Jókor, jó helyen a rendőrség

Történt pedig, hogy az elmúlt hétvégén néhány barátommal Kápolnásnyéken röffentünk össze, ahogy évente ez többször megesik, egyikünk szüleinek komfortos nyaralójában. Ilyenkor szigorúan a lazításé a főszerep, nincs munkáról való eszmecsere, csak kártyázás, egy kis tenisz a házi salakos pályán, kemény ping pong meccsek az alagsori edzőteremben, evés, ivás, és per pillanat ebben a hónapban a focivébé eseményeinek a követése, mert a jó focit mindenki szereti – mi is. Eddig voltaképpen nem lenne hírértéke a dolognak, csakhogy - mint annyiszor megesett már - vasárnap délután nem a világ legegyszerűbb dolga a 7-es számú főúton Budapestre utazni. Tapasztalataim szerint a gondok Martonvásárnál kezdődnek, ahol a lámpás kereszteződésben feltorlódnak az autók, és fél óra totyogás alatt olyan sor jön össze, hogy Baracskánál a kerékpárosok kényelmes pedálozása fénysebességű haladásnak tűnik. Az említett lámpánál két baj is van, az egyik - és ez a kisebb -, hogy nem túlzottan hosszú a zöld jelzés, a másik viszont, hogy a keresztirányú forgalomban sokkal kevesebb autót vesz részt, és emiatt az üres csomópontnál áll a sor a 7-esen, hiszen piros a lámpa, míg a másik irányból senki nem közlekedik.
Vasárnap azonban csoda történt, pedig lélekben már lemondtam a kanadai Formula-1 élő közvetítésről, sőt, az esti focimeccsről is, mert biztos voltam benne, hogy bedugul a 7-es, és az autópálya matrica elfelejtett megvétele miatt órákon át araszolhatok hazafelé. Nos, nem így lett. Már az is gyanús volt, hogy Baracskát elhagyva kilencvennel haladt a kocsisor, igaz - és sajnos erre is mondhatom, hogy szokás szerint -, egy racsing suzukis nem bírt magával, neki nem derogált a szabályokat betartani, és hajszál híján két olyan frontális karambolt okozott, aminek az elkerülése egyáltalán nem rajta múlott… Martonvásárra beérve azért belassult a menet, de koránt sem annyira, mint általában szokott, és a kereszteződés előtti jobbos kanyarból kinézve egyszer csak megláttam a villogó sárga lámpát. Nem értettem a jelenséget, mert a sor szépen, folyamatosan haladt, aztán egy perccel később minden részlet a helyére került. Azt nem tudom, hogy a lámpa csak szimplán elromlott, netán szándékosan kapcsolták ki, mindenesetre a forgalomirányító rendőrnek köszönhetően a 7-es forgalma úgy csorgott át a gócponton, mint homokórában a legfinomabb szemcséjű homok, mert nem kellett várni a zöldre, és nem kellett feleslegesen állni a pirosnál. Az egyenruhás személy csak akkor szakította meg rövid időre a hömpölygő balatoni autófolyamot, amikor keresztirányból is összegyűlt néhány áthaladó – pontosabban, ezt én feltételezem szimplán logikai alapon, mert olyan gyorsan sikerült a sokszor utált martonvásári lámpát elhagyni, hogy nem volt idő bámészkodni. Az idegrendszeremnek meg sem kottyant a vasárnapi dugó, otthon láttam a kanadai Grand Prix-t, és az esti meccset, köszönet érte!