Keresztre feszítve – Opel Crossland X

A sors fintora. Valamiért egyelőre engem tisztelt meg a sors azzal, hogy közelebbről ismerkedhessek az első francia Opellel. Próbáltam a nemzetközi bemutatón és a Grandland X hazai premierjére tartó úton is egy Crossland X hátsó ülésén írtam a CVT váltós Swift tesztjét Pozsonyig. Nincs különösebb vonzódásom a márka iránt, egyszerűen csak így jártam. Azt persze bátran mondhatom, hogy egy Opellel mindig jó közlekedni, egységesen masszívak, jó a biztonságérzet, és úgy összességében kényelmesek és megvan az az érzésünk, hogy van benne anyag. A Crossland X használata közben ezeket az érzéseket akarjuk tapasztalni, mert hát egy Opel, de erről tegyünk le.
Csigazabáló. Nem, a villám mögött semmiféle német technikát nem találunk, minden francia. Jó, ez nem igaz, nyilván van benne több GM alkatrész is, mint például a gépháztető teleszkópja, de semmi komoly. A padlólemez ugyanaz, mint amire a Peugeot 2008 épül, és amit a nemrég bemutatkozott Citroën C3 Aircross alatt is találhatunk. Tehát masszívan a PSA csoport termékéről van szó, Zaragozából, a motorok, a futómű, az elektronika, minden az. Ilyen tekintetben nehéz Opelként tesztelni, hát még milyen nehéz lehet a márkának eladni. Nem akarok rosszmájú lenni, de erősen kilóg a kínálatból, pláne úgy, hogy a Mokka X-et készül kitúrni, ami autóként sokkal komolyabbnak nevezhető. Masszívabb, vastagabb, lehet alatta összkerékhajás is, de sajnos nehezebb, ezért mindegyik motorral többet is fogyaszt és az összkerékre ma már nem sok vásárlónak van szüksége. Méretben pedig elég közel állnak egymáshoz, de odabent a Crossland X tágasabb, jóval.
Nehéz ügy. A Crossland X minden eddigi Merivánál praktikusabbnak és tágasabbnak tűnik, így utódnak nem is lenne rossz. Felárért tologatható is lehet a hátsó üléssor, meg 60:40 arányban oszthatóak a támlák, duplapadlós csomagtér és még néhány apróság is van. Ami kimondottan tetszik a beltérben, az a két első ülés, amik AGR tanúsítványos állítható ülőlapos kivitelben is rendelhetőek, van egész korrekt, ám nem állítható könyöklő is. Hely is akad bőven, a fejtér óriási és az ülés meg a kormány is elég tág határok között állítható, mindenki megtalálja benne a helyét. Különös érzés vezetni, a dizájn opeles, a kezelőszervek is azok, viszont mindennek van egy furcsa érzete. Mintha szorulna a hatfokozatú kézi váltó kapcsolója, a bajuszkapcsolók, a gombok. Persze, hát ez mind ugyanolyan laza, lötyögős, mint egy Peugeot-ban! Vagyis nem, mert itt mindent kicsit elnehezítettek, meghúztak, megigazítottak, hogy ne legyen olyan borzasztó, így viszont egyikhez sem hasonlítható.

Ez most dízel? Nem, csak a hangja, meg a karaktere, de nagyon durván. A háromhengeres turbós 1,2-es benzines PSA termék, pont olyan a hangja és a viselkedése, mint a Volkswagen csoport háromhengeres dízeles motorjáé. Hörög, morog, csattog és a turbónyomás érkezéséig nem történik semmi, onnantól viszont hirtelen húz. Jól megy, azzal egyáltalán nincs gond, hiszen 130 lóerőre húzták az apró motort, de folyton az volt az érzésem, hogy ez bizony így túl van feszítve. Milyen szép volna, ha Opel motorokkal is elérhető lenne, mondjuk az 1,0 literes háromhengeressel, 115 lóerejével az is vinné így és messze nem lenne ennyire borzasztó a karaktere. De sajnos ez francia, ahogy az 1,6-os dízel is, hiába van az Opelnek is pont akkora gázolajosa. Nem akarom sokat szidni, hiszen így is 7,4 literes fogyasztást adott, ami ilyen túlhúzott teljesítménynél teljesen elfogadható. Azzal kell számolni, hogy lehet egy motor apró és háromhengeres, ha 130 lóerőt hoztak ki belőle, az nem fog keveset enni.
Kisautós. Nem csak a padlólemez, a futómű is kisautós. Nagy a beltér, öten bőven elférnek benne és a 410 literes csomagtérbe is bőségesen pakolhatunk, de már három, vagy négy embertől is megőrül a futómű. Egyenesben nincs gond, de kanyarban már bizonytalan, ha még úthibát is elkapunk, amire hazánkban elég nagy az esély, ugyanazt fogjuk érezni, mint a Peugeot 3008-nál, hogy egyszerűen összerogyik. Csöndes egyébként, a zajkomfort elég jó, a meleg kint tartása már kevésbé megy neki ilyen jól. Igaz, a tesztautó üvegtetős kivitel, viszont az Opelnél nincs, nem is volt és nem is lesz nyitható panorámatető – ezen mondjuk meglepődtem a Grandland X bemutatóján, hogy még azon se lesz, holott a 3008-ason nyitható. Egy elhúzható roló van csak rajta, de az is fényáteresztő, így teljesen sosem sötétíthetünk be, ezzel a tűző napnak egyszerű dolga van, hogy felforrósítsa az utasteret. A klíma egyébként acélos, hamar képes lehűteni az utasteret.
Modern felszereltség. Tulajdonképpen semmi nem maradt le, ami ma már alapnak is nevezhető. Van tempomat, parkolássegéd, holttér-figyelő, sávelhagyás-figyelő és még head-up display is, a külön lapra vetítős, de legalább van. Ügyes a navigáció is, maga a menürendszer viszont szokást és tanulást igényel. Van OnStar szolgáltatás is, meg persze ülésfűtés és egy rakás csatlakozó. Az anyagok olyanok, mint bármelyik új franciában, a szagok sem mások. Tudom, sokan szeretik a francia autókat, és sokan az Opeleket, de általában ez a két tábor nem talál közös nevezőre. Mondjuk, aki eddig franciás volt, mostantól szó nélkül bevállalhatja majd az Opeleket is, akinek eddig a villámos márkához húzott a szíve, annak inkább csak az új Insignia maradt. Élvezze ki, ki tudja, milyen lesz a következő.