Jubileum: 30 éve jelent meg a BMW első dízelmotorja

Dízelmotor BMW-ben? A nyolcvanas évek legelején aligha volt elképzelhető. Akkoriban ugyanis a dízelek még igencsak hangos és sportosnak egyáltalán nem nevezhető motorok voltak, amelyek mellett csakis viszonylag magas hatásfokuk, illetve abból adódó takarékos üzemük szólt – nem illettek volna a BMW-hez. Az olajválság hatására azonban már 1975-ben felmerült a BMW-nél is a dízeltechnika gondolata, amelyből három év alatt született sorozatgyártásra érett konstrukció.
Az már a kezdetektől egyértelműnek számított, hogy egy BMW dízelnek egészen különleges tulajdonságokkal kell rendelkeznie. A kihívás így abban állt, hogyan sikerül a dízelekre jellemző gazdaságosságot és hosszú élettartamot érzékeny gázadási reakciókkal és kulturált járással ötvözni. A BMW tervezői ennek szellemében már a kezdetekkor a soros, hathengeres felépítés, illetve az örvénykamrás hengerfej és a turbófeltöltés mellett döntöttek. Az új dízelmotornak a BMW 5-ös sorozat limuzinjában kellett bemutatkoznia. A nagy eseményre 1983 őszén került sor, amikor a sajtó a Frankfurti Autószalonról hírül adta: a márka első dízelmodelljeként bemutatkozott a BMW 524td, amely kategóriája legerősebb gázolajosaként a kor legjobb teljesítmény/fogyasztás arányát mutatta fel.
A 2443 köbcentiméterből kihozott 85 kW/115 LE teljesítménnyel, illetve az ebből adódó 34,8 kW/47,3 LE literteljesítménnyel olyan értékek születtek, „amelyeket korábban elképzelhetetlennek tartottak a dízelek számára” – ezt természetesen a BMW az 1983-as frankfurti világpremier során is hangsúlyozta. E kvalitásaival a BMW 524td egy csapásra a „világ leggyorsabb sorozatgyártású dízelmodelljévé” lépett elő. Álló helyzetből 12,9 másodperc alatt ért 100 kilométer/órás tempóra, 180 kilométer/órás végsebessége több mint figyelemreméltónak számított akkoriban a dízelautók körében. A szaksajtó a feltöltött hathengeres „szívet melengető temperamentumáról” írt és „folyamatosan rendelkezésre álló vonóerejét” méltatta. Az „auto, motor und sport” magazin kiváló akusztikai tulajdonságait is kiemelte: „Üzemmeleg állapotában a dízel immár alig különböztethető meg a benzinestől, oly csendesen és simán dolgozik előttünk a turbós motor.” Még inkább meggyőzőnek bizonyult azonban átlagos üzemanyag-fogyasztása, amely az akkori ECE-szabvány szerint mindössze 7,1 literre adódott 100 kilométerenként.
Kiválóan sikerült dízel-premierjével a BMW maradéktalanul megfelelt mindazon magas elvárásoknak, amelyekkel korántsem csupán hazájában szembesült. Már röviddel a termelés beindítását követően az amerikai egyesült államokbeli Ford konszern kötött megállapodást a BMW-vel dízelmotorok szállításáról. Úgy tűnt, az Amerikai Egyesült Államokban is elérkezett a takarékosabb és sportosabb erőforrások ideje. A Ford többek között Lincoln Continental csúcsmodelljét is felszerelte a „good old Germany” sportos dízelével, ám az Amerikai Egyesült Államok piaca továbbra is a benzineseket részesítette előnyben. Egészen másként alakult azonban a fejlődés Európában: 1973 és 1982 között Nyugat-Németország útjain négyről 15 százalékra, míg Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban még ennél is nagyobb mértékben nőtt a dízelmodellek aránya. A BMW pedig immár azon gyártók közé tartozott, akik intenzíven gyorsították a dízel-boom folyamatát. Már 1986-ra közel minden harmadik Németországban forgalomba helyezett 5-ös BMW-t turbódízel motor hajtott, a BMW 524td mindössze négy év alatt a modellsorozat legkedveltebb tagjává lépett elő. A BMW természetesen az 524td 1983-as megjelenése óta, azaz az elmúlt 30 évben is folyamatosan fejlesztette és fejleszti dízelmotorjait, s a gázolajosok körében ma is élen jár. Két évvel az 524td megjelenése után a 3-as sorozat is kapott gázolajos motort, ma pedig már a Z4 kivételével nincs olyan sorozata a márkának, amely ne lenne dízelmotorral kapható. A magyar piacon a teljes palettán belül 2005-ben 65,4, 2008-ban 73,8, míg tavaly már 82,6 százalék volt a dízelverziók aránya, s számos sorozat esetében jóval 90 százalék feletti a gázolajosok részesedése. A BMW dízelvilága legnagyobb mértékben egy magyar származású mérnöknek, Dr. Anisits Ferencnek köszönhető, róla, és a BMW dízeltörténelméről később írunk.