Kevesebbet is elég adni érte – Ignis GLX AllGrip

Játékos apróság. Üdítően jó érzés egy ennyire egyszerű kisautóval közlekedni a fővárosban. Bevallom, piszkosul élveztem, hogy odáig terjeszkedik csak az autó, ameddig pont elég, és elférek vele, ahol csak szeretném. Apró az Ignis, csak a dizájn miatt tűnhet nagynak, egymás mellé állítva a régivel viszont nincs sok különbség méretben. Izgalmas külsőt kapott, persze megosztó és sokan inkább a játékautót látják benne, én azt mondom, így kevésbé esetlen, mintha komoly autónak akarták volna előadni. Mert ekkorában úgy sem lehet komolyan venni, így meg legalább poénnak tökéletes, amellett, hogy ugyanannyira használható, mint elődje. Annyi különleges kis részlete van, hogy felsorolni is nehéz, még ha az Adidas emblémát ki is hagynánk a sorból, akkor is lehet minden szegletén érdekeset találni. GLX felszereltségben a villantás sem áll messze tőle, így kapunk krómozott keretű hűtőmaszkot, LED-es fényszórókat, tetősínt is a feltűnő apróságra. A szomszédoknak van mit lesni.
Fény és pompa, na meg összkerék. Messziről megmondható, hogy GLX felszereltségű az Ignis. Ilyen hűtőrácsot csak ő kap, azt már nehezebb betippelni, automata váltó, vagy összkerékhajtás dolgozik-e benne, miénkben utóbbi. Kézi váltós és elsőkerekes kivitelben sajnos nincsenek ilyen csecse kiegészítők. Azért sajnos, mert mind az automata váltó, mind az AllGrip Auto összkerék teljesen hanyagolható extra. Előbbi persze ízlés kérdése, illetve nyilván vannak, akik fizikai korlátaik miatt nem tudnak kézi váltósat vezetni, akik viszont igen, tökéletesen meg lesznek elégedve az 5 gangos kézivel. Pontos, persze kicsit hosszú úton jár, de jó érzéssel kapcsolható, és mindig eltalálni a fokozatokat, amikből lehetne még egy hatodik, mert a motor bírná. Ami az összkerékhajtást illeti, az automatikusan kapcsoló rendszer terepen sokat segíthet, már a hagyományos elsőkerekes kivitelhez képest, ugyanis így sem terepjáró az Ignis, de egy fokkal biztosabban közlekedik, hogy néha hátul is hajt.
Megrázó. Porosabb úton még picit táncoltatható is a feneke, de még úgy is hamarabb húzza irányba az eleje, mint hogy hagyná a szórakozást. Szóval ez inkább biztonsági megoldás, aminek a városi hétköznapokban tulajdonképpen semmi helye nincs. Sőt, mivel az összkerekes Ignis hátsó futóműve ugyan tekercsrugós, de merev hidas, így többször érhetnek kellemetlen meglepetések. Ilyen a nagyon halványan, de azért érezhető rázkódás hátulról, ami az elsőkerekes Ignisben egyáltalán nincs jelen a csatolt lengőkaros futóműnek hála. Ez igazából egész addig nem is zavart volna, amíg nem ültettem hátra két felnőttet, akiktől a hátsó futómű teljesen összeült és rugózás szinte nem maradt, minden csatornafedélen pattant a feneke. Így már indokoltnak érzem, hogy hátul elhagyják a 3. ülőhelyet a GLX Ignisben, két felnőtt is sok neki, gyerekekkel ez valószínűleg vállalhatóbb, de leginkább két személlyel használható, úgy viszont korlátok nélkül.
Tudja a gyári értékeket! Tényleg csak nagyon indokolt esetben választanék hozzá összkerékhajtást, egy-egy telekjáratot így biztos könnyebben tudhatunk le vele, és ebben a 18 centis hasmagasság is jó társ. Visszatérve kicsit a nagy terheléshez, az egyetlen elérhető 1,2 literes szívó, magas kompressziójú dupla befecskendezéses benzinmotor meg sem érezte a dolgot. Egy Mini tesztautó átvételénél a BMW-s srácok némileg kiröhögtek, mikor megérkeztünk az Ignisszel, de kicsit komolyabbra váltott az arcuk, mikor megtudták, hogy négyhengeres. Ez már valóban meglepő a háromhengeres motorok térhódításának idejében, de hála az égnek, az Ignisben ebből nem adtak lejjebb. Csupán 90 lóerő, de még milyen telivér a felhozatal! Mindegy, hányan ültünk benne, nem éreztem változást, semmi gyengülés, azonnali gázreakció és nevetséges 5 liter körüli fogyasztás volt a végeredmény. Némi hajtással egyben persze 5,5-re kúszott a több mint 500 kilométeres tesztátlag, de városban rendre 4,6-4,8-as fogyasztást alkotott. Oké, csupán 870 kiló, de ezeket a számokat akkor is jó látni, főleg, hogy közben nem adtam lejjebb a többi közlekedő tempójánál. A csúcs Ignis kiváltsága a sztereó kamerás vészfékező rendszer, ami először csak pittyeg, ha nagy lendülettel érkezünk egy másik autó mögé, akkor viszont a fékektől érkező hangos darálás mellett segít lassítani is. Elsőre nagyon ijesztő, de nyilván jól jön veszélyesebb helyzetben.
Csak négyen, de inkább ketten. Nagyon stabil, ügyesen kanyarodik, egyedül a kormányzás furcsa, de szokható, hogy picit szorul és igencsak érzéketlen. Hogy sokat kell tekerni, csak parkolásnál nehezít, a keskeny karosszéria magasabb tempónál így legalább nem mozog idegesen, összességében tetszett. A belső vidám, ahogy a külső, a narancs kiegészítők nélkül nagyon komor lenne, a formák is rendben vannak. Persze mindenhol kemény és rideg műanyagot használtak, ennek egyetlen egy ponton van hátulütője, a könyöklőn. Az ülések kényelmesek, hátul tologathatóak és akkora a lábtér, hogy bőven van hely ily módon bővíteni a csomagteret. Elöl jó a fejtér, hátul már kicsit szűk, de amúgy se jó senkinek, ha hátul utaznak. Az előszériás autók Pioneer fejegysége egy elég nagy képzavar, azt ígérik, a később érkező Bosch rendszer jobb lesz. Tulajdonképpen két dologra tudtam használni, rádiót hallgatni és a bluetooth kihangosítással telefonálni. Utóbbit valamilyen véletlen folytán sikerült párosítanom a telefonommal a teszt első napján, soha többet nem léphettem be a bluetooth beállításokba utána, inaktívvá váltak az ikonok. Bezzeg az alapverzióé maga volt az egyértelmű használhatóság.
Olcsóbban is legalább ennyire jó. A GLX felszereltségű összkerekes Ignis 5 millió fölött indul. Leírtuk a jó és rossz oldalát a Suzuki legújabb apróságának, így már bennünk is körvonalazódott, hogy tud jó dolgokat kínálni, de ezek nagy része nem fontos, a látványból pedig mindenki képes lejjebb adni. Persze a GL+ szinten még nincsenek LED-es fényszórók, vagy tempomat, se kulcs nélküli nyitás-indítás, annak 4 140 000 forintos alapárában viszont már mindent megkapunk, ami elég az Ignishez. Beleértve az okostelefon kapcsolatos érintőképernyőt és a tolatókamerát is, ami persze nem is feltétlenül szükséges, hiszen minden irányba tökéletesen kilátni belőle. Városba tökéletes, autópályán is használható, bár ott kicsit bizonytalan, a fogyasztásán pedig még mindig nem tudom túl tenni magam. Nem csoda, hogy a hibrid kivitelt csak rendelésre hozzák, nem hinném, hogy annak étvágya annyival kevesebb lenne, mint amekkora felárat kérnek érte.