Kockástól a csíkosig – autókárpitok régről

Nemrég írtunk a külső színekről, akkor is grafikus kollégáink voltak a segítségünkre. Összeállításunkban jellegzetes autókárpitokat veszünk számba a teljesség igényen nélkül a hatvanas évektől napjainkig. Ideális esetben olyan autóba ülünk be nap, mint nap, amire mosolygunk már a parkolóba menet. Persze nem mindenkinek szempont, hogy szép legyen amiben ül, ahogy egy használtautó vásárlásnál az ár és az állapot után az egyik utolsó szempont a szín, pláne a beltéré. Ennek ellenére nagyon nagy keletje van a kül- és a beltéri dekorációnak is. Mindez persze többnyire nem csak pénztárca kérdése, de nyilván nagyobb büdzséből egyszerűbb válogatni a ma kínált kárpit és színválasztékból. Nem beszélve a luxusigényekről, a Rolls-Royce tavaly eladott autóinak 95 százalékához rendeltek valami egyéni szín-, vagy kárpitkombinációt.

Milyennek kell lennie egy autó kárpitozásának? Kényelmesnek és tartósnak elsősorban. Az ülésnek ki kell bírnia, hogy fészkelődünk benne, nyáron beleizzadunk és elszínezi az olcsó farmerünk. Az ajtóbehúzót koszos kézzel markolásszuk, hölgyek hosszú körömmel, ki-ki ízlés szerint ide-oda könyökölve hagy zsírfoltokat maga után. Mindezek mellett jó ha nem gyúlékony, nem okoz allergiát, de mérgező anyag elvileg nem lehet benne már évtizedek óta. Nem kell fuvarosnak lenni ahhoz, hogy naponta több órát üljünk az autónkban, így egyáltalán nem mindegy, hogy jól érezzük magunkat a kabinban, vagy sem. Jó szellőzésről, kényelmes ülésről, ergonomikus, azaz kézre eső kezelőszervekről most nem is lesz szó, csak arról, hogy szépnek látjuk-e azt, amit egykoron annak szántak.

Kollégám a tipikus autószíneket vette számba. Neki is kiadónk, a Használtautó kft. grafikusai segítettek. Szabi és Nóri formákkal és színekkel dolgoznak, "papírjuk van róla", hogy tudják mi néz ki jól. Ízlésekről persze kár vitázni, de jól esett, hogy megerősítették a bennem élő képet. Jöjjön a szín és formatan! A autók külső- és belső formája, színvilága is olyan, mint a kor, amiben születtek. A tervezők mindig próbálnak megfelelni az aktuális divatnak, sőt, ha sikerül, még diktálják is. Éppen emiatt az egykoron nagyon trendi autóbelsők ma már rémesen avíttnak tudnak hatni. Ami viszont szürke és hétköznapi, az később is csak átlagos lehet, vagy éppen az lesz szép a szemnek?

Grafikusainkat egy kis ebédidői autós időutazásra hívtam. Nem árultam el, milyen típusról van szó és a régi autóbelsők gyakran kicsit sem árulkodóak. Nincsenek bennük sokszor felhasznált klisék, se családi pizza méretű emblémák. Először a nyolcvanas évekbeli japán szériaautókkal kezdtem, amiket rezzenéstelen arccal szemléltek, körülbelül ennyire is voltak izgalmasak. A Mazda 626 1982 és 1987 közötti változata sem lett stílusikon barnás, karcolódó műanyagjaival. Nóri már majdnem rámondaná, hogy szép, de akkor jön az első szériás, még krómlökhárítós RX-7-es amire összenéznek. Na ez, ez már kinéz valahogy. A barnás-bézs, kockás kárpit, a négy duplaküllős sportkormány és az integrált fejtámlák együttese szerintem is telitalálat. Nyilván rátesz a levelibéka szín is, de ez alapján már bárkit meg lehet győzni, hogy a '80-as években és készültek formás japán autók.

Ugrunk a közelmúltba, kinek a gyerekkor, kinek a fiatalság a '90-es évek. Itthon az Opel dominancia már akkor is nagyon erős volt. Az utca a régi Suzuki Swiftek mellett tele volt F Astrákkal és B Corsákkal. Ezek persze többnyire az alapnál is "alapabb" felszereltségűek voltak, de a jobban eleresztett változatok dizájnos kárpitjai sem nyernének szépségdíjat tőlünk. A Tigra mint a butikosné sportkocsija vonult be a történelembe, pettyes kárpitja akkoriban még nagyon fiatalos és sportos is volt, ma viszont olyan már, mintha egy rosszul sikerült buli után fotózták volna. Konfettieső, ennyit mondott rá Szabi. Az Astra F szürke plüssjét meg a színes minta sem dobja fel annyira, hogy ne úgy nézzen ki, mintha már a nap UV sugarai szétszedték volna. Calibrával nagy királynak lehetett lenni, mára szinte az összeset rommá törték és szénné tuningolták. A Calibra belseje szerintem ma nagyon "Császár Előd", azaz a legrosszabb fajta technódiszkó korszakát idézi fel bennem.

Megvan a Renault Twingo egyes szériája? Pici békalámpáival, négy személynek is elegendő méretű városi kisautó, ami tologatható hátsó ülésével praktikus szükségmegoldás. Van akinek tetszik, van aki csúnyának találja, de mindenképp karakteres és innovatív. Pláne, ha a legelső évjáratok színes belsejét is belevesszük a képbe. Grafikusaink is bólogatnak, hogy igen, ez nem szokványos, ez vidám. Hogy beleülnénk-e minden nap? Az már más kérdés. De kicsapta a biztosítékot az elvileg kőkonzervatív Mercedes-Benz is. A legendás minőséget megalapozó plüssök és a porózus, légáteresztő és műbor létük ellenére a mai igazinak mondott, de lélektelen bőröknél sokkal kellemesebb MB-Tex kárpitok átmentek a grafikuspróbán. Na de a kék és a bordó színvilág, az nem. A kék sok, a bordó meg pápamobilnak elmenne. De kapott a hozzáértőktől a nagypapa-pizsamakockás kárpit is, amit én speciel imádok. Szabi szerint az maga az NSZK pornó legnagyobb giccse. Hát, tulajdonképpen így igaz.

A Volkswagen kapott hideget és meleget is. Az egyes Golf annyira réginek hat, hogy Szabi - akinek VW-ja van - fel sem ismerte. Ne, ez volt a Golf? - kérdezte. Bezzeg a kettes GTI, az bárhogy jó, legyen kockás, legyen csíkos, ahogy a divatban, úgy az autódivatban is menő ma a '80-as évek formáihoz visszanyúlni. És pár esetben a '90-esekhez is, de a Golf harmadik szériája és a korabeli Polo vidámnak szánt, de inkább lehangoló kárpitjai bár tartósak és funkciójukat bőven ellátják, de nem szépek.

A legnagyobb meglepetést az 1966 és 1974 közötti 140-es Volvóval sikerült okozni. Stílusban jártas kollégáimnak tetszett az összes színösszeállítás, a korszakos drapp, a kihívó piros és a szürreális kék is modellestől. Nem tudták megmondani mi van a képen, csodálkoztak, hogy Volvo. És még jobban, miután meglátták a 140-est, ami se nem annyira markáns, mint az régi krumplialakúak, vagy a pompás Amazaon (a 120-as). De említhetnénk a későbbi kocka-Volvókat is, azok is jellegzetesebbek nála. A skandináv dizájn persze az ami, és nem véletlenül, a 140-es beltere a maga idejében egy nagyon kényelmes, biztonságos és korszerű enteriőr volt. Hogy tetszik-e a kárpit vagy a hölgy a képről? Azt döntse el mindenki maga.