Jó drága. Volkswagen Polo 1.2 TSI DSG teszt

Komoly. Hogy egy borzasztó képzavarral kezdjem: a 2009-ben bemutatott ötödik generációs, a versenysportban WRC-sikerekkel támogatott Volkswagen Polo nemrég átesett egy szokásos ráncfelvarráson. Tetszik tudni, ez a széria nyerte el 2010-ben az Európai Év Autója, sőt a Világ Év Autója címet is, népszerű, bőséggel fogy bolygószerte, s relatíve itthon is. Az átesés utáni sokkban vaskos közhellyel dagonyázva a Polo ugye voltaképp egy kis Golf, komoly személygépjármű élre vasalva, übernémetesen, konzervatívan, egyeseknek unalmasan, másoknak kellemesen, minőségin.


Mit hozott a facelift? A műszaki alapok, a méretek nyilván változatlanok. Volkswagenék csak frissítették a Polót, mert ez a dolgok rendje, mert nagy a rivalizálás, s nehogy a népek jól másfelé kacsingassanak. Holmi „új” Toyota Yaris, az aston martinos orrú Ford Fiesta, a formás Peugeot 208, vagy mondjuk az új-új Opel Corsa irányába. Például. Az update-elt Polo mindenesetre szolidan átdolgozott lámpákkal és lökhárítóval, akár krómbetétes fényes fekete hűtőráccsal, új színekkel és felnikkel kéri a maga nem vékony szeletét a piaci tortából.

Tágas. A Polo eddig is egész tágas kis autó volt, eztán sincs másképp. Átlagtermettel elöl-hátul vígan elférni. Az első ülések kifejezetten kényelmesek, a hátsókra gyerek nem fog panaszkodni, felnőtt is csak akkor, ha mondjuk minimum Golfból, Golf-méretű kocsiból ül át. A csomagtér alapból 280 literes, padlója alsó és felső pozícióban is rögzíthető, ha fent van, bővítés után majdnem sík a pakolható felület. Ehhez előbb a hátsó ülőlapot kell fel-, majd a támlát lehajtani, nem tragédia.

Luxus. A Polo tipikusan az az autó, hogy nem feltétlen kívánsz rá, de használod, s megszereted. Megszereted, mivel a minőségérzet a kategóriájában párját ritkító. Ahogy kinéznek, ahogy kidolgozottak, amilyen tapintásúak az anyagok, és hát amilyen zajtalanság uralkodik az utastérben. A nagyobbautós fílinghez egész biztos hozzájárult, hogy az importőr egy gazdagon felszerelt, kvázi luxusautót adott tesztelésre – a báziskivitelnek nem ilyen a kormánya, nem ilyen a műszerfala, nem ilyen a középkonzolja, s nem ilyen az ülése. És a középkonzol tövében nincs hangulatos hangulatvilágítás, na sebaj.

Kész. A vezetőüléssel amúgy az első kilométereken egyáltalán nem voltam megbékélve, aztán idővel megtaláltam a számomra ideálisközeli beállítást (csak legmélyebbre engedve is túl magas az üléspozíció). A kormányt szépen magamra húztam, a váltót D-be, s azon kaptam magam, hogy hopp, elillant a hét, adom vissza a tesztautót, és ennyi. Még jó, hogy diktafonra rögzítettem a tapasztaltakat, különben a Polo annyira magától értetődően csinálja, amit csinál, annyira kész, mint termék, annyira beleköthetetlen, hogy igencsak. Egy GTI-ben vélhetően más ingerek értek volna, egyáltalán, ért volna bármi inger.

Ezerkesztyű. Mert a közvetlen befecskendezéses 1.2 TSI motor jó meg minden, kulturált, négyhengeres és jaj de szuper, hogy nem három. Lóerőből 90, Nm-ből 160 van neki, azonban inkább késztet kizárólag nyugodt A-ból B-be közlekedésre, mint a 10,8 mp-es 100-as sprintidő reprodukálására, s a 184 km/órás végsebesség megközelítésére. Még akkor is, ha a nyomatékcsúcs már percenkénti 1400-as fordulaton rendelkezésre áll, s elvileg ki is tart 4000-ig, és ha a zsigulisan szólva ezerkesztyű könnyedén elboldogul az üresen 1,06 tonnás ötajtóssal. Na de ez nem meglepő mód az a fajta modern turbómotor, ami azért turbós, hogy elméletileg takarékosabb legyen a szívóknál.

BMT, DSG. A spórolást és még inkább az Euro 6-os környezetvédelmi normának megfelelést a BMT (BlueMotion) technológia garantálja gyors stop-start rendszerrel, fékenergia-visszanyeréssel, kipufogógáz-utókezeléssel, a váltó meg 5 fokozatú manuális valószínűleg jó hosszú áttételezéssel, vagy ilyen 7 sebességes DSG kettős tengelykapcsolós automatizált, konyhanyelven dupla kuplungos automata szerkezet. Pikk-pakk felgangol hetesbe, alkalmasint visszadob akár négy-öt fokozatot is, alig rángat, ügyesen kúszik, felismeri a lejtőt és az emelkedőt, van sportos programja tovább pörgetéssel, lehet sk is kapcsolgatni, és gyárilag egyáltalán nem fokozza az étvágyat. Értsd a kézi és a robotizált váltós 1.2 TSI vegyes fogyasztása is 4,7 l/100 km. Parádé. A tesztátlagnak kapott 5,8 sem rossz több várossal, mint nem. Ha valakit érdekel: autópályán 130-nál 7-8 liter a fogyasztás, a fordulatszám 3000 alatti, a csend pedig kisautós mércével döbbenetes.

Extrák serege. Komolyan mondom, már-már bepipultam, hogy nincs kulcs nélküli nyitás, ha már „sportülés” figyel elöl, ha mind a négy villanyablak le-föl automata, ha kulcsról, távirányítással is nyílnak és záródnak az ablakok a B-oszloptól sötétítetten, s ha egyebek mellett olyasmik is vannak egy ekkorka autóhoz, mint első-hátsó parkradar, tolatókamera, fáradtságérzékelő és Multi Collision fék, ami segít egy ütközésnél maximális erővel lassítani, hogy egy második koccot már megússzon az ember. És van jókora érintőképernyős, mit érintőképernyős, közelítésérzékeny érintőképernyős infotainment cucc navigációval, mirrorlink-funkcióval az okostelefon-kompatibilitásért, meg van City-break vészfék, elektronikus differenciálzár, visszagurulás-gátló, elöl ülésfűtés, USB, Bluetooth is.

Csomó a kákán. Megerőltetem magam, s csak belekötök valamibe: az elektromos tükörállítás gombja picit fura helyen és szögben van, a multikormány sok-sok tekerentyűjét és billentyűjét meg szokni és tanulni kell. De ennyi. Vagy még szóljam meg az alubetétes pedált, hogy minek rá az alubetét? Ugyan már! Vagy, hogy a tesztautó fedélzetén se automata klíma, se automata világítás nem volt? És? Ez is, az is kérhető. Meg adaptív tempomat, panorámatető, sportfutómű, stb.

Totál semleges. És akkor visszahallgattam, mit is mondtam fel a rögzítőre, és azt mondtam fel, hogy félelmetesen könnyű vezetni a Polót, hogy a futómű, a kormány, az egész hangolása a végletekig semleges, és ez jó. A menetstabilizáló fölöslegesen nem avatkozik közbe, a fék adagolhatósága példás, Think Blue van, azaz a fedélzeti computer grafikonnal és számokkal is ösztönöz a lehető legkörnyezetbarátibb vezetésre (ha már kiosztottál magadnak egy körmöst, hogy nem e-up! elektromos autót vettél), s a tudatnak az ő eláradása, hogy sanszosan az osztály eminensével jársz. Persze, hogy drágán.

Népautó, mi? Jobb lesz kapaszkodni: a Fresh felszereltségű tesztautó-féle konfiguráció 5,5 millió forintot kóstál. Ennyiért már nem is alulmotorizált és nem is fapados kompaktokat kapni, nem? De. Attól még ennyibe fáj a Polo, a 2,99 milliós indulóárat meg nevessük ki hangosan. Ennyibe egy háromajtós, háromhengeres 1.0 MPI Start benzines kerül 60 lóerővel. Mondjuk az is klímás. Az 1.2 TSI-ért listán alapból 4,04 milliót kér a Volkswagen, a DSG-felár 440 ezer forint. Akad amúgy 110 lovas 1.2 TSI és egy rakás háromhengeres dízel is, mindegy, aki újonnan Polót vásárol, bölcsen teszi, hiszen kitűnő autót kap a temérdek pénzéért.