Kell ennél több? – VW Golf Variant Life 1.5 eTSI OPF DSG teszt

Amikor annak idején először megláttam a nyolcadik Golfot a kémfotókon, már akkor furcsának tartottam az elejét. Egy olyan világban, ahol minden orr magas és szögletes, ez valamiért lapos és kerek lett. Kombiként ráadásul a megemelt, de rövid autók közt nem csak alacsony és széles, de hosszú is mer lenni, és ez nagyon jól áll neki. Nem feltétlenül külsőleg, inkább vezetési élmény és praktikum terén. A lekerekített formák ugyanis kiemelkedő légellenállást eredményeznek. Az ötajtós változat 0,275-ös értékéhez képest az érzetből ítélve a kombié sem lehet sokkal rosszabb: vitorlázáskor olyan érzés, mintha egyáltalán nem is lassulna. Ezt a lágy hibrid rendszeres, másfél literes, DSG-vel párosított turbómotornak hála úton-útfélen meg is tapasztalhatjuk. Rendszeresen - ráadásul teljesen észrevétlenül - kapcsolja ugyanis le kettő hengerét vagy a komplett motort annak függvényében, hogy a kívánt sebességváltoztatáshoz mennyi erőre van szükség. A váltó is csak a háttérben megbújva teszi a dolgát, olyan finoman és gyorsan kapcsol, hogy nem is veszel tudomást a létezéséről. Direkt figyelnem kellett a kijelzőn, hogy mikor mennyi a fordulatszám és hány hengert tart épp szükségesnek, így rájöttem, hogy

normál országúti használat mellett ez igazából egy 750 köbcentis kéthengeres motor, ami a gyorsításokhoz két további hengert be tud kapcsolni.

Lágy hibrid rendszerének köszönhetően még a teljes leállításokat és újraindításokat is csak a műszeregység információiból lehetett észrevenni. A kéthengerezés is csak néma csend esetén tűnik fel, ha épp sikerül kiszűrni a motorzajt a rengeteg hangszigetelés túloldaláról. Éppen ez teszi kiemelkedővé az eTSI-t: úgy spórol helyetted, hogy te észre sem veszed, csak vezeted a mindig 130 lóerősnek hitt motort, és pontosan az történik, amit szeretnél, legyen az bármi. Az utazás kényelme szempontjából nem csak a hangszigetelést és a hihetetlenül finom hajtást éri meg felhozni, ez az autó maga a megtestesült kényelem. A háromzónás, hátulról is vezérelhető klíma és az anyagok minősége egyaránt pozitív csalódás volt nekem. Például az első ülésekről elérhető minden felületnek jó a tapintása: puha, rugalmas, gumiszerű műanyagból van. Ergonómiai szempontból is nehéz belekötni az autóba, kényelmesek az ülések, és bár alapfelszereltségben nem elektromosak, nekem semmi problémám a tekerőkkel és karokkal, ha ilyen jól működnek. Legfeljebb annyi, hogy a középső kartámasz lehetne valamivel magasabban, és én örültem volna, ha vannak külön kezelőgombjai a klímának, ha máshoz nem is, de legalább az alapfunkciókhoz. Anyagminőség terén hátul már valamivel rosszabb a helyzet, de még mindig jobb, mint néhány olcsóbb autóban elöl. Ide is jutott ugyanis szövetbetét és változtatható színű hangulatvilágítás, bár a kárpit anyaga itt már az igazi kemény műanyag. Ennek mondjuk lehet gyakorlati haszna, a puha borítások ugyanis jóval gyorsabban amortizálódnak az út közben unatkozó, netán rendetlenebb kisgyerekek társaságában. Erre pedig lehet számítani ebben az autóban, hiszen méreteivel bőven elég lehet akár három fiatalabb gyerkőccel is, szükség esetén pedig felnőttekkel is meg lehet tölteni a hátsó sort, hosszabb távokon sem lesz panasza senkinek. Isofix csatlakozóból ennek ellenére csak két pár jutott a hátsó sorba, pedig széltében kényelmesen elfér a három gyerekülés. A csomagtartója is több mint családbarát, 611 literes, de ülésdöntéssel akár 1642-re is növelhető a literszáma. Kempingezni is ideális, a csomagtérpadló felső állásában ugyanis tökéletes síkba érkezik a hátsó üléssor, ráadásul a lágy hibrid rendszernek köszönhetően olcsón kérhető bele rendes konnektorcsatlakozó is hátra. Mindezen túl még egy panorámatetővel már tényleg tökéletes vadkemping-randihelyszínt csinálhatna bármilyen világvégi mezőből. Ráadásul az a világvége lehet akár ténylegesen a világ végén is, az autó hatótávolsága ugyanis benzineshez képest meglepően jó, országúton könnyedén 1000 kilométer fölé vihető. Ennek elsődleges oka nem a tank mérete, hiszen az csak 50 literes. Viszont

ez az eTSI egyszerűen nem hajlandó fogyasztani.

A teszthét során országúton, autópályán és városban is használtam, és még így is 5 litert közelítő átlagot tudtam autózni vele. Mivel könnyedén előcsalhatók belőle a tankolás óta gyűjtött adatokon túl az adott napon vagy adott úton mért értékek is, így pontosan tudom, hogy kizárólag városban, hidegen, rövid utakat járva is 6 liter környékén tud maradni, autópályán a szabályokat betartva valamivel 5 liter felett van a reális elvárás, országúton viszont mindenféle kompromisszum nélkül tudja a 4,5 literes 100 kilométerre vetített fogyasztást, kis odafigyeléssel - és sok észrevétlen kéthengerezéssel - még ennél is hihetetlenebb számok érhetők el. Ezt a kocsit nyugodtan ajánlom mindenkinek. Hajtáslánca annyira rugalmasan igazodik az elvárásokhoz, karosszériaméreteivel pedig annyira sokrétűen használható, hogy nem tudom elképzelni, kinek ne felelhetne meg. Ráadásul ha valakinek még erősebb kéne, mindösszesen 123 000 forintért mérik bele a +20 lóerőt. Van belőle dízel is, de ha ez ennyit eszik, nem tudom, megéri-e. Das Auto - szólal meg a reklámszlogen a fejemben minden pillanatban, amikor észreveszem, hogy miben ülök. Pedig elég ritkán veszem észre, ez az autó ugyanis nem kell, hogy percenként az arcodba tolja magát. Nem kell bizonyítania semmit, csak egyszerűen van, működik, teszi a dolgát, te pedig eljutsz vele oda ahová szeretnél. Mindent észrevétlenül, tökéletesen csinál, neked pedig fel sem tűnik, hogy éppen 4, 2, vagy 0 henger jár. Nincsenek rántások, nincsenek zörejek, csak hasítasz át a világon ötliteres fogyasztással, miközben tudod, hogy mögéd bárki és bármi befér. Ha családi túra, akkor két babakocsi, ha költözés, akkor a szekrénysor, ha pedig bevásárlás, akkor az egész utca heti listája. Számomra ilyen egy autó, ezért szeretem a kombikat, főleg a jó kombikat. És ez a legjobb, amit valaha vezettem. Tudom, hogy klisé, de ezt tényleg fájó szívvel fogom visszaadni.