Kegyelmet a Honda dízelmotorjának – Honda Civic 1.6 i-DTEC teszt
Honda Civic 1.6 i-DTEC Executive 4 ajtós teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Egy örökkévalóság, mire bemelegszik, viszont nem iszákos, és sok vetélytársához képest csendesebb a Honda 1,6 literes dízelmotorja. Kiváló társ lehet a sokat autózóknak, ám a négyajtós változat kevésbé praktikus, mint az ötajtós.
Napjainkban, miután a dízelbotrány megtépázta a kompressziógyújtású erőforrások hírnevét, nagyon sokan akarnak megszabadulni az ilyen járművektől, ráadásul az újautó eladások statisztikáit nézegetve is jól látszik a dízelek népszerűségének csökkenése. Pedig akad a piacon néhány igencsak szuper dízel. Közéjük tartozik a Honda 1,6 literes i-DTEC motorja is. Most a négyajtós karosszériába csomagolva próbáltuk ki, és újra meggyőzően teljesített.
A négyajtós változaton természetesen a hátsó rész tér el az ötajtós modellek farától, bár azt nem mondanám, hogy látványosan. A négyajtós esetében is sikerült megtartani a kupészerűen lejtő tetőívet, és szinte ugyanolyan a tompora, mint a hangyányit (130 mm) rövidebb ötajtósoké. Ugyanakkor elöl is látható némi eltérés. Korábban már járt nálunk ugyanezzel a motorral és Executive felszereltséggel egy ötajtós Civic, ám annak arcát egy picit sportosabbra „sminkelték” a fekete díszléccel a hűtőmaszkon, illetve a lökhárítóba rajzolt nagy fekete műanyag elemekkel, amelyekben a ködfényszóró is helyet kapott. Ezzel szemben a négyajtóson csillogó króm benyomását kelti a műanyag díszbetét, és kisebbek a lökhárító fekete felületei is. Egyértelműen az elegancia felé tolták el a megjelenését.
Hátul szintén elhagyták a nagy, légbeömlőre hajazó, méhsejtmintás műanyag lapokat, helyettük jóval kisebb díszeket kapott a lökhárító. A hátsó lámpák burája sem sötétített és a felső élük egy picit hosszabb, rányúlik a csomagtér fedelére, emellett hátsó légterelő sem trónol az autón, de ez így is van rendjén. Talán egy picit harmonikusabb is így a Civic megjelenése, amelynek formaterve tobzódik az éles vonalaktól. Ugyanakkor szerintem emészthetőbb ez a forma, mint az „UFO” elődök. Kicsit amerikai hangulatot is áraszt, már csak a háromajtós kupé hiányzik a palettáról, ami viszont az USA-ban kapható.
Az utastér szinte hibátlan. Habár a fekete bőrburkolatok uralkodnak, egyáltalán nem komor a hangulat. Kellemes tapintású minden, még a műanyag felületek is. Az ülések is veszettül kényelmesek, pedig első pillantásra a combtámaszok nem is tűnnek valami vaskosnak, de összességében jól tartanak még tempósabb kanyarokban is. A multifunkciós kormánykeréken itt is felbukkan az egyedi hangerő-szabályozó csík, a nagy digitális kijelzőről pedig könnyen leolvashatók az információk.
Ugyanígy a középkonzol érintőképernyős kijelzőjének is szép a grafikája, viszont kissé kaotikus a menürendszere. Nem árt egy kis türelem a megszokásához.
Csillagos ötös jár viszont a rövid váltókarért, amellyel élmény a fokozatválasztás. Rövid úton mozog a kulisszában, kimondottan sportos kis szerkezet. Ugyanakkor hátratekintve szembesülhetünk a négyajtósság hátrányával. Persze hátul is kényelmes az utazás, nem itt van a bibi, hanem a csomagtér nyílásával. Óriási tér várja a csomagokat, alaphelyzetben 519 literről van szó, viszont a szűk nyílás erősen lekorlátozza a bepakolható cuccok méretét.Jól jött egyébként az ülésfűtés, mert egy örökkévalóságnak tűnt, mire a 120 lóerős dízelmotor bemelegedett. De hát pont ez az egyik lényege ennek a motorfajtának, hogy nem vész el hő formájában annyi energia, tehát jobb a hatásfoka. A Honda dízelmotorja ráadásul kimondottan halk a vetélytársakhoz képest és kevesebb rezgés jut el az utastérbe is. Miközben akár némi sportosságot is csempészhet a tulaj mindennapjaiba. A 9,8 másodperces gyorsulás álló helyzetből 100 km/h sebességre még nem is olyan nagy szó, viszont a futómű hangolása nagyszerűen sikerült.
A súlyos dízelmotortól jóval orrnehezebb autóval is élmény hegyeken-völgyeken át kanyarogni, miközben nem rázza ki a lelkünket a bukkanókon.
Az ülések is kellően mélyre ereszthetők, érzésre olyan, mintha sportautóban ülnénk. A 300 Nm forgatónyomaték már 2000-es fordulatnál megérkezik, kellőképp rugalmas az autó és városban araszolva sem nyűg a manuális váltója. Lényegében a kuplungpedált kell csak használni a dugóban. Viszont az igazán jó tulajdonságai a hosszú utakon domborodnak ki, köztük az alacsony fogyasztás. Így télen nyúzva sem ment hat liter fölé a vegyes átlagfogyasztása, pedig jónéhány hidegindítással fűszerezett városi „futam” is tarkította a tesztidőszakot.Érdekes módon a négyajtós Civic Törökországban készül, míg az ötajtós Nagy-Britanniában, de egyik modellen sem tapasztalható összeszerelési hiányosság. Hozzák a japán autóktól elvárt precizitást. A szűk csomagtérnyílás ellenére egy jól használható kompakt modellt ismertem meg a négyajtós Civic személyében, ám az Executive felszereltséggel már kissé elszaladt az ára. Jelenleg 6 699 000 forintról indul a típus ára, ami egyáltalán nem elrugaszkodott a vetélytársakhoz képest, sőt. Ráadásul ez pont a dízelmotorral felszerelt alapváltozat ára, míg többnyire máshol a gázolajos erőforrások a felárasak. Már az alapnak számító Comfort felszereltség is igen gazdag, felette az Elegance következik, ha maradunk a dízel vonalon 7,3 millió forintért.
Az Executive pedig a csúcs. Ehhez a felszereltésgi szinthez már alig rendelhető extra. Néhány külső dizájnelem, vonóhorog és a metálfényezés, ami pluszban választható, mellettük mindent tartalmaz, ami „szemnek és szájnak” ingere. Bőséges a biztonsági felszereltsége.
Minden itt van, ami megkönnyíti a közlekedést, többek között sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, sávtartó asszisztens, intelligens sebességhatároló, adaptív sebességrögzítő, holttérfigyelő, táblafelismerő, parkolóradar elöl és hátul, tolatókamera, automatikus fényszórók, esőérzékelős ablaktörlő, visszagurulásgátló és még hosszan sorolhatnám. Természetesen LED-fényszórók világítanak elöl és a fényszórómosó sem maradt le a listáról. Szóval az Executive már tényleg minden igényt kielégít, viszont ezért 8 099 000 forintot kérnek. Persze ugyanígy, ha körülnézünk a kategóriatársak között, szinte mindenhol képesek nagyon elszaladni az árakkal, ha jól bevásárolunk extrákból, vagy a legmagasabb felszereltséggel kérjük az autót. Úgyhogy a Honda Civic egy józan döntésnek tűnik még dízelmotorral is, amennyiben indokolt a gázolajos egység választása.
Mostanában divat a Hondák pocskondiázása, de ezt az autót elnézve abszolút meg is értem. Azokon a pontokon vérzik el, ami minden újautó vásárlónak kritikus szempont és ott teljesít jól, ami már senki számára nem prioritás. Persze a koreaiak pont nem csinálnak 4 ajtóst és a konkurencia is mind elég rég frissítette az ilyen karosszériás modelljeit, de kiváncsi vagyok mi lesz, ha a Toyota elkezdi gyártani az új Corolla szedánt, a Ford az új Focust és estleg a VW is hoz egy új Jettát. Ja, de minap a Mazda 3-ról is írtatok – hát az mennyivel meggyőzőbb jószág már minden porcikájában! Lehet, hogy jövő ilyenkor már nem sok érv fog szólni a Civic mellett.
Kipróbálva a Honda 1.5 benzines turbósát és összehasonlítva a kategória többi motorjaival… Hát a többi benya erősen felejtős ….. 🙂
Szóval van helye a hondának szerintem.
Inkább a dizeleket kellene eltüntetni a városokból 🙂
Volt már Hondád?! Nem hiszem, nekem volt meg van is és más márka is van. Az új Hondák igen is jól néznek ki és nem „egyen” külsejű autók mint a többi, technikájuk meg a legjobb. Honda mindörökké……ja meg Mercedes.
Csak kiváncsiságból, milyen „Hondád” volt?
Merthogy én nem igazán érzem az NSX szellemiségét egy Cityben vagy Jazzben.
Szerintem a Honda 1998 óta nem gyárt „Hondákat”, mellesleg valahol a 80-as években kezdett el „Hondákat” csinálini.
Én 10-15 évet kicsit rövidnek érzek egy legendához, meg hogy a nevéből éljen…
A Honda márka magáért beszél, ezt bizonyítja, hogy önállóan a világ 10 legnagyobb autógyártója között van. De nekednez semmit sem jelent, talán ha nem japán lenne, hanem európai, akkor más lenne a véleményed, de minek is beszélek hozzád.
Most még benne van a top 10-ben, de tudjuk, hogy már nem sok van neki hátra, csődbe fog menni. Ezt egy nagyon „okos” ember megjósolta, emlékszel? 😀
Valahogy mégis elfogyott tavaly tízszer annyi Honda, mint Volvo és nem a Honda került kínai kézbe, jobb híján, miután a Ford kiköpte, ha már megemészteni nem tudta.
Elég vicces az ára.
Mindig is drágák voltak a Hondák. De itt az ár érték arányt kell nézni. Meg az értékvesztést, ami az egyik legjobb ennél a márkánál. Ennek oka van.
Zoldet már nem győzködöm, semmi értelme egy japánutálónak bármit is írni. Ki nem hagyna egyetlen japán autós cikket, hogy valami ideológiai utálatot be ne firkálna.
Én mindig azt nézem, ezért vettem most Hyundai i30N-t és nem Hondát. 🙂
Ez előtt meg a Civic Type-R helyett a Toyota Corolla TS-t választottam. Közel egy millió volt a két autó ára között, úgy, hogy a Toyota 5 ajtós volt és sokkal praktikusabb. A Honda elhanyagolható mértékben volt gyorsabb, annak ellenére, hogy 2,0 literes motorja volt 200 lóval a Toyota 1,8-as és 192 ló ellenében.
A Hyundairól még nem tudok nyilatkozni, de az kizárt, hogy a Toyotámnál jobb lett volna egy Honda. Most van benne 300.000km, így van némi alapom ezt kijelenteni, főleg úgy, hogy nagyon kemény „kiképzést” kapott és kap a mai napig.
Szerintem ez az új Honda is drága a versenytársakhoz viszonyítva, de valószínűleg nagyon jó autó.
Konfigurálj össze, ezzel a felszereltséggel más típusokat és rájössz, hogy sajnos egyáltalán nem számít drágának… (VW Jetta 10m fölött…) A Hyundai i30, ami hasonlóan „jó vétel” lehet (tartósság, minőség, garancia, karbantartás, értéktartás), de nincs benne elég hely a hátsó ülésen.