, kényelmes ülés és akár hátul is külön szabályozható légkondi jár. Elöl fűthetők és hűthetők lehetnek az ülések, meg persze nem csupán temérdek különféle bőrrel borítottak, hanem akár a sofőr alakját teljesen felvenni képes légkamrás, multikontúr kialakításúak, akár aktív, menet közbeni, kanyarfüggő vezérlésűek. A tesztautóé „csak” hűthető, fűthető volt, és persze kellően kényelmes.
A keret nélküli ajtók azonnal leleplezik, hogy a Shooting Brake nem egy klasszikus kombi, utasterében sem tűnik annak. A műszerfal természetesen a CLS-ből ismerős, a kilátás pedig semmivel sem jobb, mint a négyajtósból, s abszolút értékben sem jó. Segít persze – alapáron is – a holttérfigyelő és a sávtartó, de valójában a vaskos tetőoszlopok sokat takarnak. Szokni kell, ahogyan a kezelőszerveket is. Praktikus, helytakarékos a kormányoszlopra szerelt, bajuszkapcsolónyi váltókar, ha azonban valaki onnan kapcsolná reflexből az ablaktörlőt, menet közben lökheti üresbe a váltót. Elektromos rögzítőfék nincs, bal lábbal reteszelhetjük, bal kézzel oldhatjuk a parkolóféket.
Szokni kell, ahogyan azt is, hogy hiába van 265 lóerő és 620 Newtonméter a kellemes V6-os dízelmorajú CLS-ben, alapesetben az rejtettnek tűnik. Indítás után ugyanis mindig Eco-módban jár a motor, illetve üresjáratban nem is jár, hanem automatikusan megáll. Halkan és gyorsan indul, gázreakciója azonban tompa. Az Ecót kikapcsolva már többet kapunk, s még többet, ha a váltó melletti menetmód-választót Sportba tesszük. Élénkebb reakciók, késleltetett, ám gyors kapcsolások, feszesebbre hangolt elektromos lengéscsillapítók - a Shooting Brake egyszerre más autó lesz. Padlógázra, főként menet közben ülésbe présel, elismerően bólinthatunk, megvan a teljesítmény. A gyári 100-as sprint 6,7 másodperc, ami kombival igencsak szép érték. Pláne szép, hogy a 4Matic állandó összkerékhajtással csúszós, nyálkás úton is tudja ezt a CLS. A megálláshoz persze kell a tapadás, ám az óriási, alapból is 255/40 R18-as abroncsokkal az is kipipálható, s az elöl-hátul hűtött tárcsákkal a fékhatás is elemi. Mire lehetnek képesek az AMG-verzióhoz 3,84 millió forintért elérhető kerámia tárcsák?
Utóbbiakkal nyilván a gyorsulásnál is kegyetlenebb lassulás érhető el, pedig a CLS Shooting Brake nem a padlógázas/padlófékes vezetésről, hanem a higgadt autózásról szól. Leginkább az passzol hozzá. Csendesen utaztat, városban is finoman csillapítja az úthibákat, de magas tempónál is stabil - még a 454 ezer forintos felárral adott teljes légrugózás nélkül is. Kormánya visszajelzést nem sokat, de az elöl-hátul többlengőkaros futóművel olyan kerék-kitekerhetőséget ad, hogy a csaknem 5 méteres autó egészen kis íven is megfordítható. Árával is megfordítja a világot, a 4Matic hajtásláncú 350 CDI alapból is bő 20 millió forintba kerül, tesztautónkba még a leginkább exkluzív extrák nélkül is 6 milliónyi feláras tételt pakoltak a gyáriak. Felfoghatatlanul sok pénz egy autóért, azon - már eleve a prémiumautók közül válogató - vásárlók számára azonban emészthető lehet, akik nem szeretnének „kommersz” prémiumkombit venni, hanem valami különlegesre vágynak. A CLS Shooting Brake egyértelműen az, s formájával időtlennek is ígérkezik. Talán ismét új kategóriát teremt(ett) a Mercedes?