Kicsi a bors és tartós – Daewoo Matiz használtteszt

Egyszerű technikája és spártai felszereltsége a csöppnyi Daewoo pozitívumainak listáját gyarapítja. A Matiz a hasonlóan pöttöm Ticót váltotta le 1998-as gyártásának kezdetekor, és egy igazi világhódító kisautó lett belőle. Bevette Ázsiát, Európát, Dél-Amerikát és később még Észak-Amerikát is, persze többnyire mindenhol más néven forgalmazták. A gyártásának helyszíne is hasonlóan kaotikus, ugyanis Dél-Korea mellett készültek még Matizok Üzbegisztánban, Iránban, Lengyelországban, Romániában, Vietnámban, Indiában, Pakisztánban és Tajvanon is. Ebből adódóan az összeszerelési minőség is erősen változó lehet, azonban a hazai példányok többsége valószínűleg a dél-koreai mellett a lengyelországi vagy a romániai gyártásból származik.

Bár a 0,8 literes erőforrást a Ticótól örökölte, a formavilága kész felüdülés a kis kocka után. A keskeny és magas sziluetthez bájos arc társul, szemből mintha rámosolyogna az emberre. Hát lehet neki ellenállni? Nem csoda, hogy a gyártás 1998-as kezdete utáni években, Európában és Indiában kivívta a legkelendőbb Daewoo címet, hiszen a barátságos - nem mellesleg Giugiaro - formaterv mellé olcsó vételár és fenntarthatóság társult. A háromhengeres motor 51 lóerővel és 69 Nm forgatónyomatékkal mozgatja a nem egészen 3,5 méter hosszú autót. A végsebessége papíron 144 km/h, a fogyasztása 6,4 liter vegyes használatban, ám ez akár hat liter alá is leszorítható.

A képeken látható példány nem a megszokott városi üzemben teljesít szolgálatot. Vidéken használják, települések közötti ingázásra, ezért jóval megkíméltebb állapotú, mint a belvárosi társaik, amelyeknek minden oldalára jut valamilyen apró sérülés. Viszont ez a 155 ezer kilométert futott SE változat szinte makulátlan állapotú. A magasabb felszereltségről tanúskodik a karosszéria színére fényezett lökhárító, ami bizony kényes dolog, a parkolási sérülések ezeken a felületeken jelentkeznek a leghamarabb. Persze a magasabb felszereltségtől nem lett „luxusautó” a Matiz. Ezen a szinten sem járt elektromos ablakemelő, szervokormány és légkondi az autóhoz 1999-ben, amikor megszületett.

Az utastérben kicsit több nyomot hagyott az idő vasfoga, viszont tökéletes példa, hogy a kemény műanyagok nem feltétlenül jelentenek negatívumot, amikor egy-egy új autó tesztjében kiemeljük őket. Bár a Matizban több helyen is karcolások tanúskodnak a használatról, az ajtóburkolatok például többnyire sértetlenek és nem is zörögnek, nem nyöszörögnek a rossz utakon sem. A műszerfal felől már több furcsa hang érkezik, de egy 19 éves olcsó kisautónak ez még megbocsátható.

Egyedül a kormánykerék kopott meg látványosan, ám a felület további romlását egy védőhuzattal óvják, amelytől egyébként furcsamód kényelmesebb a fogása.

És bizony erősen is kell fogni, mert a szervórásegítés nélkül munkás dolog parkolni vele, annak ellenére, hogy nagyon vékony kerekeken gurul. Persze nagyobb sebességnél már jóval könnyebb irányítani.

A magas építésmódból is adódóan 90 kilométer/óránál már nagy a szélzaj, illetve a motorzaj is, hiszen nem sok burkolatot használtak a hangszigeteléshez, és ilyen tempónál már üvölt a pici motor. Ugyanakkor meglepően kellemes országúti tempónál is a masina. Előzni persze nagy kaland vele, viszont a magas üléspozíció, szinte már a szabadidő-autókban tapasztalthoz hasonló, csak épp a Matiz sarkai sokkal jobban láthatók és érezhetők is. Az úttartásra pedig szintén nem lehet panasz, kimondottan élménydús közlekedni az autóval a kanyargós alföldi utakon, de nem azért, mert annyira sportos.

Egyszerűen csak kellemes meglepetés, hogy jóval stabilabb annál, mint amire számítottam. Korábban ugyanis rengeteg „rémhírt” olvastam a billegős futóművéről. Hát én ezt nem éreztem.

Persze, dőlt a kasztni 90-nél a hosszú kanyarban, de maga a futómű kiszámíthatóan viselkedett, semmi ijesztőt nem produkált. Természetesen hallottam hírét annak is, hogy hegyvidékes tájakon már nem annyira meggyőző az 51 lóerő, de a most szóban forgó autó tökéletes életteret talált magának a síkvidéken. A váltókar meglepően pontos szerkezet így 150 ezer kilométer felett is. Érezni rajta a 19 évnyi használatot, ám ennek ellenére könnyű a fokozatokat megtalálni vele és a kuplungpedál is kiváló társ a váltásokhoz, ugyanis rövid úton jár és hamar kitapasztalható a fogási pont.

Jó-jó, de mondjak már valamit a komolyabb hibákról is, ugye? Na, hát olyan neki nincs! A legkomolyabb és egyben legkellemetlenebb hibája, hogy az ablakmosó rendszerbe csúszott egy kis gikszer, ám a tartály cseréjével megoldható. Igen, ám de azt meg olyan macerás helyre építették, nevezetesen a lökhárító alá, hogy le kell szedni a javításhoz.

Úgy tűnik tehát, hogy ennek a Matiznak a korábbi tulajdonosai odafigyeltek a karbantartásra, ami egyébként nem is megterhelően drága.

Olcsók hozzá az alkatrészek és lám, meghálálja a gondoskodást. Azért rákerestem a típus hibáira is, mert egyetlen autó még lehet a kivételt erősítő szabály is. A legtöbben EGR-szelep problémára, injektor-problémára, illetve indításgátló-problémára panaszkodtak. Valamint a légkondicionáló berendezéssel fordul még elő sűrűbben probléma, de ezt a példányt ugye ez nem érinti.

Jelenleg 168 darab első generációs Matizt kínálnak eladásra a Használtauto.hu felületén. Már 115 000 forinttól indulnak az árak, persze a legolcsóbbaknak a futásteljesítménye már elég magas. Ehhez jön még 44 darab Chevrolet emblémás változat, amelyek már drágábbak, viszont fiatalabbak. A Matizt valóban városi kisautónak tervezték, de ez a példány a bizonyíték rá, hogy jól használható a városokból kimerészkedve is kisebb távolságú ingázásra.