Kiss Pál Tamás nem mindennapi karrierje

Legutóbbi GP3-as futamgyőzelmével újra bebizonyította Kiss Pál Tamás, hogy nemzetközi szinten is komoly eredményekre képes versenyzője van Magyarországnak, és hogy nem tévedett a brit Autosport újság, amikor tavaly azt állította, Tomi nem csak a Forma–1-be juthat el, hanem ott akár futamgyőztes is lehet.
A GP3-as győzelemig hosszú utat járt be Tomi, vagy ahogyan egyre többen becézik, KPT. Egészen pontosan 14 év autóversenyzői múlttal rendelkezik.
Édesapja, Kiss László 17 éven keresztül volt raliversenyző, így Tomi két évvel idősebb bátyjával, ifj. Kiss Lászlóval együtt igazi benzingőzzel fertőzött családba született. „Tomival mi mostuk apa kerekeit.” – emlékszik vissza ifj. Kiss. „Én akkor talán öt éves lehettem, Tomi pedig három.”
Még három évet kellett várni a legfiatalabb Kiss első szárnypróbálgatására, amikor is egy gokarttal próbálkozott. 1999-ben magyar junior bajnok lett, majd egyre nyerte a versenyeket a magasabb kategóriákban is. 2005-ben például a magyar bajnokságban első, a szlovákban második, a csehben pedig harmadik lett. Pályafutása akkor vett komoly fordulatot, amikor egy évvel később a német bajnokságban is kipróbálta magát, ahol ugyan csak 13. lett, de mindenki azzal biztatta, hogy elsőévesként ez kiváló eredmény.
Tizenhat évesen, 2007-ben azonban el kellett dönteni, hogy milyen irányban folytatja a versenyzést. A gokart már nem jelentett hosszú távú perspektívát, Magyarországon pedig más lehetőség nincs nagyon, hogy valaki együléses autóval építgesse karrierjét. Tomi bátyja, László ekkor már a Ralikrossz Országos-bajnokságban versenyzett (ahol később bajnoki címet is szerzett), és mivel a család amúgy is ott volt minden hétvégén, Tomi is kipróbálta ezt a sorozatot. Egy 1,6-os elsőkerekéhajtású autóval lett a Divízió V-ös bajnokságban ötödik. Bár tehetsége itt is megmutatkozott, az hamarosan kiderült, hogy nem a ralikrossz lesz Tomi jövője. Még az év végén kipróbált egy Formula Renault 2000-es versenyautót a Hungaroringen és a kérdés el is dőlt: ez lesz a folytatás. A családnak nem sok tapasztalata volt a nemzetközi pályaversenyzésben, ezért a svájci FR2000-es bajnokságban saját háttérrel próbálkoztak 2008-ban. Tominak itt a legjobb eredménye egy 11. helyezés volt, ami nem túl rossz, de ahhoz vajmi kevés, hogy felfigyeljenek a magyar versenyzőre.
A család azonban minden követ megmozgatott azért, hogy Tomi a következő évben komolyabb bajnokságban szerepelhessen. Ekkoriban járt Magyarországon az ex-gyári Mitsubishi-csapat, amely a Spitzmüller Csaba–Kazár Miklós párosnak hozott egy Lancer WRC-t a magyar ralibajnokságba. A csapat vezetőjét, a Mitsubishi gyári rali csapatának egykori sportigazgatóját, John Eastont kérték meg, hogy segítsen tapasztalatával. Easton meglátta a tehetséget Tomiban, és azt tanácsolta, csak profi háttérrel folytassa a versenyzést, majd beajánlotta őt az A-Tech csapathoz. A brit alakulatnál Tomi először nem tett mély benyomást a csapatvezetőre, és csak nagy nehezen jutott üléshez. A brit bajnokság ugyanis elég erős ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy odamenni bárkinek, befizetni magát a szezonra és versenyezni. „Ha Easton nem protezsál, valószínűleg nem is álltak volna szóba velünk.” – vallotta be Tomi.
2009-ben így aztán a Brit Forma Renault-bajnokságban versenyezhetett. Nem voltak rossz eredményei, de a kívülállók számára kicsit úgy tűnhetett a dolog, hogy mindig meg kell magyaráznia Tominak, miért nem szerepel az élmezőnyben. Pedig, ha valaki Magyarországról csak odáig jut el, hogy a Brit Forma Renault-bajnokságban versenyezhet, és ott nem a sereghajtó, akkor már az is nagy szó. Tomi azonban ennél többre vágyott, és az igazán szakavatottak látták is benne a tehetséget. Az A-Tech-csapat vezetőjének is megváltozott a véleménye, és 2010-re az egyik legjobb mérnököt adta Tomi mellé.
Ezzel bekövetkezett az óriási fordulat KPT pályafutásában. Sikerült tökéletes hátteret kapnia, minden verseny előtt megtalálni a megfelelő beállítást, és persze az egy évnyi rutin is sokat számított. Tomi így a bajnokság első hétvégéjétől kezdve a pontverseny élén állt, de volt olyan teszt, amit fél másodperc előnnyel nyert meg.
A túraautó világbajnokságot jelenleg vezető brit Robert Huff nyilatkozott úgy Tomiról, hogy briliáns volt, ahogyan a mezőny közepéből rajtolva nyerni tudott.
Már-már a kezünkben érezhettük a bajnoki címet, de az utolsó két hétvége nagyon rosszul sikerült Tominak, így végül csak harmadik lett a bajnokságban. Persze ez is nagy szó, de hát azért jobban szerettük volna, ha nyer. Ő is.
Az okokat csak találgatni lehet. Tomi az utolsó versenyekre másik mérnököt kapott, akivel nem tudott olyan jól együtt dolgozni, és az a tökéletes háttér, ami a szezon elején olyan sikeressé tette, nem volt meg. Sokan állítják, hogy nyomás volt Tomin, de hát a szezon egésze alatt nyomás volt rajta, hiszen ő vezette a bajnokságot, mindenki őt akarta megverni. Volt egy olyan feltételezés is, hogy csapata Tomi helyett másik versenyzőjét favorizálta, hogy ezzel megtartsa őt az idei szezonra egy magasabb kategóriában is. Bárhogy történt is, fogadjuk el, Tomi harmadik lett, ami cseppet sem von le versenyzői kvalitásából.
A szezon vége után sokáig csend honolt KPT körül, aki nagyon szeretett volna a GP3-ban versenyezni, de a költségvetése csak az utolsó pillanatban állt össze. Már mindenki tesztelt, amikor Tomi még itthon lóbálta a lábát, illetve dehogy lóbálta, egyetemi kötelezettségeit próbálta rendbe tenni. Végül megjött a jó hír: a GP3-ban folytathatja idén.
Első futama Isztambulban felemásra sikeredett: 16. és 18. lett. Ha valaki 30 versenyző közül majdnem a mezőny első felében végez, az nem olyan rossz. Főleg úgy nem, hogy itt szinte kizárólag olyanok versenyeznek, akik Tomihoz hasonlóan, már egy bajnokságban legalább dobogós helyen végeztek.
A verseny után Tomi mondogatta, hogy a GP3 nagyon más, meg kell ismernie az autót, nem szabad túlerőltetnie. Állítása szerint két-három versenyhétvége után jobb lehet a kép.
A második fordulón, Barcelonában azonban helyreállt a rend. Tomi végig a nyolcadik időket autózva a nyolcadik helyről rajtolhatott az első versenyen és nyolcadiknak is ért célba. A második futamon ez pole pozíciót jelentett a számára, és rajt-cél győzelmet aratott.
A kétkedők mondhatják, hogy szerencséje volt. Talán igen, de azért ne felejtsük el, hogy harminc kiváló versenyző indul ezeken a futamokon, és mindenki nyerni akar, az első helyet pedig nem adják ingyen.
Tomi tehát újra bizonyított, és most már tényleg csak az kell neki, hogy a Forma–1 felé vezető úton ne kallódjon el tehetsége.