Kétszínű 2-es – BMW M240i Coupé xDrive teszt

Nem éppen a vadság az első szó, ami eszünkbe jut egy 2-es Coupéra tekintve. Visszafogott vonalaival, apró testével inkább nőies, mint férfiszíveket rabló klasszikus BMW. Van azonban egy, a BMW listájában is különállóként szereplő M Performance modell is 2-es sorozat palettáján. Ő az M240i, ami bár külsejével szintén elhiteti, hogy szerény – főleg ballonosabb téli gumikon, legbelül egy dög. Az M Performance lökhárítók és a 17 colos felnik mögött megbújó sötétkék féknyergek persze több BMW-fannál lebuktatták, kapott is kihívást számtalanszor. Arányaival a klasszikus sportautókat idézi, hosszan elnyújtott orra sorhatot rejt, oldalról nézve az autó közepén ülünk. Hihetetlen stabilitása többek között ennek is köszönhető. A külső és az utastér is kapott apró M logókat, de csak finoman tudatja velünk, hogy mire képes valójában. Vaskos kormánya kisebbnek érződik, mint amilyen valójában, tesztautónkban a feláras infotainment rendszer dolgozott, ami ismét jelesre vizsgázott frissített, akár osztott felületével és praktikus kezelőjével is. Az M240i felett már csak az M2-t találjuk, persze utóbbi sokkal kihegyezettebb játékszer. Tesztalanyunk viszont a hétköznapokban is tökéletesen élhető. Bebizonyította: nem véletlenül nyilatkozott a szaksajtó elismerően róla.
A módválasztó a lelke, amit a BMW mesterien tud hangolni. Engem letaglózott, hogy ezzel a 3,0 literes soros hathengeres motorral, ami az M240i-ben 340 lóerőt és döbbenetes 500 Nm nyomatékot ad le, lehetséges 7,0 liter alatt járni, persze minimális városi forgalomban. Eco Pro módban mintha csak 100 lóerős lenne, kulturáltan, hangtalanul siklik, és még sűrű városi forgalomban is 8,5 literes átlaggal közlekedtem vele. Extraként egyébként M-es futóművet kapott a tesztautó, ami nyugodt állapotában a teljesítménymodellektől szokatlan puhasággal kényeztet, Sport módban viszont befeszül. A módválasztó tehát nem csak dísz, tényleg teszi a dolgát. Sorhatos motorja egyébként már vallott nálunk, ám akkor 14 lóerővel szerényebb teljesítménnyel és a közel 250 kilóval nehezebb BMW 440i-ben. Belegondolni is hátborzongató, hogy a már 4-es kabrióban is erősnek számító motort egy sokkal kisebb testbe passzírozták. A végeredmény pont olyan jó, mint amilyennek hangzik, érdekes módon semmiféle összeférhetetlenséget nem okoz a kis test-nagy motor összeállítás.

Sport módban más autó lesz, az alapként járó változó áttételű sport kormánymű felkeményedik, enyhe durrogás is megjelenik gázelvételkor és visszaváltáskor. Ez olyan élményfaktor, hogy nem tudjuk abbahagyni; és ez az a mód, ami még talán városban sem pofátlanság. A Sport+ már abszolút versenypályára született, a váltások ütnek, a megszokott BMW-s váltáshang kíséretében, közel tiltásig pörgeti a motort, a menetstabilizátort pedig sport fokozatba teszi, hogy játékosabb legyen a fara. A mérnökök munkáját dicséri, hogy az M240i a prémium teljesítménymodellektől szokatlanul igen intenzíven adja át a lóerőket. Velünk együtt él, minden apró kormánymozdulatra azonnal reagál, az egész autó mozgékony és aktív. A menetstabilizátor gombja közvetlenül a módválasztó elé került, nem véletlen. A stop-start is ügyes, hideg motorral és nagy igénybevétel után sem állította le egyszer sem a motort, a Sport módok alapból deaktiválják.
Valahogy úgy tudom elképzelni, hogy az M-es mérnökök mindent beleraktak, ami épp raktáron volt és elfért a kasztni mögött. Erejét 8 sebességes Steptronic Sport automataváltón keresztül viszi át mind a négy kerékre. Az xDrive összkerékhajtásnak köszönhetően hihetetlenül kezes, egy szimulátor könnyedségével vezethető. Még teljesen kikapcsolt ESP-vel is jó indulatú marad, pont annyit engedi csúszni a hátsóját, hogy még épp elmosolyodunk, de még bőségesen uraljuk. Ereje arra is elég, hogy aszfalton elforgassa a kerekeit, érződik, hogy a hátsó kerekek kapják a több nyomatékot. Kigyorsításkor az autógyártás egyik legszebb hangja szól hozzánk, a sorhat üvöltését a távolban is hallani. Gyakran lett kinyitva az egyébként 266 200 forint felárat jelentő napfénytető, hiszen kívül még szebb az orkánja, amit egy hangszórókkal elkorcsosult világban értékelni kell.
A motordinamika egyetlen hátráltatója a TwinScroll turbófeltöltőt érinti, ami rajtoláskor még ügyes, viszont ha a visszafogott vezetésről hirtelen szeretnénk vadra váltani, esetleg egy lepadlózással tudatjuk vele akaratunkat, gyakran hosszas gondolkodási idő kell neki. A motor karakterére igaz az is, hogy a nagyobb sebességi fokozatokban szépen lelapul a teljesítmény, mintha kevesebb turbónyomást kapna. A kb. 2500 fordulat/percről ellövő rajtautomatikát a váltó Sport fokozatában lehet előhozni. Nem csak az ülésbe nyom, a lélegzetünk eláll, nem kapunk levegőt amikor elrajtol. Az xDrive-nak köszönhetően hihetetlen a tapadás, így mindössze 4,6 másodperc kell neki állóhelyzetből, hogy elérje a 100 km/h-t, persze egyetlen guminyikkanás nélkül. Itt valóban uraljuk az erőt, amihez kényelmes, jó oldaltartású, csípőtámaszában és combtámaszában is állítható sportülések járnak, az M240i esetében alapáron. Ha már utastér, sok újdonságot nem érdemes keresni, a 2-es sorozatban megszokott nagyszerű minőség és kényelem az uralkodó, hátul a kategóriájának megfelelően kicsi fej- és lábtérrel, ami egy ekkora sportkupéban teljesen érthető.
Van helye a palettában, az M-es kezek által felkészített 2-es sportkupé azoknak nyújt alternatívát, akiknek egy M2 túl puritán és túl kemény, de egy apróságban élveznék a bajor kezek munkáját. Épp annyira visszafogottan, hogy az tökéletesen élhető legyen a hétköznapokban. Ugyanis az M240i xDrive 14 354 000 listaáron, ami egy prémium teljesítménymodelltől egyáltalán nem rossz. Cserébe egy tökéletes autót kapunk, ami hibátlanul hozza, amire szánták: ha akarjuk egy nyugodt túrázó autó két személynek, ha akarjuk egy vad sportautó, a komolyabb teljesítménymodelleket megszégyenítő közvetlenséggel és tudással. Emellett 14 milliós alapára jónak mondható, bár a mi minden jóval megpakolt tesztautónk ára már 18 084 800 forintra rúg. Csak érdekességként: az M2 alapára 17 400 000 Ft.