Tavaly nyitotta meg kapuit az augsburgi Mazda Classic Museum, ahol Walter Frey 140 darabos gyűjteményéből 40-50 autó látható kiállítva
Sokan talán még nem is tudják, hogy a BMW-k, Mercik, Audik és Porschék országában létezik egy hely, ahol igen komoly japán gyűjtemény és múzeum is található. Tavaly nyitotta meg kapuit a Mazda Classic Museum Augsburgban. A Münchentől szűk egy órányi autózásra lévő városban Walter Frey gyűjteménye világszinten is egyedülálló. A 140 darabból álló kollekcióból egyszerre mintegy 50 modell kerül kiállításra az 1500 négyzetméteres csarnokban, amely egykor vasúti raktárként szolgált.
Vasúti raktárként is szolgált az épület, manapság pedig a japán gyártó egyik ékszerdobozának számít a kívülről érdektelennek tűnő épület
A Frey család története 1971-ig nyúlik vissza, ekkor jött létre az Auto Frey az Augsburg melletti Gersthofenben. 1978-tól elsők között kezdtek foglalkozni Németországban Mazdák forgalmazásával, a vállalkozásban Walter két fiúgyermeke, Joachim és Markus a mai napig részt vesz. A múzeum létrejöttében jelentős szerepet vállalt a németországi Mazda importőr is, talán nem véletlenül. Egy ilyen létesítmény jót tesz a márkának, a Mazdák fanatikusainak pedig nem kell Japánig utazni, hogy ehhez hasonló gyűjteményre csorgathassák nyálukat.
Az öreg Freyt leginkább a Wankel-motor fogta meg, emiatt számos modell található a múzeumban, amelyben forgótárcsás egység dolgozik
A gyártó közel 100 éves történetét bemutató kiállítás számos olyan autót vonultat fel, amelyek Európában soha nem voltak elérhetők. A legidősebb Freyt főként a Wankel-motor fogta meg, ezért a gyűjtemény jelentős részében forgótárcsás motor található. Egyes modellekről nem is gondolnánk, hogy ilyen egység mozgatta, csak az adatlapról derül ki, hogy bizony ebben is Wankel teljesített szolgálatot. Nem véletlen, hogy a Mazda nem kívánja elvetni véglegesen, az RX Vision Conceptből érkező
sorozatgyártású RX-9-et szintén Wankel-motorral tervezik piacra dobni. Ez persze a jövő, a Mazda múltja viszont a Budapestről 770 kilométerre található múzeumban eléggé jól végigkövethető. Ha épp nincs az embernek ideje elugrani, az alábbi fotók is jók egy gyorstalpalónak.
1931 októberében indult a Mazda GO gyártása, amelynek a képen látható továbbfejlesztett, GB névre keresztelt változata 1949-ben látott napvilágot. Egyhengeres, 16 lóerős benzinmotor hajtotta, közel 30 különböző változatban készült. Egyes modelleket akár 2 tonnával is lehetett terhelni. Volt olyan év, amikor 130 darabot is eladtak belőle egy évben.
A gyártó első négykerekű járművének forgalmazása 1960-ban indult az R360 Coupéval. A 2,98 méter hosszú kisautó elérhető volt sokak számára, népszerűségét jól mutatja, hogy az értékesítések 65 százalékát ez a modell tette ki a kategóriában. V2-es, 356 köbcentis motor hajtotta, tömege mindössze 380 kg-ot nyomott.
A Mazda jeep. Sokan nem is gondolnák, de a Mazdának volt ilyen modellje, melyet 1970-1973 között forgalmaztak Pathfinder XV-1 néven. A Burmában gyártott modellt főként kormányzati, katonai és rendőrségi célokra használták. Volt belőle ponyvás és keménytetős változat is, akár kilenc fő szállítására is alkalmas volt. A meghajtásról egy 90 lóerős négyhengeres motor gondoskodott.
A Mazdának nem csak terepjárója, busza is volt. A Parkway alapesetben 26 személyes, de létezett belőle 13 férőhelyes változat, amely elsőosztályú kényelmet adott utasainak. A kéttárcsás Wankel-motor 135 lóerőt teljesített. Végsebessége 120 km/óra volt, amellyel kora egyik leggyorsabb buszának számított. Mindössze két évig, 1974 és 1976 között gyártották.
Egy motorháztető, amit mi sajnos nem írhattunk alá. A Mazda japán fejeseinek kézjelei viszont megtalálhatók rajta.
Egy autó, amit mindenki csodálattal néz. A Cosmo Sport 110S az első olyan autó volt, amelyben kéttárcsás Wankel-motor dolgozott. A prototípusa 1964-ben mutatkozott be, sorozatgyártása 1967-től 1972-ig tartott. A kézzel épített Cosmoból napi egy készült el a gyárban, összesen 1519 db látott napvilágot. 110 lóerős motorjával és 940 kg-os tömegével 185 km/órás végsebességre volt képes.
1984-ben csatlakozott a Mazda a rally bajnoksághoz, ahol 1985-ben egy B-csoportos RX-7-essel Carlsson és Melander a harmadik helyen végzett az Akropolis Rallyn. Összesen hét versenyautó készült, az itt kiállított darab nem eredeti, csupán egy replika. A motorháztető alatt egy dupla-rotoros Wankel szolgáltat 300 lóerős teljesítménnyel, melyhez kevesebb, mint 1000 kg-os tömeg társult.
A rally és rallycross pályák másik nagy királya a 323 GT-R. Összkerékhajtásával és 185 lóerős teljesítményével jó alapnak bizonyult. Az N és az A csoportban idehaza is többen versenyeztek ilyen típussal. Gyártása 1992-től 1993-ig tartott.
A Mazda szárnyas modelljét ugyanaz a Toshihiko Hirai tervezte, mint az MX-5-öt. Ennek ellenére nem lett olyan nagy sikere, mint a kis roadsternek. 1992-től 1995-ig gyártották, összesen 4392 darab készült belőle. A 3,29 méter hosszú modell középen található háromhengeres motorja 64 lóerőt teljesített, mely 150 km/órás végsebességet ért el.
Az első két generáció a 626-osból. A bal oldali 1979-1982 között készült, 1,6-os és 2.0 literes négyhengeres Otto motorral, kupé és limuzin karosszériával. A jobb oldali 1982-től 1987-ig volt forgalomban, a benzines mellett ezt már dízellel is kínálták. A korábbi két kivitel mellett megjelent a lejtőshátú is. Őket követte még két generáció, a 626 negyedik generációja 1997-ben köszönt le, 2002-ben a Mazda6 váltotta.
Kétségtelen, hogy a Mazda egyik nagy sikerét az MX-5 hozta meg. Az 1989-től gyártott kétüléses roadsterből a mai napig több mint egymillió példány talált gazdára, ezzel a legsikeresebb modell lett a kategóriában. A kis tömegű hátsókerekes roadster árát tekintve a piac egyik legelérhetőbb élményautója, nem véletlenül lett ez a típus a legnépszerűbb. A hagyományokat jól mutatja, hogy az első és a negyedik generáció fordulatszámmérője megjelenését tekintve szinte egy az egyben megegyezik. Az MX-5 2019-ben 30 éves lesz, amelyet bizonyára egy 30th Anniversary névre keresztelt limitált szériával fog ünnepelni a japán gyártó.
Érdekesség, hogy 323-asból nem csak GT-R, hanem kabrió változat is készült. Az 1985-től 1989-ig gyártott modellt Európában nem forgalmazták. Alapesetben 1.6-os szívó benzines mozgatta, de volt belőle turbós változat is.
A Mazda legsportosabb és leggyorsabb modellje az RX-7 volt. Európában 1992-96 között forgalmazták, kéttárcsás Wankel-motorja 240 lóerő leadására volt képest, japánan pedig készült 280 lovas kivitel is. Mindegyik változat twin-turbóval egészült ki, tömege csupán 1310 kg-ot tett ki. A legutolsó modell 2002-ban gördült le a gyártósorról, melyet a következő évben a szintén wankeles RX-8 követett.
A Mazda modellek egyedfejlődése több ehhez hasonló idővonal-ábrán tekinthető meg a múzeumban. Látva ezt, érdekes abba is belegondolni, hogy nem egészen 100 év alatt honnan hova jutott el az autótechnika. Vajon hol leszünk ugyanennyi év után?
A bejáratnál ez a nagyjából 5x5 méteres Cosmo fogad. Nem véletlenül. Az egész múzeumban ő az egyik legszebb forma. Aki München közelében jár, annak érdemes kerülni egyet Augsburg felé és eltölteni legalább egy órácskát Európa legkomolyabb Mazda múzeumában!
Ide nagyon el szeretnék látogatni, és eléggé útba is esik Ulm (félúton a Mercedes és a BMW élméyközpontjai között). Bár a Mazda számomra kedvenc korszaka (90-es évek első fele) még nem múzeumba való, lassan kikopnak a forgalomból az olyan kedvencek, mint a 94 utáni 323F, a xedosok vagy tuningsczéna által megsemmisített utolsó RX7-esek.
Eddig a Lowman Muzeum volt az egyetlen igazi zarándokhely a japán autók rajongóinak ([url]http://autossagok.blog.hu/2017/07/12/louwman_museum_ii_resz#[/url]), Louwman úr elég markánsan tudja kifejezni a tiszteletét ([url]http://totalcar.hu/magazin/szerelem/2016/10/02/toyoda_aa_1936/[/url]), Toyoda úr pedig igyekezett személyes gesztussal meghálálni.