Kétszínű olasz
Lancia Ypsilon Momo Design Sport 1.3 Mjet
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Az egyéni kis Lancia legerősebb, legdizájnosabb és persze legdrágább változatát, a Momo Design-t vezettük.
Márpedig leginkább a Lancia mozgásán érezni, hogy nem a legfrissebb modellel van dolgunk, sőt, a korábbi Puntóra épülő szerkezetei már bemutatásukkor sem voltak fiatalok. Így különösen a modernebb vetélytársakhoz hasonlítva lehet hiányérzetünk, leginkább a villanyszervós, visszajelzést alig adó, meglehetősen érzéketlen kormányzásra, vagy az ültetés ellenére is némi billegést engedélyező futóműre lehet panasz. Viszont elég jó a felfüggesztés-elnyelő képessége, még a per-negyvenötös gumikkal is elviselhetőek a pesti utak, bár az igazán nagy buckák leküzdik a rugók ellenállását, és felütnek az első kerekek. A négytárcsás fék legalább igazán hatásos, bár lehetne talán valamivel finomabban is adagolható. A váltó is kétszínű, hiszen hiába van ideális helyen a formás, jó fogású kar, ha a fokozatok közelébe csak hosszú utakon talál el, onnan aztán nyúlósan cuppan be.
Micsoda tudathasadás ezek után leírni, hogy a Momo Ypsilont mégis jóóóó vezetni? És hogy fogom ezt érthetően, sőt hitelesen elmagyarázni? Mert bizony mondom, egy idő után nem hiányzik a sok mai kisautóban túlhergelt, ideges mozgás. Ha ráhangolódik az ember a kormány reakcióidejére, ha begyakorolja a legalacsonyabb fordulatszámok elkerülését, keze rááll a váltó mozgására, akkor igazán lendületesen és élvezetesen terelgethető a kis Lancia. Ennek ellenére az lesz igazán boldog a csúcs-Ypsilonnal, akit a mozgása kevéssé érdekel, az egész vezetési élmény hókuszpókusz helyett egy mellékesen megnyugtatóan erős, autópályán is jól teljesítő, de mindenekelőtt egyedi és elegáns kisautót keres.
Márpedig pontosan ez a két dolog az Ypsilon igazi vonzereje. Minderre a Momo Design utastere még rátesz egy lapáttal, látványával, minőségével, és - amire az olaszok mostanában nagyon rákaptak - mítoszával: hiszen Moretti úr egykor F-1 győztes Ferrarihoz gyártotta Monza sportkormányát... Mindenestre a Momo az Ypsilon utasterébe különlegesen varrott bőrkormánnyal, dögös ülésekkel varázsolt sportosan elegáns hangulatot. Viszont itt is érződik a típus kora, pár műanyag minősége nem túl dicsőséges - különösen néhány modernebb, minőségérzetre gyúrt kisautó mellett. Felszereltsége viszont állja a versenyt, a szokásos kütyük mellett említésre érdemes a Bleu&Me kommunikációs rendszer vagy a Bose hifi.
Végül is mindent egybevetve hiába szimpatikus ez a kis stílusbajnok sportoló, igazából az olaszok kínálatában ma már sokkal intenzívebb vezetési élményt nyújtó, sokkal jobban használható, sokkal divatosabb kocsit is találni, nagyrészt kevesebb pénzért. Így csak az igazi ínyencek választják ezt a kivitelt, akik tényleg tudják mi az, hogy luxuscikk - és hajlandók azt meg is fizetni. Most vagy soha? Bár a Momo Sport benzines motorral 4 250 000-ről, dízellel pedig 4 465 000 forintról indul, ilyen válságos időkben a hivatalos árlisták nem igazán számítanak kőbe vésett érvényűnek...
One thought on “Kétszínű olasz”