Kívánatos hatvanas – új Volvo XC60 teszt

Genfben debütált, majd ejtett állakat morcos új arcával és újító sofőrsegédjeivel a második generációs Volvo XC60. A Volvo kínálatának legújabb tagja sokat fejlődött elődjéhez képest, hiszen az első hatvanas modell, ami megkapja az XC90 által megkezdett új dizájnvonalat. Kompakt SUV-ként azonban karcsúbb, csirkecombosabb a sziluett, mint a nagytestvéré, az oldalablakok vonalvezetése szintén több fantáziát kapott. Alacsonyabb az orr, ettől mérgesebb, az elképesztően igényes T-alakú menetfények az XC60 esetében már egészen a hűtőrácsig nyújtóznak. Szélesen terpeszt a far, elég izmosra rajzolták, tesztalanyunk pedig R-Design felszereltséggel fokozta a sportos karaktert. Annyi biztos, hogy elődnél jóval határozottabb a megjelenése. Egy újabb olyan Volvo, amiről nem tudjuk levenni a szemünket.
Egy Volvo mindig is az érzékeinkre akart hatni, és ez nincs másként az új XC60-nál sem. Már ajtónyitáskor megcsap minket az jellegzetes Volvo buké, ami az új egyen-beltérnél fokozott bőrillattal vegyül. Majd behuppanunk az érezhetően hosszú utazásokhoz tervezett, esetünkben számtalan módon állítható bőrfotelekbe és több száz kilométer után sem akarunk kiszállni belőlük. Bár a combtámaszok épp elfelezik az ülőlapokat, ami valakinek kényelmes, valakinek nem. Finom részlet az anyósülésbe varrt és az elé, az R-Design krómbetétbe rejtett svéd zászlócska. Egy Volvo továbbra is csupa meglepetés, kiismerhetetlen, hogy hova és mit rejtenek, de épp ez adja meg a varázsát. A Ford féle ST-Line-hoz hasonlítható R-Design egyébként a teljesítményt nem piszkálja, ellenben például fém pedálokkal és alubetétes bőr sportkormánnyal vadít. Kívül még fekete légbeömlőket is imitál, de minek is lenne valódi.
Ha ültünk már bármelyik új 90-es modellben, akkor ismerjük az XC60 utasterét is, egyedül a kisebb dimenziók, így a korlátozottabb, de kompakt SUV-hoz teljesen megfelelő hátsó lábtér tűnhet fel. Mondhatjuk, hogy túl nagy az azonosság a palettán belül, azonban nem hiszem, hogy rosszat tesz a mára korosnak ható hatvanas sorozatnak a frissítés. Kellett már a 12,3 colos grafikus műszercsoport és az elképesztő felbontású 9 colos központi infotainment képernyő is, ahogy a szintén profi felbontású tolatókamera is. Utóbbinál végre méltó ellenfélre talált a BMW. Egyébként zavaró tényező nélkül pakolható a csomagtér, a raktérnyílás ugyanolyan széles, mint a belső, és a tetővonal sem vesz le belőle számottevően. Nem rossz az élből 505 liter, ráadásul mellette szól, hogy ülésdöntéssel is síkpadlós, és a légrugós változat a csomagtérből is leültethető, hogy könnyebben pakolhassuk.
Elindulás után a klíma kényeztet, ami észrevétlenül vesz körül minket, de ha a tetőablakra szavazunk, akkor is finoman lengi be a szellő a kabint. Érdekes módon az XC60 nem adja meg azt a fenség érzést, mint a kilencvenesek, itt kevésbé érezzük úgy, hogy kevesek vagyunk a beindításához is. Ez már egy jóval közvetlenebb, kompaktabb terepjáró szabadidő-autó, de mégis igényes, minőségi belsővel. A zajkomfort természetesen volvósan tökéletes, bár a motortér felől mintha több hang szűrődne be, mint a nagyobb testvéreknél. Legalábbis a V90 Cross Country sem hatott ennyire traktornak ugyanezzel a hajtáslánccal. Azért autópályán, mazsolabüntetéskor is nyugodt zugnak hat, ahol a világ problémáit is megvitathatjuk, olyan csönd van. Ráadásul a zavartalan utazásban minden Volvónál komolyabb sofőrsegéd-arzenál is segít minket.
Elég durva ellátmányt ad alapként is, például éberségfigyelővel, sávelhagyásra figyelmeztetővel, táblafelismerővel és sebességfüggő szervókormánnyal. Először kapja hatvanas modell a leginkább autópályán önvezetésre képes, de már opciós Pilot Assist rendszert, ami a távolságtartó tempomatot és a City Safety rendszert is összehangolja. Utóbbi már a BLIS holttérfigyelővel együttműködve, 50-100 km/h között, kormányrásegítéssel képes kitérni akár a frontális veszély elől is, 50 km/h alatt pedig állóra fékezi az autót. Ha a kezünket a kormányon tartjuk, mindent elvégez magától, indexeléskor pedig felgyorsít, hogy könnyebben előzhessünk. Ha sávváltáskor másik autót észlel, visszatereli magát, de azért egy nyári vasárnap délután „emhetezésére” még ő sem lehet felkészülve. Nagyon finoman adagolható a gáz és a fék, a kormányszervó is könnyed, közben közvetlen. Szűk fordulókörével könnyedén manőverezhető, tehát az egész egy kellemes autó, jelen konfigurációjában mégis inkább autópályázó.
Hiába városi terepjárónak szánt a Volvo XC60, ha az általunk is próbált D5 csúcsdízel dolgozik benne, ami épp, hogy városban szenved, autópályán lubickol. Legalábbis, míg városban 9 liter környékén jártunk, addig autópályán az átlaga levihető volt 7 liter alá is. Van akarat a dízel mivoltát kevésbé leplező, keményen traktorhangú, a turbólyukat előre pörgetéssel kiküszöbölő dízelben. 235 lóerőt és 480 Nm nyomatékot küld mind a négy kerekére, ennek ellenére csak volvósan finoman nyom az ülésbe. Az XC90-ből hiányoltuk a nagyobb motorokat, az XC60-hoz úgy gondolom, hogy tökéletesen illenek a négyhengeresek. Mégis kiforratlannak hat a hajtás, leginkább az akár volán mögül kapcsolható automata váltótól, ami ebben az árkategóriában erős kompromisszum. Gyakran rángat és nem ritkán sokat gondolkozik a 8 fokozatú Geartronic. Nehéz megtalálni azt a pontot, ahol finoman lehet elindulni vele, és később is megérzünk minden váltást, de egyébként ugyanez volt a baja a V90 CC tesztautónak is korábban.
Igen komoly, 736 000 Ft felárat jelent a légrugózás hozzárittyentése a csomaghoz, de nagyon szerethető kiegészítő tud lenni. Persze amíg nem kell cserélni, mert az fájó lesz. Egy szimulátor könnyedségével alakíthatjuk sportautóvá vagy épp dűnetipróvá az XC60-at. Dynamic módban ugyanis porba teszi, ami a 21 colos felnikkel eléggé meggyőző kiállást ad neki, sőt, beállítható, hogy kiszállás után ajtócsukáskor, magától leültesse. Most nem jut eszembe menőbb dolog, mint bármikor így megállni a budapesti éjszakában. És olyan jó visszanézni rá. A 40 km/h-ig aktív és maximum két sebességi fokozatot használó Off-road módot is komolyan vették a svédek, még alvázvédő-lemez is rendelhető az XC60-hoz. A légrugó ilyenkor terepralis magasságokba emeli a kasztnit, és bármin átmegy. Utóbbi kettő módban keményebb a futás, Comfortban viszont olyan puha, hogy még a padkákat sem érezni meg. Úttartása minden esetben magabiztos, kezelhetősége könnyed.

Az XC60-on érezni, hogy kietlen és végeláthatatlan svéd utakhoz szokott kezek alkották. Természetesen kisebb, mint a nagytestvér XC90 - amit leginkább a hátsó lábtéren érezni meg –, viszont épp ezért kompaktabb is, a városban könnyebben manőverezhető. Városi terepre elég lehet egy gyengébb motor, hosszútávfutóként viszont hibátlan a D5 változat. R-Design sportcsomaggal 15 875 000 Ft listaáron. A mi jól felszerelt tesztautónk már 6,5 millió forintnyi extrát is összekanalazott. Néhol próbálták éreztetni, hogy ez csak hatvanas, például az egy fokkal rosszabb zajszigeteléssel vagy épp a visszafogottabb hangulatvilágítással és a nem automata csomagtérrolóval, ami viszont fontosabb, hogy a hatvanas sorozat végre minőségben is kezd felérni a kilencveneshez. Alig várom, hogy a Volvo új dizájnvonalát és felszereltségét az S60 és a V60 is megkapja. No meg ott a zöldrendszámos, 407 lóerő rendszerteljesítményű T8 plug-in hibridhajtás. Az is jó lehet.