Két órányira és fényévekre vagyunk az elektromos autózástól

Bringázni, vidéket nézni, barátot látogatni, azaz szabadságra mentem múlt héten Hollandiába, a munka fel sem merült, de az élet hozott egy témát, ami mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. Tőlünk alig két órányi repülésre már valós, életszerű fogalom a villanyautózás, amit az ország vezetése olyannyira támogat, hogy az április végi statisztikák alapján a fellelhető töltőpontok száma túlszárnyalja az elektromos autókét.
Alig 30 – ebből alvással 10 – Hollandiában töltött óra után már láttam három Opel Amperát, egy Nissan Leafet és két Oplaadpuntot – ez a szép szó takarja az elektromos töltőpontot. Ezen kívül feltűnt, hogy elég sokan közlekednek a nálunk láthatatlannak minősülő 107/C1/Aygo trió különféle tagjaival. Aztán a harmincadik órában szinte ölembe hullott az elektromos autózás. Épp leadtuk a bérbringákat Utrechtben, és a pályaudvar felé vettük az irányt, amikor feltűnt egy Oplaadpuntnál ácsorgó, nem bekötött Ampera. Nem vagyok az a turista, aki folyamatosan csőre töltött fényképezőgéppel járja az utcákat, de előkaptam a gépet, és megörökítettem a szituációt, hadd lássák kedves Olvasóink, hogy annyira messze azért nem vagyunk a villanyautózástól.

Ekkor azonban elektromos szikrákkal telt meg a levegő, egy Nissan Leaf érkezett kéken világító jelvénnyel, és beállt az Opellel szembeni üres e-parkolóhelyre. Kiugrott belőle egy 40 körüli fickó, a csomagtartóból előrántott egy töltővezetéket, kártyájával aktiválta a berendezést, a vezeték egyik végét a Oplaadpuntra, a másikat a Leaf orrába dugta, majd bezárta az autót és távozott. Olyan sietve, hogy mire körbefotóztam a kocsit és kitaláltam, mit kérdezek az embertől, már el is tűnt az utcán kavargó forgatagban.
Továbbmentünk az állomás fele, és csodák csodájára pár méterrel az épület előtt újra kiszúrtam a táskalóbáló, zöld gondolkodású férfit. Szapora léptekkel mellészaladtam, angolul megszólítottam, hogy láttam ám, mit csinált, s ha lehet, szeretnék vele beszélni pár percet. Kérésemet kedvesen, de elhárította, mert rohant, hogy elérje a vonatot, de az ellen nem volt kifogása, hogy a peronig megossza velem tapasztalatait. Nagyjából háromnegyed éve használja a Leafet, Utrechttől 25 km-re lakik, és a napi ingázáshoz, bevásárláshoz bőven elegendőnek találja a hatótávot. A városi töltőoszlopokat egy előre kiváltható kártya segítségével ingyenesen veheti igénybe, átlagban 4-6 órát tölti az autót, amivel bőséggel fedezi napi kW-igényét, de hosszabb távokra inkább vonattal megy, amit a Nederlandse Spoorwegenen (Holland Vasutak) töltött kilométerek alapján meg is tudok érteni. Ezen a ponton sajnos elértük az 5-ös vágányról induló vonatot, úgyhogy egy köszivel és egy barátságos mosollyal elváltunk, emberünk pedig tovább folytatta elektromos útját az ország északi csücske felé.
Amszterdamban 2009. november 6-án avatták fel az első 19 nyilvános töltőállomást, amit utána számtalan újabb követett szerte az országban. Rotterdam, Hága, Utrecht és más városok is csatlakoztak az E-laad programhoz, melynek keretein belül az áramszolgáltatók közös összefogással létesítik az egyenként 6000 euró költségvonzatú töltőállomásokat országszerte. A projekt beindításakor azt tervezték, hogy 2012-re már 200 pontot létesítenek a fővárosban, és most, június elején 204-en áll a számláló, a terv teljesítve. Így aztán az elektromos autópark bővítésére irányuló célkitűzéseik sem tűnnek teljesen reménytelennek: 2015-re 10 000, 2020-ra 40 000, 2040-re pedig 200 000 e-autóval és motorral számolnak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a város 25 év múlva szinte teljesen átáll az elektromos közlekedésre. Ehhez persze a töltőhálózat fejlesztése is szükséges, a következő két évben 1000-re növelik az ingyenesen használható fővárosi töltőpontok számát, és azokat sem hagyják ki számításukból, akik adott esetben pár órára sem tudják nélkülözni autójukat.
Tavaly nyáron létrehozták az első amszterdami gyorstöltő-állomást, ahol 8 eurós havidíjért és alkalmanként további 8 euróért fél óra alatt teletölthetők az erre alkalmas EV-k. A cél ezen a területen is ambíciózus, 2013 végéig 450 gyorstöltő-állomást építenek ki országszerte, hogy ezzel is segítsenek eloszlatni a hatótávval kapcsolatos aggályokat. Tovább fokozhatja a vásárlási kedvet, hogy már több cég vállalkozik a lemerült akkumulátorok telikre történő cseréjére, amelyek segítségével akár 5 perc alatt is letudható a tankolás.
A töltőpontok kiépítése olyan gyors ütemben halad, hogy pillanatnyilag több EV tankolható egyszerre, mint ahányat eddig regisztráltak az országban. Jelenleg 2850 állomás várja az ország 1560 elektromos autóját, és még a további 786 regisztrált plug-in hibrid hozzáadásával is több az oszlop, mint a töltenivaló. Az állomások telepítését végző E-laad szóvivője elmondta, hogy 10 000 pont kiépítésére vállalkoztak, és az eddigi rohamtempójú fejlődést figyelembe véve készpénznek vehetjük, hogy ezt teljesítik is.
Egy több európai országban elvégzett felmérés szerint a holland lakosság sem hisz jobban a villanyautózásban, mint más nációk, de mivel környezetvédelmileg is érdekük, a töltőhálózat kiépítésével igyekeznek nagyobb kedvet csinálni az EV vásárláshoz. Nem ujjal mutogatnak egymásra, hogy kezdd te, és nem arra várnak, hogy majd egy másik cég felkarolja a töltőhálózat kiépítését, hanem összefognak, célokat tűznek ki, és aztán mindent megtesznek azok teljesítéséért. Vagy például lehetőséget adnak arra, hogy különösebb teherviselés és kockázat nélkül bárki kipróbálja a villanyautózást. Ennek egyik fontos pillére a 2011. november 24-én útnak indított car2go[/url] szolgáltatás.
Ahogy arról annak idején mi is hírt adtunk, a világ több nagyvárosában működő instant autóbérlést biztosító cég 300 darab elektromos hajtású smart ed-t állított üzembe a holland fővárosban, ahol amúgy is egyre elterjedtebb a privát tulajdonban álló autók közös használata, azaz a car sharing. A kibérelt elektromos smartokkal bárhova el lehet utazni, de mindenképp a car2go által lefedett, körülbelül 80 négyzetkilométeres körzetben kell őket leadni: az autók lerakhatók a 36 különálló car2go parkoló valamelyikében, nyilvános parkolóhelyeken és a város több mint 200 töltőpontjánál, mindenhol ingyenesen.
A szolgáltatás igénybevételéhez 10 eurós regisztrációs díjat kell leszurkolni, azután percenként 0,29, óránként 12,90, illetve naponta 39 euróért lehet igénybe venni a smartot. A megállásokra külön tarifa érvényes, percenként 9 eurocentet számláz a rendszer, viszont a fizetendők az összes autózással kapcsolatos költséget, biztosítást, adókat, töltési és parkolási díjakat is tartalmazzák, azaz remek lehetőség azoknak, akiknek csak ritkán van szükségük autóra, vagy csak szeretnének kötöttségek nélkül belekóstolni a villanyautózásba.
Hollandiában tehát már egyáltalán nem a jövő zenéje a villanyautózás, de ahogy úgy tűnik, hogy a lakosság nagy része folyamatosan helyet változtat, ez nem is nagy meglepetés. Ráadásul nem csak annak köszönhető, hogy a holland autópiacon kaphatók az elektromos autók, hanem hogy a központi vezetés és az önkormányzatok mindenben támogatják terjedésüket, ahogy korábban a kerékpározás lehetőségét is megteremtették az egész országban. Közlekedési szokásaik és körülményeik az elektromos autózáson túl is megérnek egy cikket, amit majd a hét második felében olvashatnak itt, az Autónavigátoron.