Kanadai bálna-SUV – Ford Edge teszt

Feltűnő egyéniség. Többen megnézték, mint eddig akármelyik tesztautót, amit vezettem. Egész egyszerűen a robusztus, 4,8 méter hosszú, kb. 2 méter széles test és az Electric Spice narancs fényezés nyerő kombinációnak bizonyult. Alapból is mutatós az enyhén kupésított forma, Sport lökhárítókkal viszont minden autórajongó szívét megdobogtatják ezek a vonalak. Az enyhe ültetés és a 20 colos felnik ügyesen hegyeznek a bálna kasztnin. Pedig hátul, a diffúzor két oldalán nem is valódiak azok a trapéz kipufogók, sajnos vékonyabb csövet rejtenek. Megvan a tekintélye az utakon, az X6-oshoz, a GLE kupéhoz és az egyéb hasonló óriásokhoz tudnám hasonlítani az érzést, amit ad. Azonnal beengednek maguk elé a forgalomban, és úgy érezzük az út közepén is megállhatnánk, akkor se szólna ránk senki. Persze méretben, minőségben elmarad tőlük, viszont mindnél magasabb, és nyilván árban is alájuk lő. Kínálata eleve Titanium felszereltségtől indul, mi Sport kivitelben próbáltuk, azt is minden jóval megpakolva.
Bálnasúlyban. 1,8 tonna. Ilyen töménytelen mennyiségű tömeget kell a 2,0 literes, 210 lóerős duplaturbós dízelnek megindítania. Nem panaszkodik, könnyedén megy neki, ez az egyébként meglepően halk gázolajos tökéletesen elég hozzá, viszont néha megfontoljuk, hogy előzzünk-e egy-egy szorosabb helyzetben. Még a váltón kapcsolható Sport módban sem indul bődületeset, bár akkor sportosabb lesz a kormányzás és a gázreakció, a motort pedig tovább engedi pörgetni. Az intelligens összkerékhajtást is szívesebben kapcsolja olyankor, amivel jókat lehet mókázni az aszfaltmentes utakon. Erdei, földes csapásokon sem veszik el, már ahol ültetett hasmagassága és tudása átengedi. Természetesen sokkal inkább városi terepjáró, ez végül is egy SUV. Az már csak a nagyszerű, enyhén keményített futóműnek köszönhető, hogy erősebb fékezéskor sem érezni a tehetetlenséget, kanyarodáskor is nagyszerűen íven tart. A fék fent fog, de fordosan jól adagolható.
Egy motor, két teljesítmény. Még reggeli hidegindításkor sem halljuk a traktort, hiszen aktív zajszűrő-rendszert kapott, ami a zajjal ellentétes frekvenciákat enged azok tompítására. A csúnyán nagy súly ellenére, vagy talán pont a nagyszerű dízel miatt, nem nagy az étvágya sem. Pontosabban annyi, amekkorát egy ekkora autóban várnánk. Városban hosszútávon 7 liter/100 km-es átlag alá nem nagyon lehetett tolni, autópályán, a távolságtartó tempomatot használva 8 liter körül alakult az átlag. A stop-start jelen esetben nem sok segítséget nyújt a fogyasztáscsökkentéshez, viszont ügyes: reggel és komoly igénybevétel után sem állítja le a motort. A nagy tesztátlag több mint 700 km-re 7,9 liter lett, ám ebben nem kevés csapatás és sietés volt. Egyébként a hazai kínálatban csupán egy motorral, kétféle változatban rendelhető az Edge. Egyik az általunk tesztelt PowerShift 6 sebességes automataváltós, ami 210 lóerő, a másik már csak 185 lóerős és szintén 6 sebességes, de manuális váltóval kapható.
A Ford paletta minden tudása. A beltér tipikusan fordos. Nagy újdonságot nem mutat, viszont felvonultatja az amerikai márka minden tudását. A városi használatot nagyon megkönnyíti az adaptív kormányzás és az esőérzékelős ablaktörlő. Imádni való a láblendítéssel is nyitható csomagtérajtó is. És ezek ráadásul mind az alapfelszereltség részét képezik. Opciós a párhuzamosan és merőlegesen is parkolni képes asszisztens, az előttünk állók műszerfalát is kivilágító adaptív LED-es fényszórók, az elektromos ablakok elöl-hátul vagy a hűthető-fűthető, elektromosan állítható és deréktámaszos memóriás első üléspár, de még programozható állófűtés is kérhető. Ki merem jelenteni, hogy ilyen kényelmes foteleket még egyetlen autóban sem tapasztaltam. Ugyanez igaz a hátsó ülésekre, ahol fejedelmi lábtér, ülésfűtés és légkondivezérlő is helyet kapott. A csomagtér szintén óriási, acél pótkerékkel 602, anélkül 800, ülésdöntéssel pedig 1847 literes a lecsapott tetővonal mellett is jól pakolható tér. Fura, de a kormányfűtés csak képernyőről indítható el, a szélvédő szintén fűtőszálas, de az legalább gombról indítható. Van itt még sávtartó, táblafelismerő, légzsákos hátsó biztonsági öv és 8-180 km/h-ig ütközésmegelőző rendszer automata fékezéssel. Na jó, még sokáig lehetne sorolni, ám minden jónak ellent mond a 8 colos érintőképernyőn futó SYNC 2 rendszer. Felbontása mára elavult, kezelése nehézkes, főleg úgy, hogy a Kugában már ott a harmadik generáció. Ettől eltekintve, az Edge egyértelműen prémiumszintet kínál.
Nem Európára szabva. Ára tükrözi tudását, felszereltségét és életstílusát. Lista szerinti alapára 13 600 000 Ft. A Sport változat 14,5 milliótól indul, a mi szétextrázott tesztalanyunk közel 16 millió forint már. Nyilván a vásárlókör is adja majd, de azért hozzá kell tenni, hogy csak olyanok gondolkodjanak az Edge-ben, akik saját garázzsal rendelkeznek. Nem lakótelepi autó, és a városban kínzás vele parkolóhelyet találni. Itthonra egyszerűen túl nagy, úgy is ki fog lógni valahol. Ilyen szempontból talán jobb döntés és kannibalizálhat márkán belül a Kuga, ami sokkal olcsóbb és európai szemmel logikusabb méretű. Az Edge-ből egyébként már rendelhető Vignale is, már 15 millió feletti alapárral. Persze ezek nem végső árak, biztosan lehet alkudni belőlük.