Kisminkelve – Grand C4 Picasso teszt

Földközelben. Sokszemélyes családi autóban mindig is otthon voltak a franciák, elég csak az Espace-ra gondolnunk, amivel a Renault lényegében megteremtette a hétszemélyes egyterűk kategóriáját. Az utóbbi években sajnos pont az ő autóik lettek nagyon elfajzottak, és az eredeti koncepció szerinti praktikusságukból rengeteget veszítettek. Lehet itt említeni a SUV fazonra húzott Espace-t, vagy a tuningautós 20 colos felniken guruló Scenicet. A Citroën ehhez képest inkább marad a hagyományoknál, a PSA csoportnál a Peugeot autói a formabontóak. Persze az új C3 is elég különc, de családi autóikkal maradnak földközelben. A C4 Picasso még 2016 elején frissült, sem eltúlozni, sem elrontani nem akarták, meg persze közbeszólt némi pénzügyi válság is, így a márka egyterűje csak óvatosan újult meg.

A látványos változások mindig kifizetődőek. A legfontosabbak a külsővel történtek, de azokat is nagyjából csak az fogja észrevenni, aki mindennap találkozik az előző kivitellel. Az első lökhárító sokak számára bántóan nagy nyílásait szűkebbre húzták, a rendszám majdnem kitakarja az új zongoralakk betétes hűtőrácsot, valamint a két ködlámpafészek is krómkerettel díszeleg a továbbiakban. Összességében az egész orr gömbölyűbbnek, letisztultabbnak hat, aminek tetszése egyéni ízlések szerit alakul. Az osztott lámpák kicsit izgalmassá teszik, nagyon furcsán néztem rá anno, de teljesen igazuk van a dizájnereknek, amennyire különc, annyira jól mutat a forgalomban, kicsit felkavarja az unalmas utcaképet. Hátul sem maradhattak ki a lámpák, amik a DS 3-hoz hasonló 3D hatású megvilágítást kaptak, ez is igencsak látványos részlet. Továbbá olyan apróságokat is felfedezhetünk, mint a nem csupán krómozott, de fekete zongoralakkal is feldobott kilincsek, és a szintén feketére váltott hátsó embléma, ezt az egészet megfejeli tesztautónk cukorka piros fényezése, amitől már csak önmagában is megindul a nyálcsorgatás.
Bent szinte változatlan. Ami új, az a középkonzol kijelzőjén futó, már 3D-s megjelenítésű navigációs rendszer, aminek a képe a fölső nagy kijelzőn is megjelenik. Tekintve, hogy az alsón kell minden más egyebet állítanunk, nem is baj. Nekem mindig is furcsa volt a középre helyezett műszer, amin minden utas jól láthatja az utazási adatokat, de vezetni így nem szeretek, mert érzem, hogy ez nem a sofőrről szól. Ez persze így is van, így ez csak az én problémám, azt viszont kétlem, hogy a fűtés szabályzójának az érintőkijelzőre ültetése csak engem bántana. Több gyártó is bevállalta, amit sajnos nem kellett volna, ezt a Citroën még azzal tetézi, hogy a kijelző körüli funkciókat váltó „gombok” alig érzékelik az érintést. Többször rá kell nézni, hogy lássuk, nem mellényúltunk, hanem egyszerűen nem érzékel, ami egyrészt bosszantó, másrészt veszélyes. Ugyanez az indítógombnál is előjön, nem elég megnyomni érzéssel, jó erősen kell, hogy érezze a törődést. Egyáltalán nincs meg az a kellemes érzet a kezelésnél, hogy itt most semmi mással nem kell foglalkoznom, csak az utasok kényelmével.
Nehézkességből akad még. Még mindig hangár méretű raktér alakítható az utastérből, amiben még akár két személy kényelmesen el is alszik, mivel a lehajtott ülések ügyesen sík padlót adnak. Lehajtásuk viszont komoly feladat, ugyanis a középső sor ülésein egyenként öt kallantyúból kell kitalálnunk, vajon melyik lesz a jó megoldás. A fölső karral felcsapódik az ülőlap és előretolhatjuk a hátra beszálláshoz. Ha le akarjuk dönteni, akkor a piros hátsó fityegőt kell válasszuk. De csak akkor tudjuk ledönteni, ha az ülőlap és a háttámla is reteszelve van, úgy viszont nem érjük el, így előre kell húzni az első kallantyúval, úgy viszont nem dől le az első ülés miatt, így tolhatjuk vissza. Még mindig maradt ülésenként két flepni, amit nem használtunk, és nem is jöttem rá, hogy mire jók, de inkább több legyen, mint kevesebb. Ezt három üléssel eljátszani, plusz az első utasülés síkba hajthatóságával együtt egy délutáni családi programnak betudható, simán elszórakoztam vele a fotózás miatt jó fél órát, közben edzésnek is jó volt.

Szélsőséges élmények. A leghátsó két ülés sem katasztrófa helyügyileg. Fejtér akad, a lábfejek is passzentosan elférnek, persze inkább gyerekeket száműzzünk ide. A csomagtérroló elpakolása megint csak bajos. Vagy marad a hátul ülőnek könyöklő gyanánt, vagy otthon hagyjuk, mivel a kocsi legvégébe olyan 2 centi híján nem fér be, pedig még ki is vájtak egy kis lukat, de csak a bal oldalt, jobb oldalt kellett a hely a kivehető elemlámpának. Ha valaki tudja a rejtélyt, bátran árulja el, az együtt töltött néhány napunk alatt én nem találtam a helyét. Nagyon szélsőséges élményeim voltak a Grand C4 Picassóval, a hatalmas üvegfelületekkel körbevéve olyan közlekedni vele, mint egy buborékkal. Legutóbb az új Zafiránál találkoztunk a sofőr fölé nyúló panorámatetővel, az itt is megvan, amit a tető teljes területét elfoglaló üvegtetővel fejeltek meg. Az oldalablakok is hatalmasak, nem beszélve az A-oszlopban lévőkről. Olyan az egész, mintha csak egy keretet vezetnénk, jószerivel nincs az a pont, amerre nem látunk ki belőle, rendkívül jó élmény így közlekedni.
Hétszemélyes mozdony. A kétliteres BlueHDi hangja még mindig nem szép, cserébe 150 lóerejével és 370 Nm nyomatékával kellőképpen húz, a hatfokozatú automataváltó miatt pedig a pocsék francia kézi váltók érzésével sem kell foglalkoznunk. Azzal viszont igen, hogy néha elég döcögős a fokozatok közti átmenet, pedig a nemrég próbált Peugeot 3008-ban ugyanez a hajtáskombináció - csak 180 lóerővel - szépen tette a dolgát. Ez azért furcsa, ahogy a kormány fölé helyezett váltókar is; biztosan szokható, de a hátramenet kapcsolások 90%-ában ablakot is sikerült törölnöm, valamint nem mindig talált be a parkolóállásba. Több minden nehézkesen működik, így a vele való élet sem a legegyszerűbb, ennél flottabbul mehetnének a dolgok. A szokásosnál több türelmet kíván, ami sok esetben inkább bosszantó, de látva az utcaképet, ezen nagyon sokan túl tudnak lépni a remek helykínálatért. Persze kétlem, hogy a legtöbben közel 11 milliós árú Picassóval járnak, 10 alatt is megkaphatjuk ugyanazt a praktikumot kínáló hétüléses Citroënt.