Az FSO Polskit bizony nem szabad összetéveszteni a Ladával!
Még élénken él az emlékeimben a
Nagypolszki, amellyel gyerekkoromban naponta megjártuk az otthonom és az óvoda közötti távot. Szinte érzem az ülések műbőr kárpitjának jellegzetes illatát is, amelyeket rendre jól összemorzsáztam, miközben a reggeli kiflimet majszoltam. Arra már nem emlékszem hányszor nyelte el a motortér édesapám fejét, vagy hányszor mászott az autó alá. Halványan dereng, hogy történt ilyesmi is, ugye mindig a szépre emlékszünk. Talán ezért mozgatja a fantáziámat, hogy egyszer befizessek egy makulátlan állapotú Polski-Fiat 125p-re. De mik az esélyeim, hogy találok ilyet? Időről-időre végignyálazom a
Használtauto.hu felületét, ahol megdöbbenve tapasztalom, hogy mennyibe is fáj egy patika állapotú Nagypolszki. Kezdjük is akkor vele a körképet!
A Nagypolszki ritkább és különlegesebb, mint a kereklámpás Ladák
Sokan összekeverik a kereklámpás Ladákkal a Nagypolszkit, pedig szerintem minden tekintetben elegánsabb jármű. Bár tény, hogy a Fabryka Samochodów Osobowych, tehát az FSO is Fiat licenc alapján gyártotta a 125p modelleket 1967-től egészen 1991-ig. Többféle motorral gyártották, de itthon az 1500 köbcentis, 75 lóerős négyhengeressel a jellemző. Árak tekintetében 195 000 forintról indulnak a Nagypolszkik, 300 ezerért már állítólag keveset futott, de eléggé lelakott példányokat találni. Ami szíven ütött, az a hibátlan, gyári állapotában megőrzött, keveset futott példány, amit 3 millió forintért hirdetnek.
Drága mulatság is lehet egy jó állapotú Nagypolszki
A
Kispolákot viszont már senki nem keveri össze semmivel. Persze a kis dobókocka is Fiat gyökerekkel rendelkezik, az 500-ast váltotta, ám nem tett szert akkora népszerűségre, mint gömbölyded elődje. Legalábbis Olaszországban, mert Polski Fiat 126p néven dupla annyit gyártottak belőle (3 millió feletti darabszám). Szintén többféle hengerűrtartalmú motorral készült, de mindegyik kéthengeres volt, itthon a 652 köbcentisekkel találkozhatunk. Kispolszkit már kicsivel 100 ezer forint felett is találni. Ám, ahogy egyre jobb állapotúakra keresünk, úgy közeledünk az egymillió forinthoz, a patika állapotú példányokért pedig kétmillió forintot is elkérnek.
Itthon egérkamionnak is becézik, Lengyelországban a Maluch szót használják rá, ami totyogó kisgyereket jelent
Most azokkal a márkákkal, amikből csak elvétve akad egy-egy darab, nem fogok részletesen foglalkozni. Aki terepjárót keres, az ARO márkára nézzen rá, de felbukkant egy Aleko is, ami ugye Moszkvics leszármazott. Sőt, Moszkvicsokból is akad néhány darab. De, foglalkozzunk inkább a Dacia 1310-esekkel, mert gyanítom, hogy a jelenleg kiváló ár/érték arányú Daciák presztízsét ez a modell gyengíti. Pedig a Renault 12-es licence alapján készülő román járgány kimondottan csinos. Gyártását 1979-ben kezdték, és egészen 2004-ig nem is állították le. Egyesek esküsznek rá, hogy kiváló autó volt, mások a pokol fenekére küldenék. Gyerekként én csupán annyit láttam, hogy a Dacia 1310 tulaj rokonok több időt töltenek az autó alatt, mint édesapám a Nagypolszki alatt, de utazni benne nem volt rosszabb élmény. Szóval a kommentek között várom az élménybeszámolókat első kézből! Aki pedig nosztalgiázna kicsit a garázsában, minimum 150 ezer forintot tegyen félre, de a szép állapotú példányokért 700 ezer forintot is elkérnek.
Itthon összeforrt a Dacia név a 1310-es modellel, talán ezért is növekszik lassan a Dacia presztízse napjainkban
„Kockaladákból” a legnagyobb a kínálat, 2103, 2105 és 2017 modellek mindenféle állapotban feltűnnek. A nagyon elhanyagolttól a szépen karbantartottakig tényleg minden van, de akad még Niva és Samara is. Utóbbi persze nem annyira kultikus mint a Zsigulik. Ahogy a kínálat széles skálán mozog, úgy az árak is. Működőképes Samarák már 100 ezer forint alatt is előfordulnak, de
egy OT vizsgás, gyönyörű állapotú 2107 akár 4,5 milliót is kóstálhat.
Sőt vannak, akik ki sem merik írni, mennyit kérnének a gyári állapotú Ladákért.
Ladákból nagy a választék
A Skodának már sikerült az, ami a Daciának még nem. A vízforralós, farmotoros 120-asok képét levedlették magukról, sőt már az olcsósított Volkswagennél is nagyobbra nőtt a presztízse a márkának. Pedig a farmotoros Skodáknak is megvan a maga varázsa, különleges élmény vezetni őket. 100 ezer forint környékén akad is néhány leharcolt modell, de még nála is olcsóbban lehet Favoritokhoz jutni. Egymillió forint felett szépen felújított 100-asok is új gazdát keresnek, sőt még a klasszikus Octaviából is akad 3 millió forintért OT minősítéssel.
A Skoda 120 emlékei is kezdenek megszépülni az idő elteltével, pedig ez a modell sem a problémamentességéről híres
Trabantokból is elég szép a kínálat. De már látszik, hogy elkezdték beárazni a korát is. Leharcolt változatok persze 100 ezer forint alatt is akadnak, de aztán egy nagy ugrás következik mert 300 ezer forint környékén kínálnak sok használható példányt, kétüteműeket és a négyüteműeket egyaránt. Az igazán szépen felújított, vagy épp megőrzött Trabant 601-esek ára pedig 500 ezer és 1,5 millió forint között mozog.
A Trabant 601 a velünk élő legenda. 25-30 éve még az utcakép szerves része volt, most meg már mosolyogva kapjuk fel a fejünket, ha látunk egyet nagy ritkán
Wartburgból feleakkora a kínálat, de az árak követik a Trabantokét. 100 ezer forint alatt kevésbé karbantartott példányokat találni, egymillió forint felett pedig csillogó-villogó restaurált darabok várnak az új gazdára. Ugyanúgy vegyesen kétüteműek és négyüteműek is, mint a Trabant esetében.
Wartburgot még a Trabantnál is ritkábban látni manapság
Végül akad néhány autó, a Zastava, illetve utódja, a Yugo palettájáról, újfent meglepően vaskos árcédulával. Persze egymillió forint környékén és felette kitűnő állapotú „szerb Fiatokat” kínálnak, sőt a GTL 55 mellett ritka 750-esek is akadnak.
Elvétve UAZ, Volga és Zaporozsec modellekre is rábukkanhat, aki a keleti blokk ritkaságait szemelte ki, de közöttük is elég magabiztos árakra bukkanunk, ami természetesen indokolt is azoknál a példányoknál amelyeket gyönyörűen felújítottak.
Kevés a gyári fotó a Zastavákról, és ahogy az lenni szokott, sokkal menőbbnek néznek ki rajtuk ezek a modellek, mint valójában voltak
Azt hiszem elmondhatom, hogy az átlagnál kicsit többet látok oldtimereket és kicsit nagyobb rálátással bírok a témára, mint az átlag, minden évben 5-6 nagy nemzetközi oldtimerrendezvénnyel a hátam mögött (http://egzostive.com/2019-legjobb-autos-elmenyei/ ).
Ami számomra nagyon szembetűnő, hogy nyugaton nem a „veteránozás” fut, hanem a klasszikusok, azaz a gyerekkori álmok megvalósítása. Nagyon kevesen bohóckodnak a Ladák és Trabantok helyi megfelelőinek életben tartásával, ellenben sokan tartanak valami élvezetes és látványos youngtimert, Mx5, Mercedes cabrió (leginkább SLK, esetleg CLK), vagy valami brit vadság (pl MGB).
Furcsa látni hogy nem fiatal autószerelők hajtanak régi MX5ösöket vagy SLK-kat hanem 50-es éveikben káró párok, ahol a gyerekek már kiröppentek a fészekből és önállóak. Mivel arrafelé nem kúrják el a dolgokat minden 10 évben menetrendszerűen, a döntő többség rendelkezik annyi tartalékkal hogy 1-2 havi jövedelemből simán kijön egy ilyen a hétvégékre.
Innentől kezdve az oldtimer-tartás is mást jelent, és a legtöbb nagy rendezvényen százával parkolnak a Porschék (nemcsak a menő ős 911, de filléres 924, 944) és Mercedesek (Audi, BMW, Japánok ebből az időből nem bírnak nagy pedigrével). A márkák látványos részvétele mellett ezek az autók (akár eladóként akár látogatókkal érkeztek) adják meg a helyi oldtimer-tartás alaphangulatát. Szinte alig akad egy Opel Kadett, Renault Dauphine esetleg VW Typ4, ezeket meghagyják a gyári múzeumoknak (Typ 4-ből pl szép darabok vannak a Wolfsburgi Zeithausban http://egzostive.com/bezieheungskisten-milestones-in-wolfsburg/ ). Persze vannak márka és modellklubok, de ők max 1-2 szép „tömegmodell” autót szoktak elhozni (azok is inkább a ritkaságok, 02-es BMW, Simca, Saab Sonett).
Ez fokozottan igaz a keleti autókra. Ha az eredeti Fiatokkal nem bíbelődnek minek bohóckodjanak a kelet-európai licenszekkel, reális kereslet hiányában pedig marad a szokásos „rámszakadtak a nagybácsi megörökölt milliói” mentalitás, és valódi támpontok híján az árak még jobban szétnyíltak mint a nyugati modelleknél. Amúgy utóbbira szintén igaz, amikor egy szép Porsche 928-as pár éve még 8.000 euró alatt elvihető volt (és már ez sem a pár havi fizut rádobom egy hobbira liga), furán mutatnak a 40-50.000 eurós árcímkék).
Na igen de itt sokaknak ezek szerepeltek az álmaikban, itt nem volt 911-es.
Mondjuk az meglepne ha valaki egy Trabantról álmodozott volna, akkor is ha még azt se olyan sokan engedhették meg maguknak.
Aki manapság álmait akarja megvalósítani az fillérekért be tud hozni egy 3er BMW-t vagy akár valami egzotikumot.
Szerintem Magyarországon egy Lada megőrzése lényegesen több cirkusz mint egy MX5 NB vagy egy SLK használata főleg ha valaki OT rendszámra hajtana (persze ha a 3er BMW-kre alkalmazott Mad Max megközelítést alkalmazzák akkor nem), míg pl a belgáknál laza oldtimerszabályozás tereli az oldtimer autók felé az adókkal amúgy is megvert sportkocsiktól (a hollandoknál is nagy hagyománya van ennek).
Mondjuk egy Boxter vagy SLK 230 tulaja évente többezer eurós sarccal és potenciális emissziós kitiltásokkal szembesül odaát, míg nálunk nincs nagy különbség. Ezektől mind mentesül aki egy 25 év feletti autót választ.
Közben az alkatrészellátás is megoldott, manapság a Jaguar vagy a Mercedes gyári klasszik részlege bármikor bármit újjáépít neked akár egy motorszámtáblából is, bár ez az ezer eurós projekt autók büdzséjét alighanem meghaladja.
A hírekben szereplő mesebeli oldtimer-árak, vagy akár az a trend amikor átfordul az árgörbe értékvesztésből áremelkedésbe egy sajátos piaci helyzetet tükröz, ami szerintem a ridegtartású Ladákra nem igazán lesz igaz (ellenben azokkal amik OT esélyesek persze).
Nézd, nekünk is volt gyerekkoromban Trabink, mindig nosztalgiával gondolok vissza rá, egyszer simán vennék egyet. Nálunk a kommunizmusban ezek voltak, nem drága sportkocsik stbstb. A veteránoknál meg ez a legfontosabb, hogy jelentsen valamit. Valakinek az számít, arról álmodozik ami a gyerekszobája falára volt felragasztva, valakinek meg a régi közös emlékek számítanak és azért vág bele. Sajnos drága hobbi, legyen az akár csak egy Trabant, a munkaóra egy Trabira is pontosan ugyanannyiba kerül mint egy 911-esre. Max azért kell kevesebbe mert egyszerűbb és nem kell annyit masszírozni. Engem kifejezetten nem vonzanak pl ezek az álomautók, nyilván elfogadnám, meg tetszik, nem erről van szó. De én azokban az autókban is megtalálom a szépet amiből sokat gyártottak, sokszor borzalmasan jó műszaki megoldásokkal lehet találkozni, csodák lapulhatnak a legközönségesebbnek hitt autókban is. Nekem a Trabi is egy csoda, az az autó maximálisan teljesítette azt amire tervezték. Persze az nem tett jót neki, hogy utána 50 évig változatlanul gyártották, de műszakilag lehet sokkal nehezebb volt megtervezni mint egy minden erőforrást bevethető, anyagi korlátokat nélkülöző csodaautót. Én azt mondom örüljünk neki, ha valaki megment egy bármilyen öreg vasat. Egyre kevesebb van minden ilyenből. Ami az árakat illeti, egy felújítás nem olcsó. A Ladáé sem, a Trabanté sem és a Daciaé sem. Egy ilyen autót is felújítani komoly pénz. Az, hogy az megér-e annyit, ha annyiból mondjuk Mercedest is lehet csinálni ezt nem tudom. Mindenkinek saját magának kell eldöntenie amikor belevág egy ilyen projektbe, illetve amikor kifizeti érte azt az összeget. Ez meg az első pontra utal vissza, kinek mi a fontos. Egyébként szerintem is drága egy Lada 4 millióért, de ez az én véleményem. Én biztosan nem adnék érte annyit, ahogy te sem. De szerintem én sem tudnám eladni az én veteránjaimat annyiért sem amennyit én költöttem rájuk. De nem is akarom és nem is sajnálom, hogy ennyi elment rájuk. Ez egy játék. Valaki kaszinózik, valaki iszik, valaki kurv@zik, valaki meg autókat gyűjt. (bár némelyik autó is tud nagy kurv@ lenni…)