Kis pénz, kis foci: 200 ezerért műszakival bevállalnád?

Alig találni ilyen szép és ennyire kiemelkedő előéletű Lanost ma a piacon, ennek ellenére ez a konkrét autó is messze áll az újszerűtől. Ráadásul még csak az ezredforduló utáni gyártás sem érződik rajta, légzsákok, kormányszervó és klíma nélkül alig akartam elhinni, hogy egy 2002-es évjáratú autóban ülök. Pedig igazat ír a forgalmi, ilyen ma a hazai használtpiac legalja: az egyik, ha nem a legolcsóbb 2000 utáni, akár családi használatra is alkalmas válságautó még mindig a Daewoo Lanos lépcsőshátú változata. Ennek a konkrét autónak az érdekessége, hogy a még futó példányok 99 százalékával ellentétben nem fillérekért szerezték, vészmegoldásként a korábbi igásló elhalálozása okán, hanem több mint 2 millió forintot fizettek érte. Persze, ez már nem ma volt, újonnan vette az idős tulaja a nyugdíj előtt, rábökött a szalonban az egyik kiállított Lanosra, mondván: ez lesz az utolsó autója. A katalógus szerint 2 164 000 forintos szedán azóta mindösszesen 158 ezer kilométert futott, mégis jelentős értékvesztésen ment keresztül. Hozzá kell viszont tenni, hogy nem véletlenül árazta oda a piac, ahová: mai szemmel nézve már lényegében a fejlesztésnél elkezdődtek a problémák. A Lanos a Daewoo első félig-meddig GM-független terméke, már az 1992-es "szétválás" után, de még a korábban közösen fejlesztett alapokra épült. Éppen ezért gyanúsan megegyezik a tengelytávja az utolsó Kadettel, amelyet először Daewoo Racer néven forgalmaztak a koreaiak, majd egy nagyon erős facelifttel átnevezték Nexiának. Referenciaként több népszerű nyugati kompaktot is megvizsgáltak, majd nyugati beszállítók közreműködésével, amennyire csak lehetett, átszabták az alapokat. Sajnos nem jutottak túl messzire, hiszen a lekerekített lemezek alatt érezhető maradt az őskorinak számító technika. Mindez leginkább beülve észlelhető, de ott sem a formavilágon, a látvány elsőre kellően XXI. századi. Az A oszlop vonala és ezáltal a műszerfal hossza viszont egyértelműen a '80-as éveket idézi, akárcsak a kétágú kormány. Utóbbit közelebbről megnézve kiderül, hogy azért ilyen kicsi a középrésze, mert nincs benne légzsák, ráadásul mérete ellenére szervó sem segíti az irányváltást. Természetesen az utasoldalon sincs lufi, a tükröket manuálisan kell állítani és klímát is hiába keresünk benne, még az első ablakokat is csak utólag villanyosították. Akad viszont ködlámpa, központi zár és riasztó is, de azon felül már tényleg csak a négyoldali kilátással lehet poénkodni. Ha ezektől eltekintünk, ami 150-200 ezer forintért nem nehéz, akkor egy jól kombinálható, viszonylag tágas belteret kapunk, ezen a téren a mai piacon egyértelműen a Renault Thalia vetélytársának érzem. Hátul sem a fejtérrel, sem pedig a lábtérrel nincs probléma, az ülések kényelme viszont az extralistához hasonlóan elmarad néhány évtizeddel a nyugati kategóriatársak mezőnyében. Csomagtartója a katalógus szerint alapesetben 320 literes, ami egy meglepően kicsi szám, főleg a valós látványhoz képest: nem egy Thalia puttony, de kényelmesen 400 liter fölé saccoltam volna ránézésre. Alapáron bővíthető viszont a raktér, a támlák 60:40 arányú döntésével már 920 liter az adat. Mindez üresen 1005 kilót nyomott újkorában, amelyhez a helytelenül 1,4 literesre kerekített, valójában 1349 köbcentis motor elég is, meg nem is. Tudniillik, ez sem korabeli technika, a 75 lóerős, 113 Nm csúcsnyomatékú erőforrás - bár agyonverhetetlen - alacsony fordulaton félelmetesen lomha, forgatva pedig rengeteget eszik. Mindent elárul szerintem, hogy a katalógus szerinti városi fogyasztása 10 liter, a 0-100 sprintje pedig elméletben is 15 másodperc. Az már egy másik kérdés, hogy akar-e egy Lanosszal bárki sietni. Vezetési élménye ugyanis enyhén szólva is különleges: mintha mindent, ami visszajelzést adhatna, gumiból öntöttek volna acél helyett. A váltókar és a pedálok esetében ez a nyúlósság még elmegy, ám a szervó nélküli kormány is pont ilyen: semmi lógása sincs, mégis

mintha a MÁV vinné az információt vágányzár idején, olyan késésben érnek a kormánymozdulatok a kerekekhez.

Két hasonló élmény tört fel az emlékezetemben a próbakör során, a már emlegetett Kadettek mellett a Skoda Feliciák mozogtak hasonló színvonalon annak idején. Sajnos a modell töréstesztje is a múltban ragadt, légzsákkal a sofőroldalon is csak 2 csillagot kapott 1998-ban, ami így, légzsák nélkül már 2002-ben is értékelhetetlen eredmény lett volna. Mindezek ellenére nem tudok rossz szemmel nézni a Lanosra - de még a Feliciára sem - hiszen annyira olcsó lett használtan, hogy egyszerűen nem lenne fair bármilyen jellegű elvárást támasztani felé azon túl, hogy vigyen el A pontból B pontba. Ráadásul a koreai márkánál még választék is akad, a Használtautó.hu keresője jelenleg 32 műszakis találatot dob fel, amelybe a szedán és az ötajtós változatok is beletartoznak. Fontos viszont megjegyezni, hogy a rövid extralista az egyik típusbetegség: mindössze 14 eladásra kínált Lanos rendelkezik például klímával. A legolcsóbb példányok már akár 100 ezer forintért hazavihetők, de a legdrágább hirdetett autó is csak 670 ezer forint. A leggyakoribb árszabási tényező - akárcsak a Feliciák esetében - a korrózió. A Lanosok ugyanis hajlamosak látványosan porladni, meglepő módon ez a konkrét autó igen jól tűri az idő vasfogát, pedig jelenleg nem is garázsban tartják. A képek alapján korrektnek tűnő állapot 300 ezer forint környékén kezdődik, ezt a konkrét autót is valahol ott helyezném el a kínálatban. Hibátlannak ugyanis sajnos ez sem nevezhető, a bal küszöb eleje jó eséllyel az utolsó műszakiját kapta. Ezért a pénzért viszont más, szintén filléresnek aposztrofált modelleknek még csak a legalját kaphatjuk meg, ami egy nagyon különleges érzéssel töltött el, amíg ezt az ezüst a Lanost vezettem.

Szinte hihetetlen volt számomra, hogy egy teljesen hibátlanul működő, ilyen keveset futott, 2002-es gyártású, ennyire jól karbantartott autót vezethetek, gyakorlatilag gombokért.

Bármennyire szürreális, ennek igenis megvan a varázsa, ráadásul a ma már szinte komikusan buborék formához társuló végletekig analóg érzet is tovább árnyalja a képet. Nem mondom, hogy a jelen élethelyzetemben vennék Lanost, de azt sem, hogy ennyiért nem éri meg: félmillió alatti keretből inkább egy hibátlan ilyen mellett döntenék, minthogy a konkurensek lelakott legolcsóbbjai közül válogassak.