Kicsi kocsi nagy kalandja – egy Peugeot 106 a világ tetején

Mindjárt az elején tartozok egy vallomással. Rendkívüli örömhírnek tartottam, amikor kiderült, hogy Chris Harris csatlakozik a Top Gear új csapatához. Az utóbbi évek legnépszerűbb autós műsora szerintem már jóval korábban vérfrissítésre szorult volna, de úgy vélem, a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt, miután a régi banda új műsor készítésébe fektette energiáit, a Top Gear pedig új arcokat kapott. Köztük a brit autós újságírót, Harrist, aki nemrég új szerepkörben is kipróbálhatta magát. A Top Gear történetében nem egyedülálló, hogy különleges kalandokat szervezzenek a világ távoli pontjain, ám a „Harris érában” először szerveztek ekkora megmérettetést, további két vendégszereplővel. De miről is van szó? Nos, egyfajta versenyként, a lehető legolcsóbban beszerzett városi járművekkel - ebben az esetben két öregecske kisautóval és egy nepáli gyártású terepjáróval - indultak el Katmanduból, hogy 660 kilométert megtéve, a 3840 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő tiltott városba, Lo Manthangba érjenek. Kedvcsinálóként nagy vonalakban elmesélem a sztorit, ám mindenképp érdemes rákeresni erre a Top Gear epizódra, és megnézni. Persze így nem mond olyan sokat a név, érdemes tehát tudni, hogy a világ egyik legelszigeteltebb településéről van szó, ahová 1992 előtt a turisták be sem tehették a lábukat. További csavar a sztoriban, hogy Harris két társa csupán úrvezetői gyakorlattal rendelkezett, miközben a brit újságíró nem kevés versenyzői tapasztalattal is, amiről bár gondolhatnád, hogy mit sem számít a Himalája meghódításakor, azért mégiscsak fontos, hogy milyen gyorsan rázódik össze valaki egy adott járművel, és ebben mindenképp segít a versenyző múlt. A történet középpontjában álló egyik jármű pedig a Peugeot 106 Rallye modell, amit sajnos nem Harris hajtott, pedig jó lett volna látni, mit művel vele. Helyette a leggyengébb és leglassabb autóval, egy leharcolt Renault 4-essel indult útnak. A 106-ost pedig az odaát ismert televíziós személyiségnek számító Paddy McGuinness terelgette, míg harmadik társuknak, Andrew Flintoffnak, az egykori élsportolónak jutott a helyi gyártású monstrum, az egészen jól csengő névvel megáldott Hulas Mustang, ami mellőzte a szervokormányt, a váltója pedig a normális működést. A térség egyik leggyorsabban növekvő nagyvárosi településén, a mintegy 2,5 millió embernek otthont adó Katmanduban, a szinte elviselhetetlenül zsúfolt utakon, kimondottan kellemes járműnek bizonyult a könnyű és mozgékony Peugeot. Habár a forgatás idején már betöltötte a huszonhetedik születésnapját, sofőrje szerint a közepesnél nem rosszabb minőségű útfelületen a 106-os „úgy viselkedett, mint új korában”. Ugyanakkor alacsony hasmagassága és feszes rugózása nem tette a földutak barátjává, de ez nem akadályozta a vezetőjét, hogy bravúrosan átkeljen vele erős sodrású vízmosásokon is. Hamar kiderült ugyanakkor, hogy a legnagyobb fenyegetést nem a rossz minőségű utak, és nem is az aszfalttól centiméterekre tátongó szakadékok jelentik, hanem a többi autós. Nehéz eldönteni, hogy a helyiek túl bátrak, vagy csak szimplán magasról tesznek a biztonságra, mindenesetre a közlekedés brutálisan kaotikus, ám a 106-os itt baj nélkül átevickélt, de a túra második napját már nem úszta meg sérülés nélkül. És nem egy másik autós miatt, mivel egy kátyú a ludas, ami leszakította a jobb első stabilizátort. Szerencsére néhány falubeli segítségével oldalára billentették a könnyű kisautót, és eltávolították a megsérült elemet. Puszta kézzel. A „műtét” után egyszerűen lábra borították a 106-ost, ami folytatta útját, mintha mi sem történt volna. Jól mutatja az út nehézségét, hogy a napi átlagosan megtett kilométerek száma nem haladta meg a 100 kilométert, így a harmadik napon még csak 350 kilométerre jártak Katmandutól. Ám ott egy faluban a kézművesek hindu istenének Vivakarmának egy papja megáldotta az autókat. Színes festékek, szalagok és kókusztej hozott jó szerencsét a flottának, talán ennek köszönhető, hogy a faluból kivezető földúton, majd később egy háborgó folyó gázlójánál szimplán csak elakadt, nem pedig megfeneklett a Peugeot.

Később azonban nem volt ilyen szerencsés. A 106 Rallye többször is a vontatókötél végére kényszerült, máskor viszont brillírozott. Például piaci kofákat szállított fel a világ egyik legmagasabb (tengerszint feletti 3800 méteren) fekvő szentélyéhez, a Muktinath-hoz, ahol 108 csapon keresztül folyik egy hegyi vízesés jéghideg vize, hogy megáldja azokat, akik az összes vízsugárban hajlandók megmosni testüket.

Ilyen magasan már az ember tüdeje érzi a kevesebb oxigént, ám a Peugeot teljesen alumínium motorja kitartott. Az öt nap alatt teljesített út végén üzemképesen és (néhány karosszériaelemtől eltekintve) hiánytalanul ért be a kitűzött célba. Mindezt eleve 250 000 kilométeres élettartamnál. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy most milyen állapotban van. Hát erről mindenki meggyőződhet a saját szemével, hiszen valószínűleg a gyár saját múzeumában köt ki a megpróbáltatásokat lovagiasan viselő kisautó. Végül azért röviden hadd mutassam be a Peugeot 106 Rallye modellt, hiszen nem láthattuk sűrűn az utakon. Az oroszlános márka az 1990-es évek elején döntött úgy, hogy beszáll a rali világbajnokság 1300 köbcenti alatti géposztályába. A 106-os személyében meg is találták a tökéletes alapot, ám a széria legsportosabb képviselőjét, a 106 XSi-t 1,4 literes motorral szerelték, így nem felelt meg a homologizációs szabályoknak. Új motort kapott, a négyhengeres, hengerenként két szelepes 1,3-as képében. Az egy felülfekvő vezérműtengelyes, Magnetti Marelli injektorokkal, magas sűrítési viszonnyal és egyedi szívórendszerrel felszerelt hajtás mögé pedig röviden áttételezett sebességváltót építettek be. Az erőforrás igen magas, 7200/perc fordulatszámon adta le 101 lóerős csúcsteljesítményét, ami bár nem tűnik túl soknak, de csak 825 kilogrammot kellett mozgatnia. Végsebessége elérte a 190 km/órát, álló helyzetből 10,3 mp alatt gyorsult 100 km/órára, megjelenése nem volt hivalkodó, de az ínyencek gyorsan felismerték fehér acélfelnijeiről és piros biztonsági öveiről. A futómű az erősebb XSi-ből származott, elöl MacPherson rugóstagokkal, hátul csatolt hosszlengőkarokkal. A rugókon és a lengéscsillapítókon szintén az XSi-vel osztozott a Rallye, de vastagabb kanyarstabilizátorai még sportosabb vezethetőséggel ruházták fel, amin persze nincs semmi meglepő, hiszen versenyautó alapnak tervezték. A Hasznaltauto.hu kínálatában keresgélve sajnos nem akadtam Rallye modellre, viszont egészen szép példányokat lehet találni a 106-osból, meglepően jó áron.