Kis haszon nem kéne? – Ford Transit Connect 1.8 TDCi Trend

Alapvetően kedvelem a haszonjárművek nyersességét, szeretem, hogy a melósok látását nem próbálják elvakítani mindenféle fölösleges burkolattal, csillogó kiegészítővel, cukormázzal. Őszintébb, mint a személyautók világa, ahol egy-két puha felület, dizájnos, de teljes mértékben felesleges extra segítségével próbálják megvezetni a vásárlókat: itt elvileg csak az számít, hogy mekkora a puttony, mennyit bír a felépítmény, és a motor megbirkózik-e a névleges maximumokkal. Miután a Juke-ban kiborultam a hangos - mint utóbb kiderült, valamilyen szűrőproblémától szenvedő, később kijavítás után elcsendesedő - dízeltől, már kaján vigyor kíséretében kaptam meg a Transit Connect bumfordi távirányítós kulcsát: ezt élvezni fogod!
Még bő mínuszokat írtunk, izzított is bőséggel a Connect, mielőtt felharsant volna a négy gázolajos hengerre írt metálkoncert. Szóló nélkül, csak a folyamatos, kitartó zúzás, üvöltő torzító, dübörgő lábdob, hörgő feltöltő. A fordulatszám emelése sem csökkenti a zajszintet, őszintén üvöltve haladhatunk a felvételre váró rakomány felé.
Az 1,8 TDCi mellé váltásjelzőt biggyesztettek a butábbik fajtából: 1900-as fordulatnál felvilágló, felfele mutató nyíl jelzi, hogy tessék váltani! Mindegy, hogy épp felfele vagy lefele haladunk, hogy mekkora az autó pillanatnyi terhelése, ha 1900, akkor váltás. Szóval, ezzel ne is törődjünk.
A Connect tehát a nyomatékból autózást támogatja, az ötfokozatú kézi váltó kapcsolhatósága rendben is van, viszont hosszabb autópályás úton jól jönne egy hatodik, mert a 130-nál percenként közel 3000-et forgó motor 72 dB-es zaja már egész rövid távon is fárasztó. 90T220 - hirdeti faroslemezén a Connect: a 90-es szám a motorban található lóerők, a 220 pedig a Newtonméterek számát jelöli, T, mint turbó. A Transittal ellentétben ez a verzió mindig elsőkerék-hajtású, és hogy így is stabilan fogjuk az utat, a Ford blokkolásgátlóval, elektronikus fékerőelosztó berendezéssel és kipörgésgátlóval is felszerelte a Trend kivitelű tesztautót.

A Transit Connectet 2002-ben az első szériás Focus alapján tervezte és építette meg Peter Horbury és a Ford Europe csapata a Fiesta alapú Courier sorozat leváltására. Ennek megfelelően utasterében régi focusos a hangulat, a kormánykerék, a kapcsolók és a műszerfal is a sikeres kompakt világát idézi. Öt fok alatt hangos sípolással és sárga lámpával jelzi, hogy óvakodjunk, mert lehűlt a levegő, fagypont alatt pedig már pirosan világít a lámpa: a figyelmeztető üzeneteket a bal oldali bajuszkapcsoló végén található gombbal lehet kilőni. Elektromosak az ablakok, és két légzsák is vigyázza biztonságunkat, az utasoldalit kulccsal kapcsolhatjuk ki a kesztyűtartóban, ha babát viszünk. Tároló akad, a menetlevél - vezetése bosszantó, de jobb, mint a büntetés - elfér a kesztyűtartóban, az ajtóba is pakolhatunk apróságokat, és a váltókar elé is ledobható mondjuk egy telefon. Minden kemény, minden egyszerű, slaggal kimosható, ha úgy hozza a munkanap.
Ezen túl jutott még egy polc a fejünk fölé, de ez elég keskeny és teljesen nyitott, úgyhogy ide csak könnyebb tárgyakat helyezzünk. Kétüléses az autó, a rakteret fix fémlemez választja el az utastértől, rajta apró, üvegezett, rácsozott ablakot vágtak. Ezért megkapjuk azt az illúziót, hogy tolatáskor használható a belső visszapillantó tükör, ami tévedés.

A tükörben ugyanis a kisablakon kívül tükröződnek még a hátsó ajtó üvegeinek szélein levő fekete csíkok, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tükör két szélén két vékony csíkban látható az értelmezési tartomány: a mögöttünk haladó autó szélei, feltéve, hogy nincs túl közel. Szerencsés esetben, mert szerencsétlenben a sok ablak pont úgy töri a fényt, hogy az előttünk levő látvány tükröződik vissza a hiúság alapeszközéről. Hasznos, nemdebár? És ez csak a nappal. Éjjel fokozódik a balesetveszély, mivel az elölről a tükörbe mászó, aktuálisan előttünk álló autó teljesen kitakarja a visszapillantóból az esetlegesen mögöttünk ácsorgót, sőt, a szembejövő autók fénye úgy vonul át a sofőrfülkén, mintha épp előzés alatt állnánk. Ki lehet tanulni, meg lehet szokni, de nagyjából olyan, mint balkezességről átszokni a jobbra, sosem lesz az igazi, az elején pedig izgibb, mint a Hitchcock-összes egyhuzamban, hallucinogén hatása alatt. Jobb átszokni az oldalsó tükrökre.

A csomag- vagy inkább raktér 1460 mm széles, 1630 mm hosszú és 1220 mm magas: ez megközelítőleg 3 köbméternyi pakolható térfogatot jelent. Az összes ajtó kulccsal zárható, de talán még biztonságosabbá tehető a hátsó ablakok lefóliázásával, mert így nehéz elkerülni, hogy kíváncsi, avatatlan szemek sasolják rakományunkat. Ha már úgysem lehet hátrafelé normálisan kilátni, legalább a cuccok miatt se kelljen aggódnunk. A tolóajtók könnyedén futnak sínjükben, a kétszárnyú hátsó ajtót a rajtuk levő sárga gomb benyomásával 270 fokban is kitárhatjuk, az 1130 mm magas raktérnyílás pedig megkönnyíti a magas tárgyak behelyezését. Ráadásul a felső tetővel végtelenre növelhető a plafonmagasság. Szőnyegezett az alja, oldalfala is béleltethető, és egy rakás lyuk, rögzítőszem segíti a rögzítést vagy mobil műhely elhelyezését.

Adott tehát egy nettó 3,8, bruttó közel 4,9 millió forintos, nagyon jól kihasználható, bőséges rakterű kishaszonjármű, ami jól vezethető, kellemesen kemény futóművel, jó fékekkel, rémes motorral: árban nincs nagy eltérés a hasonló felszereltségű, erejű konkurensekhez (Fiat Dobló, Citroën Berlingo, Peugeot Partner, Renault Kangoo, Volkswagen Caddy) képest, s másnak lehet, hogy kényelmesebb, mint nekem. A motor nem lesz halkabb, és 7,8-8 litert fogyasztott, igaz, jórészt városi forgalomban. Viszont van egy titkos tippünk, egyenesen a Fordtól, legutóbbi, biztosítékot rendesen kiverő villanyautós cikkünk kapcsán: elképzelhető, hogy hamarosan hozzánk is megérkezik a Ford Transit Connect Electric, és akkor jöhet a leggyorsabb városi ritmust némán diktáló fehér furgonok kora.