Ki a király? Régi és új Volkswagen Passat teszt

„Mi is ennek a Passat tesztnek az apropója?” - kérdezték sokan, amikor meglátták a tesztautót. Bizony, a Passat-hívőkön és az autókkal komolyabban foglalkozókon kívül sokaknak nem tűnik fel, hogy friss, hetedik generációjába lépett az első nemzedékével 1973-ban megjelent középkategóriás.
Pedig így van, igaz, a padlólemez a régi, s noha a karosszériaelemek közül egyedül a sok egyediséget amúgy sem rejtő tetőlemez változatlan, a karosszéria megújulása sem feltűnő. A vastag, krómlamellás hűtőmaszk természetesen a márka mai modelljeiére rímelő, a kerekdedből vastag csíkszerűvé formált hátsó lámpa pedig egyenesen a márka tavaly megújult zászlóshajójáéra, azaz a Phaetonére hajaz. Didódás fény előre-hátra csak felárért, a kanyarkövető Bi-Xenon fényszóróval egy csomagban jár, amúgy érdekes módon, a ködfényszóró mellé telepített menetfényt adnak a Passathoz - ez talán kellemetlen perceket okozhat majd a rendőri ellenőrzések során, lehet majd magyarázkodni, hogy nem a ködfényszóró égett…
A külsőhöz hasonlóan az utastér is csak finoman változott. Passzol ez a Passat amúgy is nagyon kimért stílusához. Abszolút csicsamentes a műszerfal, minden kezelőszerv elsőre megtalálható, precízen járó, az előző Passatból átülők bizonyára csukott szemmel is könnyedén eligazodnak. Újdonság a műszerfal közepére tett, elegancia- és presztízs-növelő, nappal tükröződése miatt csaknem leolvashatatlan analóg óra. A sofőrt ez persze alig zavarja, kétségtelenül szép a mutatós időmérő, a műszerek közötti folyadékkristály-kijelzőn pedig digitális időjelző is látható. Noha a beltér csaknem dizájnmentes, azt tökéletesen hozza, sok túlcizellált modell után egészen üdítő a Passat belvilágának spártai formaterve. Az eladások és a Passat elfogadottsága, sőt, magasztalása miatt úgy néz ki, kifejezetten bejön ez a vásárlóinak.
Elismerésre méltó, hogy már a szövetkárpitos Comfortline verzió is igényes belterű, műanyagjai csaknem mindenhol puhák. Ülései kényelmesek, elöl kifejezetten méretesek és a középső helyet leszámítva hátul sem csenevészek. Az ötödik utas szállításakor amúgy nem az ülésméret, hanem a vaskos, az összkerékhajtás rendelési lehetőségét adó, itt természetesen üres kardánalagút és a hátsó utasoknak is levegőt, illetve 12 Voltos csatlakozót nyújtó, hátranyúló középkonzol a zavaróbb. Az viszont dicséretre méltó (és sajnos a középkategóriában nem magától értetődő), hogy a szélső hátsó helyeken is bőséges a fej- és a lábtér.
Spórolás nemigen fedezhető fel, mind a négy elektromos ablak egy érintésre végigfutó, a pakolóhelyek (a négy ajtóban, a műszerfal bal szélén, a könyöklőben és a kesztyűtartóban) kivétel nélkül flokkolással zörgésmentesítettek. A csomagtér a távirányítós okos-kulcsról és a vezetőoldali ajtóról is gombbal nyitható. Fedelén, már-már hagyományosan, emblémájának elfordítása ad jelet az elektromos zár oldására. Ha épp kevés lenne a poggyásztér 565 litere, a síalagúttal is felszerelt, 2/1 osztású hátsó üléstámlák egy-egy kar meghúzásával a csomagtér felől is előrebillenthetők. A keletkezett tér lépcsőmentes, de nem teljesen sík padlójú, az utastérbe vezető átjáró szedánosan szűk, ám az azon átférő tárgyakból – például lapra szerelt bútorokból akár 2 méter hosszúak is beférnek.
Miként azt nemrég kiszámoltuk, Passatból anyagilag a dízelmotoros a jobb választás. Persze nem a 2,0 literes, 140 lóerős a legolcsóbb. Ezt nyilván azok fogják rendelni, akik szívesen áldoznak a 10 másodperc alatti százas sprintre, illetve a 200 km/óra feletti végsebességre, ugyanis a szerényebbik két literes ezeket gond nélkül tudja. De nem csak menetdinamikájával, hanem 5,2 l/100 vegyes fogyasztási értékével is kecsegtet a tesztautó esetében ráadásul a napjaink kétség kívül egyik legjobb nyomatékosztójának nevezhető, itt 6 fokozatú, kétkuplungos, DSG automataváltóval szerelt öngyújtós. Ez a hajtáslánc bőven elegendő a sokakat megdöbbentő, csaknem minden forgalmi helyzetet megoldó gyorsuláshoz, végsebessége nyilvánvalóan itthon nem kihasználható, fogyasztása pedig tényleg baráti. A szerény étvágy érdekében a BlueMotion-csomagos gázolajos stop-start elektronikát is bevet. A fejlett rendszer nem csak az autó állóra fékezését várja meg a motor megállításához, hanem megvárja a turbó leforgását is. Így azonban a pesti lámpáknál legtöbbször csak néhány másodpercig áll a motor. Akit ez zavar, az kikapcsolhatja, én azonban nem tettem, hiszen úgy tűnt a fogyasztásnak még így is jót tesz. A 2,0 literes étvágya csakis városban autózva is könnyedén 6 l/100 km alatt tartható, én be kell valljam, nem is extrém mód takarékosan, inkább csak józanul vezetve, 4,8 literes városi értéket is tudtam produkálni.
Utóbbihoz persze kell a Passat presztízse is. Bőven van neki, a Passatosokat figyelve nem egyszer látható, hogy a többi autósról tudomást sem véve közlekednek, „Majd megadják az elvileg nekik járó elsőbbséget!”. Mindennek megvan az a pozitív hozadéka, hogy atrocitás a szabályos Passatosokat is aligha érheti, a méretes népautó úttesten elfoglalt helyére csak kevesen pályáznak, bár kétségtelenül ilyenek is vannak, autójuk orrán rendszerint négy karikával, dupla vesével vagy szimpla csillaggal. Ezt sajnos el kell fogadni, a hierarchia az utcákon is kemény. A Passat utóbbiban lévő pozícióját azonban még épp nem kell szégyelleni. Főként azért nem, mert a Passat korrektül kidolgozott, kitűnően utaztató, még éppen hivalkodásmentes, de azért kellő ranggal rendelkező középkategóriás. Az előző generációstól csak részleteivel különböző, elöl MacPherson, hátul multilink futóművével jól szűri az úthibákat, ugyanakkor kellően stabil is. Mérete (főként az opciós, első-hátsó radarral) városban is elviselhető, ugyanakkor hajtásláncával és hatásos zajszigetelésével hosszú távú utazásokhoz is kiváló. A DSG-automataváltós, középső teljesítményű dízelmotoros Passat már sokakból kihozza az "Ennél jobb autó nem kell!" kijelentést.
A Passatot mérlegre téve elmondható, hogy szolgáltatásaival, jellemzőivel és 3 év/150 ezer kilométeres garanciájával, kevéssel konkurensei felett jár, azonban a tesztautó (extrák nélkül is) 8 676 750 forintos ára nem kevéssel több azokénál. A Passat tehát egyértelműen azon vásárlóknak ajánlható, akik minden szolgáltatását, például a kategóriában átlagnak számító (6 légzsák, ESP, elektromos kényelmi kütyük, stb.) ellátmányon túl a Comfortline szinthez adott fáradtságjelző szenzort és persze a modell nimbuszát is értékelik és esetleg a hosszas, sok egyéb mellett távolságtartós tempomatot, ülésszellőztetést, parkolóasszisztest és sávtartó-elektronikát egyaránt tartogató opciós listáról is választanának autójukba. Mivel a Volkswagennél a felszereléstételek egyenként is rendelhetők, könnyedén lehet, hogy egy-egy vásárló az általa áhított modellt a konkurensek ajánlatainál olcsóbban tudja „összeállítani” VW-emblémával.