Kabriózni télen? Ezzel nem kunszt! BMW 330i Cabrio használtteszt

Nem is olyan régen teszteltük az utolsó vászontetős BMW 3-as kabriót, most pedig az utolsó nyitható tetejű 3-ashoz jutottunk hozzá egy délelőttre. Igen, soha többé nem lesz már 3-as kabrió, se vászontetős, se ilyen, nyitható keménytetős, mint ez. Ugyanis a BMW a 4-es sorozattal nyugdíjazta a 3-as kupét és kabriót. Ez, azaz a 2007-től gyártott, 2010-ben felfrissített, idén kifutott sorozat pedig az egyetlen keménytetős 3-as kabrió. Igaz, a koncepcióról nem mondott le a BMW, a 4-es Cabrio is azonos elvű: lemeztetős.
A középkategóriás méretű, közel 4,6 méter hosszú, 2,76 méter tengelytávú kupé-kabrió, gyári kódnevén E93-as 3-as csalóka. Kívülről nem tűnik nagynak, pedig az. Parkoláskor, utcán forgolódáskor kell is vigyázni, főként amiatt, mert az autó alacsony, nem érdemes a járdákra rátolni az orrát, mert azokon sanszosan leérne. Három részből összeálló alumínium tetejét akár távirányítóról is tudja nyitni, illetve zárni, igaz, csak álló helyzetben, és nem is túl gyorsan. Viszont az alapvetően kupénak kinéző (és zárt tetővel úgy is viselkedő) autónál már ez is nagy szó, hogy tudja nyitni a tetejét, azaz nem csak kupé, hanem kabrió is. Sokak szerint ez úri hóbort, érvelésük szerint télen, azaz az év döntő részében kihasználhatatlan lehetőség. Pedig nem az!
Ebbe, a most 5,5 éves, 91 ezer kilométert futott, és épp eladósorban lévő 330i-be 3 Celsius fokos külső hőmérséklet és verőfényes napsütés mellett ülhettem bele. Mi más lehetett volna az első gondoltam, mint az, hogy le kellene nyitni a tetőt. Nem több ez, mint a kézifék melletti gomb megnyomása, s ha a csomagtérben le van húzva a szeparáló, akkor már nyílik is a tető. Ugyanez elérhető a kulcsról is, ha a nyitógombot ott nyomjuk folyamatosan. Alap, hogy az amúgy kivétel nélkül automata elektromos ablakok közös gombbal is húzhatók le-fel, a szélvédő pedig még nem húzódik a fejünk fölé, de azért elég jó védettséget ad. Van az autóban, pontosabban a csomagtérben saját, éppen a kerékdobok közötti részbe férő tokban utazó szélfogó is, akár azt is betehetjük. De nem nagyon kell, a fagypont körüli hőmérsékletben, persze kabátban, sapkában és sálban, felhúzott ablakokkal, valamint a háromfokozatú ülésfűtést élvezve simán mentem nyitott tetővel még 100 km/órás tempóval is, s egyáltalán nem volt hideg vagy túlzott huzat az autóban.
A soros háromliteres benzinmotor ugyanis egyebek mellett döbbenetesen jól fűt, meg egyébként, és nyilván nem mellesleg 272 lóerőt és 320 newtonméter nyomatékot ad, utóbbit már 2750 1/perc fordulattól. Simán, könnyedén forog fel, csúcsteljesítményét 6700-nál adja le, és addig józan ésszel elforgathatatlan, az ugyanis szinte már autópályán is gyorshajtás lenne. Na jó, ott még épp nem, de amúgy tényleg felfoghatatlanul gyors a 330i. Lehet józanul is vezetni, a váltásesedékesség-jelző például már 50 km/óránál ötödik fokozatot javasol, mondjuk nem nagyon hihető, hogy van ember, aki úgy vezeti. Aki mégis, az talán el tudja érni a 8,1 literes gyári vegyes fogyasztási értéket, amúgy alsó hangon is 10 literes étvágy kalkulálható. Aki viszont ilyen autót vesz, azt nem fogja az zavarni. A soros hathengeres, Bi-Vanos vezérlésű (azaz változó szívó- és kipufogóoldali szelepvezérlésű), lánchajtású motor ugyanis mesésen szól, már ha pörgetjük, és akkor igencsak jól mozgatja az amúgy sajnos kissé túlsúlyos, 1,7 tonnás autót.
A tömegelosztás és a teljesítmény sokat feledtet a tömegből, nem feltűnő az, 100 km/órára például a „nagy vas” is 6,5 másodperc alatt ér, a végsebességet pedig csak elektronika korlátozza 250 km/óránál. Mivel a hajtás a hátsó kerekeké, a kormányzás semleges, precíz, így aztán élmény terelni egy ekkora vasat is. Ez természetesen nem szerény mértékű tudomány is a BMW részéről, a nem csekély tömeget fele-fele arányban osztották el a tengelyek között. A futómű pedig úgy viszi iszonyatosan stabilan az autót, hogy még a 225/45 R17-es abroncsokkal is egészen jól csillapít. A nyomvályúk persze kegyetlenül megvezetik, úgyhogy a kormányt menet közben bizony markolni kell.
Aki azonban az utóbbi szabályt betartja, mármint a kormány stabilan fogását, az nem fog kellemetlen meglepetésekkel szembesülni a 330i vezetése közben. Bár a lényeg a nyitható tető és a motor, valamint a jól kapcsolható hatfokozatú váltó, bizonyára sokak számára érdekes az extrák sora is, ami egyrészt nem szerény, de azért nem is túlzó. Összességében eléggé érdekes a konfiguráció: multikormány és tempomat nincs, gusztusos, vajszínű bőr belső, kétzónás klíma, elektromos, a sofőrnél memóriás ülés van. Az elektromos ülés többszörösen is nagy áldás, a hátrajutáshoz villanymotorral küldhetjük előre a székeket, s ha bemászunk hátra, kellemes csalódás ér: sok középkategóriás modell megirigyelné a helykínálatot. Ülés csak négy van, ennyi felnőtt viszont gond nélkül elfér, akár hosszabb távokon is, gyerekülés pedig Isofix-csatlakozóval is rögzíthető.
Ami a használhatóságot egy kissé beárnyékolja, az a csomagtér. Zárt tetővel még nem is rossz méretű, ugyanis 350 literes térbe pakolhatunk, nyitottal azonban csak 210 literesbe. Néhány hátizsák még így is beférhet a tető alá, illetve mögé. Két felnőtt egészen komoly utazóautónak is használhatja: a hátsó üléstámlák ugyanis lefektethetők, s úgy a hátsó helyek helyére két fedélzeti bőrönd helyezhető. Zárt tetővel pedig akár síelni is elindulhatunk ezzel az autóval: a csomagtérből sízsákkal kombinált alagút nyitható az utastér felé. Utóbbit kihasználva biztos, hogy nem fogjuk tudni lenyitni a tetőt, a léceket kiemelve viszont akár a sípálya mellett is leengedhetjük azt, hadd szívjuk csak be az éltető D-vitamint!
A kabriózás természetesen nem olcsó, egy 330i-vel pláne nem az, viszont ma már sokkal elérhetőbb, mint mondjuk 5,5 évvel ezelőtt, az autó újkorában volt. Akkor több mint 17 millió forintba került ez a gép, most gazdája 6,2 millióért hirdeti. Ő egyébként a második tulajdonos, az első 4 éves koráig hajtotta a 330i-t és szenvedte el a legjelentősebb amortizációt, a másodiknak már 1,5 év és jóval szerényebb is elég volt, mostanra kiélvezte, belátta, hogy családi használatra még második autóként sem kellően alkalmas. Ennyi idő alatt, és pláne ilyen korban szerencsére már egy ilyen prémiumszintű életmódautó értékvesztése sem vészes. Tartóssága miatt pedig nem kell aggódni. Valós, szervizkönyvvel alátámasztott a 91 ezer kilométeres futás, az autó hazai, teljesen követhető előéletű, végig azonos márkaszervizben karbantartott, motorja pedig még hagyományos elvű, turbó nélküli 3,0 literes. Ebből nem fog kifújni a turbó, és a menetszél sem, sőt, pont utóbbi a jó benne, napsütésben még télen is.