Józanságból faragott kristálytiszta élmény – Ford StreetKa

Dobott ki magából néhány igencsak hatalmas kérdőjellel körbevett modellt már az autóipar. Mindenkinek van olyan, amit nem ért, nem tud hová tenni, vagy csak egyszerűen annyira csúnyának találja, hogy közel sem mer menni hozzá, nem hogy kipróbálja. Egy Tacumán tanultam meg vezetni, még ma is a családban van, és talán sosem tanulom meg értékelni a praktikus autókat, ha bármelyik hagyományos, egyszerű, közérthető és nem csúnya, de unalmas autó kerül helyette a házhoz. Még ma is csúnyának látom, viszont tudom, hogy nevetségesen praktikus autó, és ugyanez igaz a Multiplára is, ami nyilván a legelcsépeltebb példa, de mindenki megtér, ha úgy hozza a sors, hogy közel kerül hozzá. Őszintén, nekem a Ford Ka sem a szívem csücske formailag, de legalább annyira örökzöld, mint egy B Corsa és kimondottan nőies vonalai vannak. A StreetKa csöppet más, mint a Ka, de

ha csak fele ennyire jó vezetni egy sima Kát, máris irigylek mindenkit, aki naponta ilyennel közlekedik.

Mindig is piszkálta a fantáziámat, milyen lehet a StreetKa, mostanára viszont el is felejtettem, hogy létezik, mígnem vadonatúj hírszerkesztőnk, Zalán be nem dobta a levelét, hogy van egy ilyen, érdekelne-e. Naná! A tavasz első jóleső sugarai már a tarkónkat cirógatják, a napszemüveg ismét visszakerült a napi szettbe, hát csapjuk le azt a tetőt! A sors fintora, hogy a fotózás reggelén a Nap még visszanyomta a szundit párszor, így nélküle kezdtünk neki, de a vigyorgás így sem maradt otthon. A StreetKa nem egy egyszerű lecsapott tetejű Ka,

tisztességes öncélú kétüléses roadstert faragtak belőle, kivágták a két hátsó ülést.

A farát egészen újra rajzolták, nagyon jellegzetesek a lámpák formái, ahogy szinte az egész hátán végignyújtóznak. Elöl az autóipar nevetséges kis dizájncsalását vehetjük szemügyre, a fényszórón ugyanis nem változtattak, egyszerűen letakarták a két sarkát az új sárvédőidomokkal, nagy mesterek dolgoztak a Pininfarinánál. Ettől pont olyan, mintha folyton teli szájjal vigyorogna és a pofazacskói feltolnák az alsó szemhéját. Na, ez a cuki, nem a nyalókás Hello Kitty!
Az arányai, hogy is mondjam, cukik. Kevés hasonlót találunk, amitől ez az egész igencsak különleges. Alig hosszabb 3,6 méternél, 1,7 széles és kevesebb mint 1,4 méter magas, szóval pici. A négy kereke nem is kerülhetett volna kijjebb, az ennyire sarokba tolt megoldásról már sokak messziről sejtik, hogy betonbiztos tartása lehet az autónak, legyen alatta bármilyen futómű. És ez igaz. 1061 kiló, vagyis alig több mint egy csúcsfelszerelt új Swift, a súlypontja egészen alacsony,

viccen kívül olyan, mint egy gokart, nem egy MX-5, de azért nincs messze tőle.

Erre rádobnak egy lapáttal a 2016-os Michelin Pilot Sportok, mert van, aki egy ennyire pici autóra is megveszi, és nagyon is jót tesz neki, mert az elképesztően stabil futóművet még biztosabbá teszi azáltal, hogy szinte odaragasztja az úthoz.
A kormányzást sem lehet bénának nevezni, kellően pontos, nincs vele baj, érződik, hogy orrnehéz, de ez egy valójában egyszerű miniautó, ahhoz képest pedig zseniális a vezethetőség. A váltóról megpróbálok röviden nyilatkozni, annyi biztos, hogy nem tudom annyira rövidre fogni, amennyire kellene, mert talán ez a legjobb része a StreetKának. Öt fokozat, halál egyszerűen hosszan elnyújtva, de az a kapcsolási érzet! A Fordnak ez nagyon ment a 2000-es évek elején, szeretjük a maiakat is, de azért ettől nagyon messze vannak már, ami a minőségét és a közvetlenségét illeti. Tűpontos, nagyon rövid úton jár, akkora élvezet ezt pakolgatni, mint a ház.

Ja, és egy marokba illő fém gombócot kell fognunk, ami egy filigrán vékony pálcika tetején csücsül.

Zseniális, úgy, hogy mindezt a közvetlen, fémes kapcsolási érzetet úgy kellett megőrizniük, hogy a váltótól mindenféle rudazatokon keresztül megmaradjon, és ez sikerült. És hogy hogyan lehet 95 lóerő élvezhető? Kellően kicsi karosszéria kell hozzá, hagyni kell forogni és csak itatni benzinnel, mást nem nagyon kért eddig a mexikói fejlesztésű Duratec négyhengeres.
Hogy miért is nem látta még sokszor a szervizt, az egyrészt az egyszerű és igénytelen technika számlájára írható. Másrészt arra, hogy ez talán Magyarország legkevesebb kilométerét futott StreetKája, de valószínűleg a Kák között sem találunk hasonlót.

30 400 körül mutatott a tesztkör idején és az elmúlt években épp csak annyit mentek vele, hogy ne macskásodjanak el a tagjai.

Tíz évvel ezelőtt került a házhoz 29 ezer valahányszáz kilométerrel, és az elmúlt évtized alatt szinte végig egy garázsban állt. Időnként megsétáltatták, megkapta a kötelező szervizeket, vizsgáztatták rendszerint, ez volt a nagyszülők nagyon ritkán használt kis kincse. Az idő alig fogott rajta valamit, talán csak a vászontetőn lévő kis plexi ablak sárgult be minimálisan, ráférne egy polír is, de semmi drasztikus jele nincs az öregedésnek, pláne nem az utastérben.
A műszerfal formáját szokni kell, de ahogy kívül, úgy belül is leginkább aranyos és kedves a megjelenés.

Iszonyú dögös a vörös bőrkárpit, annyira jó, hogy volt mersze valakinek ezt megrendelni 2003-ban Magyarországon.

Ez is teljesen hibátlan, az ajtókárpitokon sincs jele az időnek, pedig az anyaghasználat nem éppen az a tartós fajta, egyszerűek a műanyagok, de jól bírták az éveket, így jár az az autó, ami élete nagy részében nem látja a napot. Hibátlan állapotban van a vászontető is, ennek a nyitása egyébként érdekes, messze nem olyan egyszerű, mint egy MX-5-nél. Csak álló helyzetben lehetséges, a nyitáshoz először ki kell oldani a két belső kallantyút, majd kinyitni az ajtót, megnyomni a tető tárolójának fedelét nyitó gombot az ülés mellett hátul – ez csak gyújtáson működik – majd kézzel szépen elcsomagolni a tetőt. Begyakorolható, nincs ezzel baj, csak lehetett volna ezt egyszerűbben is.
A hosszú állások alatt a klímából vélhetően elszökött a gáz valahol, egyébként ez az egyetlen hibája, amúgy tökéletes állapotban van. Óriási élmény ez, pláne azoknak, akik nem számítanak rá. Azonnal rá lehet kívánni az első métereken, ilyen vezetési élményt, ha nem feltétlenül a sebességet és a száguldást keressük, akkor nagyon kevés autó ad ekkora összegért. Egyszerűnek kéne lennie, és az is, éppen ezért nagyszerű, nincs semmi túltolva, ezért kerülnek csak annyiba, amennyiért a legtöbbet hirdetik. Ez az egy volt egymillió forint felett, de már ez sincs, a jó dolgokra hamar lecsapnak. Amúgy ez is csak addig csajos autó, amíg bekerül a családi flottába, én nehezen adnám át a volánt.