Kisoroszlán nagy karmokkal – Peugeot 208 teszt

Persze nincs sok hibája a Peugeot legfrissebb kisautójának, de nem szeretném máris a nyavajgással kezdeni. Szóval beszéljünk inkább a dizájnról, amit akárcsak az 508-as esetében, a „kiscicán” is zseniálisan eltaláltak. Elődjéhez képest megnyúlt kicsit, egészen pontosan 9 centivel, ugyanakkor alacsonyabb is lett 3 centivel. Épphogy csak hosszabb négy méternél, így valóban tökéletesen a városi forgatagba termett. A Peugeot modellekre jellemző karmok a 208 elejéről sem hiányoznak, ám az első fényszórók csak a GT Line és GT felszereltség esetén kapják a „csíkfényeket”, azonban nélkülük is igazán látványos szemből az autó. Természetesen hátul sincs szégyenkezni valója. A hátsó lámpák három csíkja szintén a márkára jellemző dizájnelem, ahogy a két lámpatestet összekötő fekete betét is. Rendkívül dögös tőle az összkép, főleg a - felármentes - Faro sárga fényezéssel. Ráadásul oldalra is jutott egy kis geg, hiszen a C-oszlopokra egy kis bemélyedést rajzoltak, ami olybá tűnik, mintha a menetszél formálta volna a lemezbe. Apróság, igazából nélküle se lenne unalmas oldalnézetből az autó, de azért jó, hogy ott van. Az utastérben szintén kitettek magukért a formatervezők. A kormány a már megszokott „sokszög” alakú, ami engem továbbra is a versenyautókra emlékeztet. Méretében is, hiszen elég kicsike, emellett szénszál mintázatú díszbetét fut végig a műszerfalon, át az ajtóburkolatokra, egyetlen ívet alkotva, és ez tovább mélyíti a sportos hangulatot. Ugyanezt a hatást éri el a „billenőkapcsolós” középkonzol, bár a zongoralakk felület inkább elegáns. A digitális műszeregység pedig igazi csemege. Már eleve látványos a keret, amely körbeöleli, de a 3D-hatású megjelenítés is megér egy misét. Trükkös a dolog, hiszen a plexi mögött van egy kijelző, ám a keret „plafonján” is elhelyeztek egyet, amely adatokat vetít a plexire, így áll össze az bizonyos „háromdé hatás”.

Viszont az i-Cockpit továbbra is feladhatja a leckét.

Ugyanis testmagasságtól függően egyesek képesek nagyon gyorsan megtalálni a megfelelő üléspozíciót, másoknak viszont hosszú percekig kell állítgatni az ülés távolságát, a magasságát, majd ugyanezt eljátszani a kormánnyal, hogy végül kényelmes helyzetben lehessen terelgetni az autót, miközben a kormánykerék karimája sem takarja ki a műszeregységet. Ezzel le is tudtuk az első hibát. A második nem is feltétlenül hiba, de muszáj megemlíteni, hogy elég kicsi hátul a lábtér és a csomagtartó mérete sem bajnok. Hogy miket nem mondok? Hiszen ez egy kisautó! A csomagtér alaphelyzetben 265 literes, ami 1106 literre növelhető, szóval azért lehet úgy sakkozni, hogy sokminden beleférjen. Ám a 208-ast nem érdemes családi autónak vásárolni. Egyébként hátul fejtérben nem szűkös, még felnőttek számára sem, a már említett lábtér a szűk keresztmetszet. Elöl viszont széltében és hosszában elegendő a tér, a fűthető, nagyobbrészt szövet ülések pedig megfelelően tartanak, talán csak az ülőlapok lehetnének egy picit hosszabbak. A tesztautóban a háromhengeres, 1,2 literes, turbós benzinmotor paletta középső tagja dolgozott. Tehát a 100 lóerős változat 205 Nm forgatónyomatékkal, ami arany középútnak tűnik a 75 lovas és a 130 lovas között.

Már elég ereje van, hogy ágyúgolyóként lője ki a lámpáktól az 1,1 tonnás masinát, miközben autópályán sem erőlködik és nem is túlzottan iszákos.

Egy üzemmódválasztó gombbal ECO állásban is lehet vele közlekedni, bár ezt ritkán használtam, mert olyan érzés, mintha be lenne húzva a kézifék. Ugyanakkor a ügyes fokozatkiosztásnak is köszönhetően nem kell veszettül pörgetni a motort a lendületes haladáshoz, szóval többnyire Normal módban és városi használatban ivott 7,1 litert százon. A hatfokozatú manuális váltó egyébként kellemes szerkezet, a váltókar bumszlinak tűnő, négyzet alakú gombja tán még kényelmesebb is mint a gömbök, de városban azért az automatára szavaznék. A futómű egyértelműen lágy hangolású, szépen elnyeli az úthibákat, de nem szereti a tempós kanyarokat. Nincs is ezzel semmi baj, csak ugye a sportos körítés a hátsó szárnyacskával és a kéttónusú könnyűfém felnikkel azért bele-belekergetett az apexvadászatba, de gyorsan elengedtem a dolgot. Persze azt, hogy nem szereti a gyors kanyarodást ne úgy értsd, hogy nem stabil. Mert végtelenül az. Nem tudod kihozni a sodrából, de a nyugis cirkálás sokkal kényelmesebb vele. A kényelem mellett pedig a biztonság terén is kitett magáért a Peugeot. Szinte minden rendelhető a 208-ashoz, ami az 508-ban is megtalálható. Az eleve gazdag Allure felszereltség mellé a tesztautóba még belepakoltak néhány extrát, többek között a tolatókamerát és az adaptív tempomatot, hogy teljes legyen a biztonsági arzenál. A vezető dolgát könnyíti még a vészfék asszisztens, a sávtartó, a táblafelismerő, és az automata fényszórókapcsolás, de a sor akár tovább is bővíthető. Persze akkor simán felkúszik az autó ára hatmillió forint fölé, pedig már az Allure 5 070 000 forintos árcédulája is elég erős. Persze, aki enged kicsit a divatdiktátorságból és a felszereltségből, akár négymillió forintért is hazaviheti, ami már emészthetőbb szám.