Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Egy kis hatótávparával indult az ismerkedés a Toyota fogadott gyermekével, ám adaptálódva a villanyautós sajátosságokhoz, gyorsan kedvelhetővé vált a masina.
Szerencsére a Toyota nem szedte le palettájáról a Stellantis-tesók belsőégésű motoros változatát, persze azért a japánok is kínálják villanymotorral a furgon alapú egyterűt. Korábban járt nálunk a Peugeot emblémás változat, amit Kornél el is vitt szépen országot járni. Ahogy az várható volt, ebben nem remekelt a jármű, egész egyszerűen azért, mert kevés az akkumulátor kapacitása hosszú utakra. A Toyotával azonban más megközelítéssel álltunk a dologhoz, magyarán csak városban, illetve az agglomerációban használtuk, így pedig már mindjárt más a baba fekvése.
Mivel a Stellantis platformjára épül a Proace City Verso – utóbbi szavacska jelöli a személyautó változatot – nincsenek nagy különbségek a dizájnban. Természetesen a Toyota a saját képére faragta az autó orrát, így egyedi hűtőmaszkot, fényszórókat és lökhárítót kap, illetve a hátsó lámpák rajzolata is eltérő a testvéreihez képest, de ennyi. A sziluett továbbra is árulkodik arról, hogy egy dobozos furgon az alapja, viszont ez egyáltalán nem hátrány, sőt.
Bent ugyanis nagyszerű a térkihasználás, illetve maga a tágasság. Itt is igaz, hogy egyből felismerhető a Stellantis platform, persze a multifunkciós kormánykerék közepén Toyota logó trónol. A lényeg viszont az, hogy minden könnyen kezelhető, talán csak a központi érintőképernyőért kell nyújtózkodni kicsit a sofőrülésből. Azonban annak menürendszere is logikus, gyorsan megszokható, és szerencsére a klíma külön konzolt kapott, fizikai gombokkal. Az ülések között ott a mély tárolórekesz, de mindenfelé „belebotlunk” egyébként tárolóhelyekbe, még a plafonon is.
Ülésből hét található az autóban, hiszen ez a hosszú változat 4,75 méteres hosszúsággal, 1,8 méteres szélességgel és szintén 1,8 méteres magassággal. Leghátul akár még átlagos termetű felnőttek is elférhetnek, azonban így a csomagtér szinte nulla. Persze kiszerelhetőek a leghátsó ülések, a középső sort lehajtva így teljesen vízszintes rakódótér alakítható ki, sőt még a jobb első ülés támlája is teljesen lehajtható. Szóval a klasszikus egyterűs variálhatóságot adja a Proace City Verso, viszont az ülések kialakítása, párnázottsága is inkább a rövidebb utakon marad kényelmes.
Hirdetés
Akkor jöjjön is a hajtáslánc. A platformtársakból ismerős 136 lóerős, 260 Nm forgatónyomatékú villanymotor hajtja a City Versót is, ami tökéletesen elegendő az üresen 1,8 tonnás jármű mozgatásához. Villanyautóhoz híven nagyot ugrik, egyből jön a nyomaték. Kellemes vezetni, jól érzékelhető minden sarka a dobozformának hála. Parkolóradarral, tolatókamerával rendkívül egyszerű vele parkolni is, szóval ügyesen mozog városi környezetben. Nem túl steril egyébként sem a kormányzás, sem a rugózás, szóval tényleg jó vezetni, viszont a városi felhasználást sem véletlenül hangsúlyozom. Az 50 kilowattórás akkumulátor a gyári adat szerint 260 kilométerre elegendő, ám télvíz idején ez inkább 220-230 kilométer. Városban! Mert autópályázva, messzire utazva valószínűleg ugyanazt tapasztaltuk volna, mint az e-Rifter esetében. Viszont a klasszikus „agglomerációs ingázásos” felhasználással meglepően jó szolgálatot tett az autó. Villámtöltéssel akár fél óra alatt is fullra tölthető, utcai oszlopról 11 kilowattal pedig 4-5 óra alatt.
Úgy vélem tehát, hogy bizonyos felhasználási módokra alkalmas lehet a Stellantis villany-egyterűje. Ám, ahogy az elején említettem a Toyota szerencsére belsőégésű motorokkal is kínálja még, ami óriási versenyelőny a számára. Ugyanis teljes felhasználási értékű autó ezekkel lesz a Proace City Verso. Nem mellesleg olcsóbb is, mint a villanyhajtású változat. Hiszen EV-ként 17,1 millió forintról indul rövid tengelytávval, a hosszabb és tágasabb pedig legkevesebb 18,9 millió forintért vihető haza. Ami néhány extrával megtoldva máris 19 millió forint feletti árat eredményez.