Jó móka a Giulia QV, de még jobb a 4C

Különleges alkalom, hogy egymás mellett láthatjuk a teljes jelenlegi Alfa Romeo palettát, most azonban mégis megtörtént az érzéki vonalak kedvelőinek álma, hiszen különleges élménynapot tartott Zsámbékon az olasz gyár hazai képviselete. Az összeröffenés oka, hogy Rákóczi Feri mellett egy újabb hazai Alfa Romeo nagykövet mutatkozott be, előtte azonban nézzük, hogy milyen vezetni a kínálat két legkomolyabb sportgépét, a Giulia QV-t és a 4C kupét. Naná, hogy magam is rájuk voltam igazán kíváncsi, hiszen ciki vagy sem, de még egyikük sem volt még meg. Ugyan csak két körre volt lehetőség a Drivingcamp hosszú körszakaszán – bezzeg drága kollégám a Slovakiaringen hajtotta a két kihegyezett olaszt –, a rövid ismerkedés is elég volt, hogy átéljem, miről is meséltek nekem oly lelkesen.
Bemelegítés nélkül pattantam fel a Giulia QV érzelemvonatára, vonzó vonalai és mérgesen morgó kipufogói – négy is van belőlük – soha nem látott gyorsasággal szippantottak magukhoz. Hosszú idő után alkottak ismét időtállóbb szedánt az olaszok, már, ami a külsőt illeti. Megjegyezhető, közben klasszikus Alfa, a QV esetében sportosabb lökhárítók, nagyobb légbeömlők tudatják, hogy 510 Ferrari lóerő dolgozik a hosszú gépháztető alatt, no meg két turbó és hat henger, utóbbiak V-alakban. Még az utastérnek is elhiszünk mindent, szénszálas falú kagylóülések, néhol alcantara borítás és vörös varrások. Ott van benne az őszinte autósport-szeretet.
Kormányról indul, mit indul, felkel, majd Dynamic módban megjön a mennydörgés is. Élesen enged a kuplung, megjön a bitang erő, majd az első váltásnál megérintjük a műanyag, de legalább gömb váltógombot, és egy jókora mozdulattal áttoljuk az érzéketlenül becsúszó kettest. Alfa szinten elismerendően pontos a váltó, de bármely hot hatch rövid úton járó, kattanós kézijét igazán megvizsgálhatták volna a fejlesztés során. Jön az első bólyasor, majd kerek szemekkel fordulok a mellettem ülő felé: máris túl vagyunk rajta? Elképesztően közvetlen a kormányzás. Sajnos mindent elrontott a vészfék-asszisztens, ami folyton rácsipogott az instruktori autóra, majd sajnos bele is fékezgetett, erősebb féktávokon pedig azonnal kaptuk az elakadásjelzőt is. Értem én, hogy Raikkönnen miért mosolyodott el, de mi túl voltunk biztosítva. Megmagyarázhatatlan, de én is mosolyogva szálltam ki belőle. Valamit azért tud. Méghozzá szeretni, érzelmeket átadni.
Lehet, hogy még jobban édesítette volna az emlékeket, ha a Quadrifoglio után nem pattanok be azonnal a 4C-be, de így tettem, és nem bántam meg. Az Alfa Romeo kétajtós sportkupéja, úgy feszített az aszfalton, mint ami minden pillanatban arra vár, hogy versenypályára vigyék és szétszedjen mindenkit. Lorenzo Ramaciotti, a formatervező, hozzátett a világhoz. Minimum érdemelne valamit ezért a gyönyörűen ívelt farért a körlámpákkal, duplakipufogóval és kacsapopóval, de nem csak kekszet. A finoman lejtő modenai tetővonal alatt ránk kacsint az 1,75 literes sornégy, ami közel sem úgy szól, mint amiben csak négy dugattyú dolgozik. Tömény szénszálból készült vastag küszöbön átlépve juthatunk a pilótafülkébe, ahol a színtiszta puritánság fogad minket. Ugyan itt volt szőnyeg, de alapvetően a csupasz lemezen taposunk, a pedálok pedig függőlegesen állnak, mint a legkomolyabb túraautókban. Felénk néz a műszerfal, már amennyi van, a csapott aljú volán itt különösen indokolt.
Bőr behúzóval csukjuk az ajtót, kocogtatom a szénszálas elemeket: ezek bizony igaziak. Benyomom az egyes gombját, majd önfeledten ordít fel a motor, de valami igazán alvilágit, váltáskor pedig olyan darálósat durrant, hogy a DSG-Akrapovic páros is elbújna szégyenében. Ha van utcai gokart, hát a 4C a csúcson ül, középmotorosként elképesztő az úttartása és éppen elég játékos a fara. Utoljára jó pár éve, egy épített driftautóból szálltam ki remegő kezekkel, pedig azóta járt jónéhány játékszer a kezeim alatt. A 4C olyan sűrű adrenalinlöket, hogy most ismét remegtem. Ennél őszintébb visszajelzés nem is kellett – addig nem nyugszom, amíg nem pályáztam egy ilyennel.
Egymás után próbálva azért elég átfogó képet kaphattunk arról, amiről az Alfa Romeo szól, magam is most kezdem kapiskálni. Persze össze sem hasonlítható a két teljesítménymodell: a 4C egy nyers, kihegyezett versenyautó, a Giulia QV viszont egy közúton is élhető prémiumromboló. Utóbbi lelkivilágához valószínűleg több együtt töltött kilométerre lenne szükség, most a kis szöcske elvitte a show-t. Na de ki lett az Alfa Romeo új nagykövete? Kiss Ramóna, aki korábban a Lotus Ladies Cupnak is eredményes versenyzője volt, így nem áll távol tőle a sportos és érzéki autók világa.