Klasszikus sportkocsikból szemezgettünk
Piaci körkép: kétajtós hosszú kupé, lehetőleg nagy motorral
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Kereshetjük a megfelelő családit, vagy éppen a legjobb árú kisautót, néha muszáj ránézni arra is, mi az, amink nem lesz, de jó tudni, hogy van-e eladó.
Bukólámpákkal indított a Mitsubishi 3000GT 1990-ben, a '94-es frissítésre ezeket elvesztette sajnos, de így is klasszikus sportautó, ráadásul mindig van eladó példány
A megfelelő családi autó, vagy éppen az ésszerű áron kínált kisautó keresgélése mellett valljuk be, a legtöbb időt érdekes és ritka autók keresgélésével töltjük a Használtautó.hu-n. Újabbnál újabb típus jut eszünkbe és megnézzük, van-e belőle eladó, vagy vissza-vissza térünk egy modellhez, hogy szemmel tartsuk a kínálatot. Nekem is van ilyen becsípődésem és sokszor jólesik tudni, milyen autóm, mennyiért nem lesz. Ezek általában az igazán nagy, hosszú kupék, most ezekből szemezgettünk kicsit, átnézve, milyen kincseket, vagy éppen mennyire jó áron kínálnak néhány elfelejtett modellt. Egy határt azért megszabtunk, hogy a föld közelében maradjunk, 5 millió forint fölé nem mentünk.
Összkerékhajtás, kétliteres turbós motor 242 lóerővel és hatalmas hátsó szárny a Celica GT-Four receptje. Az A csoportos raliautó homologizációjának céljából 2500 készült belőle, a japán belpiacos még erősebb volt
Kezdjük mindjárt a japánoknál, egész sok kupét találunk a kínálatban, pedig jellemzően ezeket a modelleket nálunk nem forgalmazták. Nem is igazán nagy kupé, de kétajtós és erős motorral is lehet találni Toyota Celicát. Most ne az 1,6-os GTi-kre koncentráljunk, hanem az igazán ritka 1994-’96-ig gyártott, kétliteres turbós motorral szerelt GT-Four-ra. A japán rizsrakétát 2,4 millió forint alatt nem lehet megkapni. Tekintve viszont, hogy csupán 2500 készült a raliváltozat homologizációja érdekében, és összesen 300 érkezett belőle Európába, nem is tűnik rossz ajánlatnak ráadásul jellemzően szép állapotúakat kínálnak.
A Lexus SC lényegében egy átemblémázott Toyota Soarer, a hódítását Amerikában kezdő luxusmárkából mégis rendre több bukkan fel, mint Toyotából. A kisebb motoros SC300 ugyanazt a hathengeres sorhatost használja, mint az utolsó generációs Supra, de volt V8-as is
A bukólámpák mellett a '80-as, '90-es évek másik legkúlabb extrájával, targatetővel is találhatunk Suprákat. A harmadik szériáson a kettő együtt egyszerűen őrület, persze az MK4-es Supra vonalaiért is lehet rajongani
Ha már Toyota, néha megéri benézni a Lexushoz is, onnan is egy érdekeset emelnék ki méghozzá egy több mint 20 éves példányt, egy 1992-es SC-t. Sokan nem szeretik a ’90-es évek mindenfelé lekerekített folyami kavics dizájnját (nekem sajnos ez a gyengém), az SC, illetve toyotául Soarer örökzöld. Még ha az egymillióért hirdetett példány nincs is túl szép állapotban, sorhatos motorján egyezik a Toyota Suprával, aminek a hangja több mint csodálatos. Supra is jellemzően akad a kínálatban, a harmadik generációból jelenleg csupán kettő csúnyán tákoltat hirdetnek, viszont hamarosan láthatnak egy gyári állapotút az Autonavigátor hasábjain. A negyedik generációs, az eddigi utolsó Supra is feltűnik néha, igazi kuriózum. Háromliteres sorhatos, 2JZ-GE motorjának hangja valódi zene, természetesen hátsókerekes és nem csak a Halálos iramban rajongóknak álomautó.
Az Eclipse és a Prelude is klasszikus kupéfazon, viszont elöl hajtanak. Előbbi nálunk elég ritka, főleg a jó állapotú, Prelude-ből akár félmillióért is találunk, picit magasabb áron pedig már jó állapotút is
Aktív hátsókerék-kormányzás és duplaturbós V6-os motor is szerepelt a 300ZX extralistáján, több mint 20 évesen is megkérik az árát
180SX, 200SX, 240SX, Silvia, egyre megy. Igaz, S14-ből az első nem volt, csak kétliteres és 2,4-es. Ritka, főleg, amit nem piszkáltak, de még mindig nem annyira, mint az ötajtós Skyline R34, mégis néha felbukkan egy a Használtauto.hu[/url]-n
R34 sokszor fel sem kerül, annyira hamar elkel, R33-as Skyline-ból viszont mindig van, jellemzően külföldi rendszámmal. Tuningmentesről nem szabad álmodni, a sorhatos RB25, illetve RB26-os blokkokat könnyű tuningolni, sokan ki is használják
És ott vannak a Nissanok. 200SX-ből, vagy Silviából is akad, 1 millió alatt csak nagyon ritkán, és az is csak a ’90-es évek elejéről való S13 1,8-as, vagy kétliteres motorral, persze hátsókerékhajtással, ahogy illik. Jelenleg viszont több S14-et is hirdetnek, versenycélra alakítva, illetve utcai harcosként hathengeres turbós Skyline motorral. Igazi ínyenceknek való, közel 4 millió, így nem csupán gyerekjáték. 300ZX, 350Z, illetve Skyline is előfordul, utóbbiból jelenleg egy négyajtós szedán is, ami aztán még ritkábban kerül exportálásra japánból, mint normál kupé, így aztán valódi ritkaság még Skyline-ok között is.
Normál dugattyúkat itt ne keressünk, a japánok fura, bolygódugattyús Wankel motorja azonos hengerűrtartalomból jelentősen többre képes, mint egy soros blokk, de legalább annyival kényesebb is, nem árt érteni hozzá
Mazdából a legendásan erős és legalább annyira kényes Wankel motoros RX-7-esek is fel-fel bukkannak, most egy szép állapotú első generációs, vagy éppen a következő szériából is található. Ezekhez persze nem elég hobbiautóként hozzáállni, nem elhanyagolható érteni is a forgódugattyús motorhoz, könnyen tönkre vágható. Ha viszont igazán sok pénzt szánunk kupéra és szeretnénk, ha később is sokat érne, akkor a BMW fül alá érdemes benézni, a 8-asokhoz. Egy 850i teljesen kimeríti az 5 milliós kasszát, viszont amellett, hogy ritka, piszkosul erős V12-es motorjával és a kor csúcstechnikájával felszerelve igazi kincsek ezek az autók. Jellemzően jó állapotúakat hirdetnek, a fotók alapján a jelenlegi kínálat is csábító. Túl csábító.
V8-as és V12-es motorokkal szerelték, utóbbiból 5, 5,4 és 5,6 literesek is vannak. B-oszlopot is lehúzó hátsó ablakok, bukólámpák, áramvonalas karosszéria, széles hátsó, már most valódi klasszikus a 8-as BMW
Hamvas Úr, köszönöm a részletes válaszát! Rőzsének is! SL
Én figyelmesen megnéztem szerintem az 8-as BMW, hamár a szerkesztőtől nem kaptál érdemi választ.
A cikkben szereplő autókat csak és kizárólag érzelmi alapon szabad megvenni, különben sz..t sem ér az egész. Ha neked valamelyik tetszik, azt vedd meg – ha van rá pénzed – különben minden alkalommal, mikor szembe jön egy, vagy szóba kerül, bánni fogod, hogy nem azt választottad.
Ez igaz a családi modellekre is, bár ott azért figyelembe kell venni ezen kívül praktikussági, kihasználhatósági és üzemeltetési szempontokat is.
Szerintem.
A cikkírótól kérdezem: A képgaléria első képén látható sötét kék kocsi milyen? Az is 8-as BMW?
„…Szerinted a Népítélet.hu-t miért hozták létre? És az itteni Használói Vélemények rovatot?
MERT TUDJÁK, HOGY EGY-EGY TAPASZTALAT NEM MÉRVADÓ.”
Nagy vonalakban igazad van/lenne… DE..
A felhasználói vélemények nagyjából 50%-a kalap szart ér, a saját tapasztalataim szerint.
Alapvető tárgyi tévedésekkel van tele, nulla műszaki ismerettel felvértezett idióták írják, ráadásul ismeretlen előéletű autókról, minimális futott kilométer alapján. Mindenki istenként tiszteli pl. a sprintmonitor.de-t, pedig tele van olyan balfaszok firkálgatásaival, akiknek fogalma sincs arról hogyan kell egy adott autót takarékosan vezetni, vagy hogy az ő felhasználására milyen kocsit kéne venni.
Nah szóval fenntartásokkal kellene kezelni a „tömeg” véleményt is, különösen manapság.. szerintem
Te szerelmes vagy az „ideológia” szóba??? Ez egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire h***e legyen valaki…
Az mióta ideológia, amikor szakértői véleményekre támaszkodva állít valaki valamit? Ideje lenne hozzáértők által írt magazinokat, katalógusokat, cikkeket lapozgatnod, hogy végre megkíméld az itteni olvasóközönséget a sületlenségeidtől(már közröhely tárgya vagy egy ideje). Én már hosszú-hosszú évek óta így teszek, és komoly lexikai tudásra tettem szert. Szerinted a Népítélet.hu-t miért hozták létre? És az itteni Használói Vélemények rovatot?
MERT TUDJÁK, HOGY EGY-EGY TAPASZTALAT NEM MÉRVADÓ. Amit te megtapasztalsz egy típussal, az nem biztos, hogy általános, nem biztos, hogy mások is ugyanazt tapasztalták. [b]Márpedig aki autót akar venni, az az általános tapasztalatokra kíváncsi.[/b] Nem véletlen, hogy egy használtautós magazinban sem azt írják egy típusról, hogy „Megbízható, mert XY-nak volt, és elégedett volt vele.”, hanem sok-sok tapasztalat átlagára vonatkozóan vonnak le következtetést, és azt közlik. Pl.: a Toyota hibridje jó, a 2.2 D-CAT viszont problémás. Persze ettől még lehet mindkettőre ellenpélda, de nem az a jellemző.
Egy tapasztalat az kb. „egynek jó” kategória, de semmiképpen sem releváns. Jó példa erre az imádott Alfa 147-esed, amivel te jó tapasztalatokat szereztél, de az általános szakértői vélemények egyöntetűen megbízhatatlannak tartják. A Roverre ugyanez érvényes – amit szintén az egekig magasztaltál.
Jó lenne, ha sikerülne végre talpra állnod, mert ha megerőlteted magad, tudsz értelmes dolgokat is írni, de mostanában totálisan mélyponton vagy, kb. a Görény szintjén.
Ciao testvér!
Én még játszottam a többi NFS-el is , de nem a japán gépek voltak a nyerők, hanem a Porsche és a Lambo
A japán anyagminőség olyan, hogyha gyári állapot közelében van egy ilyen autó, és nem 300-500k folyamatos gyilkolós km van benne, a végefelé teszkós olajon és ridegtarttáson tartva, akkor hozza az újkori menetteljesítményeit gond nélkül.
Talán egydül az rx7 első kislámpás.
Hmmmmm nem tudom, de nekem ezek még nem klasszikus autók. Valóban ritkák, de szerintem még kell nekik egy 10 év, hogy igazi klasszikussá váljanak. Én inkább youngtimer vagy hobbi kategóriába sorolnám őket.
[i]Egy felújított oldtimer pl. képes az újkori változat teljes élményfaktorát hozni károsodás nélkül. Ezt mindig érdemes pakliban tartani, különösen, hogy ez az iparág virágzik![/i]
Igen, csak a régi(?) japánokkal az a gond, hogy kevés darabban készültek. Egyrészt nincs alkatrész még ha szeretnéd is megfizetni, akkor sem. Mert utángyártottat nem fog senki csinálni egy olyan autóhoz, amiből megmaradt 3000-5000 darab, annak is a 90%-a szétdriftelve… A másik meg hogy pl. hová tudnál vinni itthon egy Supra-t, ZX-et? Talán rémlik mit szív a hazai japán „szakikkal” Karotta is már évek óta. Btw, ehhez nem kell 30 éves japán autó. Már az RX8-hoz sincs itthon ember, mert a kettő hozzáértő közül az egyik külföldre távozott, a másik meg már nem hajlandó a kocsikhoz nyúlni. Ellenben Prosche/BMW/Merci szinten meg vannak itthon olyan műhelyek, hogy egy porszemből újraépítik neked az autót és várólistán kapsz helyet hozzájuk, mert annyi a külföldi megrendelés.
Btw, fiatalabb kocsiknál még extrémebb a szitu, egy GT86-ot bevallottan egy helyen tudnak egyáltalán tapasztalt szemmel átnézni itthon a márkaszervizek, mert a többi helyen, idézem „a szerelőjük még nem látott olyat élőben”. (Nyilván ez nem csak a hazai nulla gt penetráció miatt van, de amiatt is, hogy két évig nem húzza egy szerelő, hanem lép tovább…)
Általánosítasz. Ez egy esettől eltekintve, miszerint csalfapucu mindig kretén, nagy hiba.
Egy felújított oldtimer pl. képes az újkori változat teljes élményfaktorát hozni károsodás nélkül. Ezt mindig érdemes pakliban tartani, különösen, hogy ez az iparág virágzik!
Spec. nagy megelégedéssel használok egy idén 29 éves sportautót, ami gyakorlatilag szalonállapotú. Nem zörög, nem csörög, nem hjundaj! Mondjuk kurva sokba került, hogy ilyen legyen.
Bevehetted volna a mérget.
Az emberiség egy pillanatra sem vette volna észre.
Nézd a fő gond az hogy ha valaki oldtimert vesz akkor számítson rá, hogy nem tudja kihasználni a képességeit. Itt direkt sportos autókat válogattak, amelyek úgy néznek ki, mintha most jöttek volna ki a szalonból (legalábbis a reklámfotón, meg persze a forma modernsége miatt).
A bibi azonban az, hogy ezek nem új autók, a műanyagok, vagy a karosszéria bizony öregszik, és ha terhelnéd (pl élveszkedni szeretnél, mert ugyebár itt kvázi olyan autók vannak, egy korabeli Ferrari vagy Porsche harmadáért/negyedéért, amelyek sportosak, raádásul „japán,így sosem romlik el”, van aki azt fogja gondolni, hogy ezek másra is jók, mint békés cirkálásra. Az ilyen hangulató cikkek miatt veszik meg ezeket az autókat a tipukus „utolsó tulajok”, akik megveszik, az első drift vagy pályanap után szembesülnek annak költségeivel, és passzolják le a bontóba.
Annak idején tényleg nagy xarban volt az európai autóipar, engem mint fogyasztót kifejezetten zavart is az idieológiai lehúzás, és nagy rajongója voltam akkoriban ezeknek a márkának (élén a 90es években hajrázó Mitsubishivel, amből volt is egy remek Lancerünk). A bajom a korabeli lehúzással ugyanaz, volt mint veled is: ideológia alapon közelítették meg, ostoba előítéleteket hadováltak, megbízhatatlan „olasz”, „francia” vagy „japán” autókról, podg elég nagy volt a szórás korban, és származási országban. A 70-es évek Corolláját nem lehet egy lapon említeni a 91-es sorozattal. Pedig látszott, hogy a Honda, Mazda vagy a Mitsubishi mennyit fejlesztett és milyen műszakilag teljes kínálata volt. Joggal is lehettek betojva egy 91-es Civic, CRX VTi, vagy Galant VR4 láttán. Egyszerűen nem voltak felkészülve rá Európában,
Én ezért merek véleményt alkotni mert megéltem, láttam tapasztaltam, sőt volt is autóm ebből a korból.
Nézz meg egy két korabeli filmet, pl Black Rain…
Remek cikk, remek autókkal. Ez most azon ritka eset, hogy a BMW is:)
A Subaru SVX-et hiányoltam, de abból nagyon kevés jutott Európába, itthon pedig nemcsak, hogy eladó nincs, hanem talán csak 1-2 példány lehet, amiket természetesen kincsként őriznek.
A Supra nagy kedvencem. Biztos anno sokan játszottak a Need For Speed 1. részével, emlékszem, hogy végsebesség terén az volt a leglassabb, de a legjobban manőverezhető is az autók közül(volt még NSX, RX-7, Viper, Corvette, Ferrari 512tr, Diablo, 911). Az egy nagyon jó, igényesen megcsinált játék volt a maga idejében.
De jól néz ki az a tűzpiros Casio-Ferrari is a felső képen… Nem túl gyakori eset, hogy szembejön az utcán, de simán lehet, hogy az ikertesója, a Dodge Stealth az, amit Mitsubishinek hiszünk:)
Zöldike, valami rejtélyes okból kifolyólag szeretsz rendszeresen ellentmondani saját magadnak:
„Ezek már nem „csapatós” autók, hanem régiségek.”
Versus:
„…30 évesen más aligha fogja hozni az csóringer tulajok által vélt megbízhatóságot.”
Egy 25+ vagy 30+ éves hobbiautónak tartott kocsitól ki a túró vár el megbízhatóságot? Benne van a nevében, hogy „hobbi”: ebbe beletartozik a rendszeres bütykölgetés, esetenkénti szétszedés, összerakás, babusgatás, dédelgetés, tuningolás, szépítgetés, stb… Az első autó van a napi nyüstölésnek alávetve, a hobbiautó meg szerelemből van tartva. Ha volt már valaha párkapcsolatod, akkor tudod, hogy ebben az állapotban az ember elveszti a józan eszét, és szereti a másikat valamennyi hibájával együtt. Ezt ugyanúgy át lehet ültetni az autózás világára is.
„…az elején nem vették mert nem tudták hova tenni a pár éve még megbízhatalan roszdatemető hírébén álló japán márkákat…”
Persze, a dilettáns európaiaknak ki kellett ilyen megalapozatlan butaságokat találni, mint ez, meg a „sárga veszedelem” és társaik, mert Sznobériában féltették a vélt felsőbbrendűségüket, és tudták, hogy képtelenek lesznek ellenállni az ázsiai túlerőnek. Mit csinál ilyenkor a rafkós európai? A hasára üt, és valótlanságok terjesztésével próbálja lejáratni a keménynek ígérkező ellenfele(ke)t. Ebből az egészből csak annyi a valóság, hogy a japán rozsdavédelem nem olyan jó, mint az európai – de ha visszamegyünk az időben a ’90-es évek elejére, akkor a szociké, az Opeleké vagy az olaszoké sem volt a helyzet magaslatán.
A minap láttam egy nagyon szép 300ZX twin turbót egy oldtimerkiállításon ([url]http://autossagok.blog.hu/2016/11/22/elmenyek_a_brusszeli_interclassicsrol[/url]). Hogy szemléltessék, nem véletlenül került oda, egy szép nagy „oldtimer” felirat díszelgett a rendszám helyén. (mellesleg el is kelt azonnal), néha én is ránézek ezekre az autókra, mert számos személyes kedvencem itt van (mondjuk a CRX pont hiányzik, meg a tortaszeelt-lámpás Prelude), de ez a korszak már messze letűnt.
Ezek már nem „csapatós” autók, hanem régiségek. Minden ökörködés tetemes anyagi költségekkel jár egy olyan autón, amely bonyolult és ritkasága miatt nincs rá háttéripar, pláne gyári támogatás, mint a Jag vagy a Mercedes esetében. A Nissan twin turbó motorja újonnan is problémás volt, az elején nem vették mert nem tudták hova tenni a pár éve még megbízhatalan roszdatemető hírébén álló japán márkákat, mire pedig a japánok ADAC kampánya beért, már lehetelenül megdrágultak a japán autók a Yen árfolyam-változása miatt .
A megbízhatalanság hatványozottan igaz az RX8-ra, amely pár évesen is 10 e eur alatt mozgott használtan, még akkor is ha épp új volt benne a motor (!!! :)). A GT Four vagy a 3000 GT 4 kerékhajtása 30 évesen más aligha fogja hozni az csóringer tulajok által vélt megbízhatóságot.
Azért a 8-as BMW egy kicsit magasabb osztály:) A Supra meg szerintem elég sokaknak bakancslistás autó.