Kapósabb, mint hinnéd – Opel Corsa B

Borzalmasan gyorsan repül az idő, hiába az örökzöld formaterv, ha az undorító barna szörnyeteg, a rozsda már csócsálja a karosszériát. Nem kíméli a régi Opeleket, F Astrák, B Corsák, Vectrák, mindnek ez a vége, pedig a legtöbbre igaz, hogy a technika még bírná. A legtöbb hasonló korú Corsát támadja a rozsda és pár éven belül felemészti, hiszik vagy sem, akkor is, ha garázsban lakik. Ez a Corsa kilenc éve került jelenlegi tulajdonosához, én több mint nyolc éve követem az életét és tudom, hogy nagyon keveset éjszakázott a szabad ég alatt, mégis a rozsda lett a veszte. Már kilenc éve sem ért túl sokat, ma pedig annak is csak a töredékét lehet érte elkérni, pedig megy, mindig, minden körülmények között. Gazdaságilag már nem érné meg a lakatolás, hiszen többe kerülne, mint amit az autó ér, ám vannak olyan ütőkártyái, amik jelentősen emelhetnek az értékén.
Vannak ezek a tipikus jelzők, mint a hölgy tulajdonos, nem dohányzó, garázsban tartott, második autóként használt. Nagyon durva, de ezek mind igazak erre a Corsára, de lássuk csak, mik vannak ezek mögött, ami minden egyes így hirdetett autóra tökéletesen igaz. A tulajdonos valóban hölgy, még jogosítványa is van, ám sosem vezette az autót.

Ebben az esetben a család felnövő tagjai tanultak meg vezetni a Corsán, összesen négyen.

Pontosan ezért teljesen lényegtelen, ha ezt látjuk a hirdetésben, a többi jelző mondjuk itt nem takar semmi tragikusan különböző valóságot. Na jó, második autó volt, de nem ment jelentően kevesebbet az elsőszámúnál. Szóval van egy tanulóautónk, ami apró sérülésekből gazdag, ám komolyabb sérülése csak az előző tulajánál volt, akkor a hátulját kellett erősebben javítani. Csoda, ha egy idős autó kibírja nagyobb bajok nélkül, hogy egynél több tanulóvezető megy át rajta, itt meg egyből négy sofőrt nevelt ki úgy, hogy közben még kuplungcsere sem volt szükséges.
Ezzel vált valódi családtaggá a Corsa, hiszen mindenkin csak segített és sosem okozott bosszúságot. Szervizben mindig időben volt része, olajat, szűrőket, fékeket folyamatosan kapott, ha éppen kellett. Motorja az ősrégi négyhengeres, nyolcszelepes, csupán 45 lóerős 1,2-es, ám ennél jobbat nem is lehetne hozzá kívánni. A frissítés küszöbén készült, ebben az évben már 16 szelepes 1,2-es is volt hozzá, ám ez még a kifutó szériából való. Az utóbbi hónapokban gyengélkedett indításnál, majd nem akart beindulni, de nem is tekerte, így első gyanúnk, miszerint az önindító adta fel, beigazolódott, pár ezer forintból kicserélték, ennél nagyobb behatás nem érte a technikát. Pöccre indul, nincs keserves tekerés, hidegen már elég csattogós a hangja, de bemelegedés után kisimul.

Mind a 45 lóerő érződik benne és annak ellenére, hogy csak ennyit teljesít, lendületesen lehet vele haladni. Nem marad le a forgalom tempójától, nem fogjuk rosszul érezni magunkat vele.

Az Opel csoda kormányművet tudott gyártani a szervótlan autókhoz. Emlékszem, már az E Kadettet is egyszerű volt terelgetni, miután picit megmozdítottuk. A Corsa ugyanez, olyan, mintha valami korai hidraulikus rásegítés dolgozna, annyi különbséggel, hogy álló helyzetben közel lehetetlen elforgatni a kormányt, parkolni viszont rendkívül egyszerű vele. Nagy a volán és nem is légzsákos, nagyokat kell tekerni a kormányon de hamar rá lehet érezni. Egyedül a kilátással van gond, méghozzá az apró, teljesen síklapú tükrök miatt, így aki ezzel megtanul tükörből tolatni, annak semmi mással nem lesz gondja. A váltó már fáradt, a kulisszában érezni kell a fokozatok helyét, de nem lehetetlen eltalálni, ez is az első métereken megszokható. Futóműve szinte hibátlan, így arra nem is pazarolnék karaktert, beszéljünk inkább erről a rozsda dologról.

Hogy hol rozsdásodik, azt nem nehéz kitalálni: mindenhol.

A géptető élétől a csomagtérig, de a legtöbb csupán esztétikai és jellemző helyek. Hogy az ajtó kellős közepén miért indul el a rozsdafolt, arra még nem találtam választ, de mivel több B Corsán is láttam már, így gyártás közbeni hanyagságra gyanakszom. Van baj a hátsó ablakok alsó élénél, a hátsó sárvédőknél, na meg az elsőknél is. Alatta nem jártam, de elvileg semmi komoly, ami viszont látszik a hátsó tornyoknál, az sokakat elrémiszthet. Na igen, a csomagtér fedelét felnyitva a jobb oldali tornyon szinte át lehet látni, itt már nem lehet halogatni a beavatkozást, ahogy a bal oldali ajtó keretéből kiszakadt határólót is megérné kijavítani. Ez a rész már nem az az otthon megfoltozgatom hozzáállást igényli, rendesen ki kell javítani.
Korábban a bal első ülés hátsó bekötési pontjai eltörtek, vélhetően a sok visszacsapással járó hajtogatástól. Meg aztán ki is voltak már ülve, javítás helyett egyszerűen kicserélték őket egy fiatalabb autóból származó, ráadásul állítható magasságú darabokra, így mondható, hogy kényelmesek. Korábban öten is mentünk vele nyaralni, nem mondom, hogy tágas, de azért elférni benne, a motor pedig bírja a terhelést.

Hogy mennyi kilométert futott, arra nehéz választ adni, mert még a kilenc évvel ezelőtti vásárlás előtt kiakadt a számláló öt darab kilencesnél. Azóta meg évente durván ötezer ment bele.

Mindegy is, hogy mennyi van benne, mert a technika működik, de a karosszériával foglalkozni kell, amit hiába az erős családi kötelék, itt már nem fog megkapni, jön helyette egy újabb autó. Ha létezik olyan, hogy szükségautó – márpedig létezik - akkor ez a Corsa az, és ezt az is megerősíti, hogy töretlenül működik, legyen bármilyen körülmények között tartva. 120 ezerért még több mint egy év műszaki vizsga és két szett (téli, nyári) lemezfelnire szerelt gumi is járt hozzá. Ha kétlik, hogy egy ilyen csupaszív rozsdaboglya kéne valakinek, arra most rácáfolnék.

Elkelt. Egy nap alatt, és folyamatosan csörgött a telefon.

Az első, aki megnézte, el is vitte. Hogy lejárja-e még azt az egy év műszakit, vagy felújítja, nem tudom, de remélem az utóbbit, hisz remek kisautó.