Két új fiú harca – japán platósok egymás ellen

Almát az almához illik hasonlítani, így adta magát a helyzet, egymás mellé állítottuk a piac két legújabb japán pickupját. A Nissan NP300 Navara és a Mitsubishi L200 is nagyon nagy nevek a műfajban, hozzájuk csak a Toyota Hilux mérhető, de abból az újat még nem kapni, így egyelőre csak duóban tudtuk megmérettetni őket. A Nissan spanyol földön, a Mitsubishi meg Thaiföldön készül - hiszen az autógyárak a költségcsökkentés miatt a kihelyezett gyártásban találták meg a kiutat. A Navarát a Nissan egyértelműen a Juke, Qashqai, X-Trail crossover sor tetejére szánja, de a Mitsubishi is a terepre igazából nem való divatautókban látja saját jövőjét. Épp ezért az L200-ast is sportos pickupként emlegeti. Most arra kerestük a választ, hogy mindebből mit érezni közúton, meg azon túl és közben mi lett a hagyományos pickup értékekkel.

A pickup műfaj a hazai autós kultúrában egyet jelent a menő vidéki vállalkozó ingyen autójával. Mivel teherautónak is lehet őket vizsgáztatni, így valóban a legtöbben céges autónak veszik, de jól láthatóan nem csak ekként használják. Persze, van aki a teherbírás és az összkerékhajtás együttes meglétét is kihasználja, de a városban furikázó, csilli-villi, szinte luxus pickupokról tudhatjuk, hogy sem takarmányt nem visznek a platón, sem a szántásban nem dagonyáznak. Ahogy a városi terepjárók divatosak lettek, úgy minden magas építésű kocsi trendi lett. A hazai pickup-divat is beleillik ebbe a vonulatba. Azt persze tudni kell, hogy ezek a létravázra épülő, üresen is közel kéttonnás és öt méternél hosszabb vasak több téren is elég messze vannak az átlagos személyautóktól.



Mindkét japán gyártó igyekezett ezeket palástolni, több-kevesebb sikerrel. A Nissan Navarában például a beltéri anyagok minősége üti a kisautók szintjét, ami a pickupok között már a luxusigények szintje felé húz. Bezzeg a Mitsubishi L200-asban a sokat bíró szürke plasztik borít mindent. Ha a szép utastér a fontos, akkor a Nissan nyert, ha viszont a könnyen takarítható és strapabíró felületeket részesíti előnyben az ember, akkor a Mitsubishi. Igaz, hogy a bőrkárpit megrendelését senki nem gondolhatja komolyan, aki munkára fogna be egy ilyen gépet. A Nissan nem csupán a külsőségek terén akarta személyautósítani a Navarát, hanem hozzányúlt a vasakhoz is.



Elődjével és ellenfeleivel szemben a Navara hátul nem laprugós, hanem csavarrugók dolgoznak alatta. Persze a hátsó merevtengelyét megtartotta, de azt oldalanként öt ponton kapcsolódó lengőkarokkal és stabilizátor rudakkal vezetik meg. A rendszer azért így is elmarad az igényesebb személyautók valóban oldalanként független, térlengőkaros hátsó fűtőművétől, és behozott új problémákat is. Egyrészt ettől nem csökkent jelentősen az úttartást befolyásoló rugózatlan tömeg, másrészt viszont, ahogy a terheléses próbán látszott, jelentősen csökkent a futómű tehertűrő képessége. Vájtabb off-roadosknak azt is leírom, hogy a Navara és az L200 hátsó felfüggesztése lefelé egyaránt 15 centimétert enged kirugózva. Így a tekercsrúgó előnyeit - mint a videóból is látszik, csak aszfalton élvezhetjük a Navarában.




Terepképességeik összevetése nehéz kérdés. Változó minőségű csúszós felületen a központi differenciálzárral szerelt L200-asok előnyben vannak, mert rajtuk nem kell folyton átkapcsolgatni a hajtást. Benne maga megoldja a rendszer, hogy ne akadjon össze, eközben a Navarás csakis és kizárólag laza talajon kapcsolhat összkereket a hajtás károsítása nélkül. Komolyabb terepen a könnyű fenekű, terheletlen pickupok csakis hátsó differenciálzárral tudnak boldogulni. A Nissanban volt, így kijelenthetnénk, hogy elverte a Mitsubishit, de ez nem lenne korrekt. Az L200-as jobban felszerelt változataiba ugyanis nem kérhető a hátsó diffi, pedig a munkára szánt szerényebb verziókban alapból benne van. A korrektség jegyében azt még fontos megjegyezni, hogy a Nissan kipörgésgátlója ügyesebben segíti a béna terepjáróst. Az off-road instruktornak nem volt gond, de én a koca, lehetséges, hogy eltemettem volna magam a Hungaroring melletti épített pályán.
Közúton egyértelműen a Nissan lenne előnyben, ha csak a menetkomfortot néznénk, de naná, hogy nem csak azt nézzük. A Mitsubishi hátsó utasai a pattogó laprugó miatt gyakrabban fognak felszisszenni a kátyús pesti utakon hajtva. Ugyanakkor a Mitsubishi kormányzása autószerűbb, papíron gyengébb motorjával is erősebbnek érződik, és nincs hátrányban a kettővel kevesebb fokozatú automataváltójával sem. A kisebb L200-as beltere is szűkebb, de ez a gyakorlatban nem sokat számít. Sokkal fontosabb, hogy bár alig könnyebb a Navaránál, normál közlekedés mellett is sokkal könnyedebbnek hat nála. Hozzá képest az túl nagy és nehéz, mintha egy bálnát vezetnénk. A furcsa kettősségen nem segít a két tesztautó felszereltsége sem. Az alapvetően munkára való Mitsubishit túlzottan kistafírozta az importőr, így hiányzik belőle az aranyat érő diffizár. Az életmód-autósabb Nissanban ugyanebből az okból persze ez benne volt. De azt hiszem, az igazi pickuposok tudják, nekik mi kell és miért. Még egy adalék, az NP300 Navara alapára 7,75 millióm forint (nettó 6,1), míg az L200-as ára csak 6,59 milliótól indul (nettó 5,19).