Jó a kisebb motor is? Opel Grandland X 1.5 D teszt

Arról már többször is említést tettünk, többek között a kétliteres dízelmotorral felszerelt Grandland X tesztjében is, hogy az Opel nagyobbik szabadidő-autója közös alapra épül a Peugeot 3008-assal. Ugyanakkor dizájn terén a német gyártó tökéletesen oldotta meg a konszernváltással járó „buktatókat”, hiszen a Grandland X ízig-vérig Opel maradt. Kívül és belül egyaránt megőrizte a márka jellegzetességeit, ha beszélhetünk ilyesmiről, mert nincs se i-cockpit, se zongorára emlékeztető középkonzol és a kormány is szép kerek. Ugyanígy a karosszéria is barátságosan gömbölyded, nincsenek csapongó részletek.

Teljesen átlagos, ami maximálisan pozitív jelző, még akkor is, ha napjainkban, az olykor egészségtelen méreteket öltő individualizmus korában, sokan rettegnek az átlagos fogalmától.

Sőt, ez az átlagos SUV kimondottan csinos. A fényszórók két nappali menetfény csíkja látványos a sötétben, a hűtőmaszk is a tökéletes középút, hiszen se nem túl nagy, se nem túl kicsi. A lökhárítóban pedig sportos felhangú légbeömlő imitációk kaptak helyet, amelyek szintén ízlésesen egészítik ki az összképet, ahogy a sérülékeny helyen, legalul trónoló, kerek ködfényszórók is. Hátul megismétlődik a két fénycsíkos dizájn, és a hátsó ablak alatt széltében végigfutó él is kellemes látványt nyújt, bár csak közelről látszik igazán a „mélysége”. Bár manapság folyton-folyvást a sportosságot próbálják hangsúlyozni a gyártók, szerencsére ez az autó inkább elegáns. Főleg az oldalablakok felett futó krómcsíkkal és ezzel a forgalmi szerint barna, ám valójában inkább pezsgő, vagy „piszkos” arany karosszéria színnel. Még a fényezetlen műanyag elemek sem rontják el, sőt kimondottan hasznosak és egy szabadidő-autón divatosak is

Annyira belejöttem ebbe az átlagos gondolatmenetbe, hogy az utastérre is majdnem csípőből rávágtam a jelzőt. Pedig igazából nem annyira átlagos. Persze bent sincsenek formabontó megoldások, ellenben mindenhol kellemes tapintású anyagok várnak. A bőrborítású fotelek annyira kényelmesek, hogy valószínűleg ezer kilométer meg sem kottyan bennük, deréktámaszuk és a combtámaszuk kiváló, az ülőlap hosszúsága pedig változtatható. Jól jött a hideg téli napokon a fűthetőségük, ahogy nyáron jól jön majd a szellőző funkciójuk is.

Hátul sem kiemelkedő a térkínlat, de még így is kényelmesen elférhet akár egy átlagos termetű felnőtt is és az itt utazóknak sem kell lemondaniuk az ülésfűtés lehetőségéről.

Katalógusadat szerint 514 liter a csomagtér alaptérfogata, ami egészen 1652 literig bővíthető. A csomagtér padlószintje ráadásul állítható is, szóval egy négytagú család gond nélkül elfér benne a cókmókkal együtt, ha nyaralni/telelni indul. Bár a téli csúszós utakon nem segédkezik összkerékhajtás, de erről majd kicsit később. Még egy picit térjünk vissza a vezető szeme elé táruló látványhoz.

Hívogató a bőrborítású, világos cérnával varrt, háromküllős és fűthető kormánykerék. Nem is okoz csalódást, ebben az esetben is megtalálta az Opel az arany középutat. Nem túl vastag és nem túl vékony a karimája, ráadásul prémium érzetet nyújt. Ebben segít még a zongoralakk is a középkonzolon, ami nagyon gyorsan maszatossá válik, de legalább jól mutat. A nyolccolos érintőképernyőn gyorsan átlátható az infotainment rendszer menüje és több funkció a kormányról is vezérelhető. Kicsit lentebb a digitális klímaberendezés szintén könnyen kezelhető. A nyolcfokozatú automatikus sebességváltó karjára is jutott némi zongoralakk, a pedálokra pedig némi fém díszítés. Említést érdemelnek még az ajtóburkolatok is, amelyeknek bőrburkolata ugyancsak igényes megoldás, míg az apró LED-csík pedig este teszi hangulatosabbá a légkört.

Na, de miért sugallom már a címmel, hogy nincs szükség a kétliteres dízelmotorra a Grandland X mozgatásához? Hát azért, mert a 130 lóerős 1,5 literes egység érzésre semmivel sem gyengébb. A PSA-csoporton belül az 1,6 literes HDI erőforrásokat ez a motor váltja le, amelynek 130 lóerejéhez 300 Nm nyomaték társul. Mindez gond nélkül, és lendületesen képes mozgatni az 1,35 tonnás autót.

Papíron persze három másodperccel lassabban éri el a 100 kilométer/óra tempót a kisebb motorral a SUV, de rugalmasság terén nincs semmi szégyenkezni valója.

Bárhol is lépjünk oda neki, zokszó nélkül megindul. Az automatikus váltó sem gondolkozik túl sokat, szinte mindig próbálja egyenletesen, valahol 1500 és 2000 között tartani a fordulatszámot, ami jó hatást gyakorol a fogyasztásra. Mondjuk nem ivott sokkal kevesebbet, mint a kétliteres, ám az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az nyáron járt nálunk és az 1,5-össel sokkal többet autóztam a városban, rengeteg hidegindítással, fagypont körüli hőmérsékleten. Ezért az útjaim többségében még bemelegednie sem sikerült rendesen, szóval nem leszek vele túl szigorú. A hétliteres átlag így is elfogadható érték, tudván, hogy a rendeltetésének megfelelően, hosszú utakra használva, ebből még faragható.
A futómű hangolása is egy vérbeli utazóautóé. A kisebb bukkanókon és úthibákon észrevétlenül siklik át, bár nem „puhították fel” túlságosan a futóművét, ugyanis még az éles és tempósan vett kanyarokban is gyönyörűen tartja az ívet. Sőt, kimondottan meglepő, hogy a nehéz, gázolajos motorral az orrában mennyire ragaszkodik az ívhez. De a Grandland X nem vadulásra való. Okosan bánva a gázpedállal, közel ezer kilométert is képes lehet megtenni egy teljes tank üzemanyaggal, viszont a terep nem a barátja. Összkerékhajtás nincs, helyette a PSA más márkáiból ismert (az Opelnél InltelliGrip) üzemmódválasztóval lehet különböző útfelületekre alkalmasabbá tenni a szabadidő-autót, ám a könnyed telekjárásnál durvább kalandnak nem érdemes nekivágni vele.

A típus indulóára egészen csábító a kategóriában, ugyanis az 1,2 literes, 130 lóerős, turbós benzinmotorral már 6 750 000 forintért hazavihető. Még a kisebbik dízelmotorral és hatfokozatú manuális váltóval sem túl elrugaszkodott a 7 445 000 forintos ár, azonban a legmagasabb, Ultimate felszereltséggel már 9 885 000 forintnál járunk és a nyolcfokozatú automatikus váltót is kérve már 10 millió feletti érték szerepel az árcédulán. A tesztautó ára pedig majdnem 11 milliónál állt meg. Persze ennyiért már tényleg egy végtelenül kényelmes és egyszerűen kezelhető autót kapunk. Tolatókamerával, radarokkal elöl és hátul, szóval könnyű parkolni a méretes géppel. Továbbá segt a sofőrnek az aktív sávtartó rendszer, az automatikus vészfékezés, a táblafelismerő és a sötét éjszakába nappali fényt varázsoló full LED-fényszórók is. Persze, akinek ez már túl drága, könnyen megtalálja az ötféle felszereltségi szint közül a neki megfelelőt. Vagy merjem úgy mondani, hogy az átlagosabbat? Mert az átlagos is lehet nagyon jó, remélem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel.