Javuló egyenleg – ingyenes töltés a München-Stuttgart szakaszon

Azzal zártuk a pénteki napot, hogy bejegyeztünk egy új azonosítókártyát a töltő-előfizetésemhez, így a szombat annak tesztelésével indult. Naná, hogy nem működött, de az előre rendelt, péntek este még nem működő „charging key” már igen. Remek, ilyet se látott még senki! Ráadásul a töltés azért még ekkor sem indult el, valószínűleg azért, mert az autó szinte tele volt töltve, 2 kilométerrel korábban húztuk le a konnektorról. Viszont legalább már úgy tűnik, van elfogadott kártyánk, arra pedig nyilván jó ok van, hogy a szinte teli akku töltése miért nem indul el.
Bár szombaton csak 236 kilométert kellett megtenni a rajt és a cél között, nem kockáztattuk meg töltés nélkül. Ha ugyanis nem sikerül, akkor bizonyára nem tudjuk betolni az autót az előírt időablakban, de persze a büntetőpontok számítanának a kisebbik problémának. Míg tehát a 400 kilométeres hatótávot ígérő Renault Zoe, a hasonlóval kecsegtető átépített Citroën AX töltés nélkül indult, a Hyundai Ioniq gazdája sajátos taktikát választott: a korlátozásmentes autópályán tempósan haladt, de emiatt be is iktatott egy 15 perces villámtöltést. Mi az óvatosabbak közé tartozva megejtettünk 150 kilométer után egy DC villámtöltést. Mindezt egy autópályapihenőben, ingyenesen. Pontosan olyan volt tehát a tegnapi utazás, amilyen az ideális villanyautózás kell legyen. Félúton egy wc-látogatás, egy kávé és persze a szintén ingyen wifin keresztüli Facebookozás után indulhattunk szinte teli akkuval tovább. Naná, hogy azok, akik köztes töltés nélkül mentek, gyorsabbak voltak nálunk, meg az Ioniq is, utánuk azonban mi következtünk.
Mivel tegnapra nem jutott semmi probléma, nagyjából a kamionok sebességével (~90 km/óra környékén) a München és Stuttgart közötti autópályaszakaszon lehetett bőven csodálni a mellettünk elhúzó izomgépeket. Akadt néhány Porsche, számos Audi-Mercedes-BMW, de a legszebb hangja az elektromos Focusból mégis egy kvázi rokonnak, egy előző generációs Mustangnak volt. Pedig nem hiszem, hogy épp a mi kedvünkért röffentett volna a V8-on, hajtotta ugyanis azt eleve rendesen.
A hangulat egyébként csöppet sem versengést idéző. Mindenki barátságos, és ahogyan már az előző cikkben pedzegettem, nem csupán elkötelezett villanyautó-felhasználókról van szó, annál mindenki mélyebben benne van a témában. Heiner Sietas az ingyenes töltők megtalálásában remek LEMnet szoftver fejlesztője, a cseh hippiként aposztrofálható Jaromir Vegr a cseh villanyautóspecialista Ekolo elnök-vezérigazgatója, az Ioniqot hajtó Wolfgang Wegmann pedig megújuló energia témában hasonló koponya, autójának R EE 2050 E rendszáma a Párizsi Klímaegyezmény vállalására utal, vagyis arra, hogy 2050-re csakis megújuló energiát használjunk, legalább a közlekedéshez. Amúgy ők hárman egyaránt több éve villanyautóznak, ha másért nem, hát a tapasztalataik meghallgatásáért is érdemes volt nevezni az eTourra. De persze millió egyéb élményért is, például megfizethetetlen, amikor a Münchenben ledudáló hibrid Yaris sofőrjéről kiderül, hogy nem ledudálni csak üdvözölni akart, mert ő is magyar. Hitetlenkedve kérdezte: tényleg elektromos ez a Focus, tényleg eljöttünk vele Budapestről? Ilyet még Németországban sem látni, pedig már ott, azaz itt is forgalmazzák. Alapára 34 900 euró, azaz alig több mint 11 millió forint.
Ezek után pláne nem értem, hogy otthon miért nem adják olcsóbban. Mert továbbra is azt mondom, ha ez az autó az állami támogatással 10 millió forint alatt elérhető lenne, jó vétel lenne. Navigációja tökéletesen működik, van töltőadatbázisa is, ami persze nem olyan okos, mint az egyelőre legjobbnak bizonyuló LEMnet, de ha onnan kinézzük a címet, elvezet oda. A töltők megtalálásában Münchenben az is segített, hogy ki vannak táblázva, az autópályákon viszont továbbra sem láttunk egyetlen elektromostöltő-jelzőt sem. A Focus tolatókamerája sokat segít a manőverezésben, stabil futóműve és élénk kormánya pedig itt élvezhető igazán. Ja, a 137 km/órás végsebesség valós, azaz óra szerint nagyjából 145 km/órás tempót tud a Focus Electric. Teljesen korrekt. Hatótávjára még a Teslákkal érkezettek is azt mondják, hogy ez már az élhető villanyautó kategória. Pontosabban annak belépő szintje - jegyezte meg egyikőjük.
Ja, a villanyautós olyan, mint az iPhone-felhasználó, ahol tud, konnektort keres, hogy kapjon egy kis áramot, azt ugyanis mindig érdemes kihasználni. Ma irány Luxemburg, ingyenes töltőpont(ok) már kinézve, hogy a végső egyenleg a kezdeti nehézségek ellenére a villanyautózás felé billenhessen. Addig persze még hosszú, több mint 3000 kilométeres az út. A múlt héten 330 kilométerrel átvett Focusba amúgy tegnap belepörgött a kétezredik kilométer, teljes élettartamára vetített átlagfogyasztása gyári érték alatti, igaz, ehhez takarékos vezetésemnek is van némi köze.
Tovább az eTour sorozat további cikkeihez. [hirdetescimke] Töltőpartnerünk a Schneider Electric, vezetéstechnikai partnerünk a Groupama Tanpálya[/url].