Japán ajándéka Amerikának. Toyota Highlander használtteszt

Egy olvasónk ajánlotta próbára saját autóját. Az összekötő kapocs pedig a világ legnépszerűbb hibridje, azaz a Toyota Prius. A szintén Toyota, szintén hibrid, ám méretesebb Highlander tulajdonosa ugyanis azt követően írt egy mailt, hogy olvasta a saját példányról írt beszámolómat, amiben leírtam, hogy városi rövidtávú utakon akár 7 litert is képes enni a Prius II, s ennek ellenére takarékosnak tartom. Igen, extrém rövid távokon valóban képes annyit fogyasztani, bármi mással, pláne automatával 10-12 l/100 km feletti lenne ugyanilyen üzemben az étvágy, ha viszont egy picivel hosszabb távokat autózunk, már könnyedén megy 5 liter alá a fogyasztás. Tudja mindezt a Highlander tulajdonosa is, hiszen neki is van Priusa (is), hasonlóan használják, mint az én családom és hasonló fogyasztási értékeket kapnak. És hasonlóan hibrid-fanatikusok, ám míg én a nagyméretű családi autó kérdését olcsó, de dízel egyterűvel oldottam meg, ők drágábban, de finomabb üzemű "középméretű" hibrid szabadidő-autóval. Mert a csaknem 4,8 méter hosszú, mintegy 1,9 méter széles és 1,76 méter magas, bő kéttonnás SUV az Egyesült Államokban csupán közepes méretűnek számít. Remek gép, óriási utas- és csomagtérrel. Valójában döbbenet, hogy az amerikaiak ilyen jó autókat kapnak az egykor általuk atombombával támadt japánoktól.
Abszolút látszik, hogy ezt az autót, a Highlandert elsősorban az Egyesült Államok vevőinek építették, 2009 óta helyben is készül, ám ez a 2008-as példány még japán. És utóbbi is látszik rajta. Temérdek kapcsoló, a műanyagok mind-mind a hasonló korú Lexus RX-ből köszönnek vissza, a kormánykerék talán az Avensis II frissített kiadásából való, a műszerfal vonalai is ismerősek onnan, a minőség pedig fényévekkel jobb, mint az amerikai autókban. A központi érintőkijelző ugyanazt tudja, mint a Prius II facelfites verziójában vagy akár a Lexus RX-ben. A hajtáslánc is utóbbiból való. Elöl 3,3 literes V6-os, 211 lóerős benzines és 167 lóerős villanymotor, hátul pedig még egy 68 lovas villanymotor dolgozik. A kombinált összteljesítmény 272 lóerő, s miként a többi hibrid Toyota (és Lexus), a Highlander is képes tisztán elektromosan mozogni, l,9 kWh-s NiMH akkumulátorával leginkább dugóban csoszogni, parkolás közben manőverezni, de ez pont elég ahhoz, hogy városban minden SUV-nál kellemesebben használható legyen.
Egy gigantikusan nagy nappaliban ülünk, s nem zavaró, ha éppen dugóba kerülünk, mert ott rostokolva nem pöfög üzemanyagot a nagyra nőtt Lexus RX-ként is nevezhető Highlander. Amúgy hiába tűnik sokkalta drabálisabbnak és méretesebbnek, mint az RX, valójában nem egész 5 centivel hosszabb, alig többel szélesebb. Viszont ez egy hasábforma. Elöl egyértelműen tágasabb utastérrel, a második (2/1 osztással tologatható) sorban mindennél hangsúlyosabb 2+1 kialakítással, a +1 természetesen a középső, könyöklőnek lehajtható ülőhely. És van továbbá a csomagtérből kihajtható hatodik, hetedik helyet adó pad is. Ha az alapból óriási második sori lábhelyet az ülés előretolásával csupán elegendőre redukáljuk, akkor leghátul is el lehet férni, persze az ott utazást csak a gyerekek fogják élvezni. Ha már gyerekek: Isofix-csatlakozó csak a középső sor szélső helyeinél van. A már hétéves és bő 85 ezer mérföldet, azaz több mint 135 ezer kilométert futott autóban a bőrkárpit már egy picit megereszkedett, ellenben nincs kitöredezve, látszik rajta, hogy időnként ápolást is kap.
Sokkal többre az egész autónak sincs szüksége, a Highlander is hozza azt, amit a Toyota hibridjei: a hibamentes üzemet. Nem gond az amerikai modellhez az alkatrészellátás? - kérdezem a tulajt. Viccelsz? Jön a válasz. Az ebayről bármi itt van egy hét alatt, kvázi fillérekért. Ő amúgy ezt az autót már itthon vette, a honosítással nem ő küzdött meg, igaz, az sem volt nagy küzdelem. A Toyota mindenre gondol, E-betűsek a lámpák, nem kellett őket cserélni, csak az irányjelzők villogását áthangolni. A szervizelés, az átalakítás, honosítás tehát nem drága, inkább olcsó, hiszen a hibrid regadója jelképes, vám persze volt rá, hiszen az Amerikában vásárolt, Japánban gyártott autó semmiképp sem a vámmentes EU-ból való. Viszont a Highlander teljes tulajdonlási költsége hibamentes üzemének, tartósságának, meg persze fogyasztásának köszönhetően a méretosztályban megszokotthoz mérten jelképes.
Az elmúlt hét év és bő 135 ezer kilométer legkomolyabb karbantartása a 90 000 kilométeres volt, akkor a szűrőkön és a motorolajon túl még gyújtógyertyákat is kellett cserélni. 130 ezer kilométer után pedig fékbetéteket is, a tárcsák még a gyáriak. Fogyasztás? A gyári vegyes érték 9 l/100 km, a tesztkörön épp csak 8,8 literes értéket mutatott a fedélzeti számítógép. Utóbbi már azért is fontos, mert ezek szerint nem mpg-t ír, a központi menü ráadásul magyar és van navi is. De vissza a fogyasztáshoz, városban és országúton kíméletesen hajtva nem nehéz 9 liter alá vinni, autópályán 120 km/óra fölé merészkedve már 10 literes vagy jelentősebb étvágy adódik. A fizika az fizika, a Higlander pedig méretes. Viszont egy hétüléses, összkerékhajtású, automata váltós, csaknem 5 méteres és kéttonnás autótól az éves átlagban adódó 9,5 l/100 km érték is elképesztően jó.
Pláne úgy, hogy az utastér k.b. csendszobának felel meg. Gázpedáltaposásra hibridesen motorzaj töri meg a némaságot, de igazából az is távoli, egészen jól szigetelt. Mivel azonban jellemzően az az egyetlen zajforrás, mindenki azt mondja jelentősnek. Autópályán a méretekből adódóan természetesen van szélzaj és oldalszél-érzékenység is, de ez is bőven védhető a méretekkel. A futómű egyértelműen amerikai: lágy, kényelmes és kanyarban jelentős oldaldőlést adó, mégis biztonságos. Igazából szerethető és az autóhoz passzoló. Méretesek, viszonylag ballonosak is a 245/55 R19-es abroncsok, csak cserélni ne kelljen őket, mert piszok drágák. A rugózási komfortnak ellenben jót tesznek.
Kényelmet még sok más is ad: az első üléseknél meglévő ülésfűtés tekerőgombbal fokozatmentesen szabályozható, a klíma háromzónás, a hátsó utasokat pedig a tetőből lehajtható DVD-s mozirendszer szórakoztatja (a csúcs Limited felszereltség esetén). Utóbbi persze amerikai szabványú, így az európai gyári korongokat nem, csak a megfelelően írtakat fogadja. Azért megoldható, hogy legyen mit nézniük a csemetéknek hosszabb utakon.
Mennyiért kaphatunk ilyen remek autót? A Használtautó.hu kínálatában 6-6,5 millió forintért sorakoznak a nem ennyire felszereltek. Amerikában pedig 15 ezer dollár (~4,2 millió forint) magasságában kezdődnek, ahhoz kell még hozzáadni a vámot, a szállítást és a honosítást, olcsóbban sajnos nem lehet kihozni, jó példányt talán annyiból sem. Viszont ilyen korú, méretű, ellátmányú (sok más mellett háromzónás klíma, 7 légzsák, guminyomás-szenzor, még a pótkeréknél is, elektromos csomagtérajtó) és főként ilyen fogyasztású más SUV nincs, pláne nem olcsóbban. Viszont a Highlander legfőbb erénye nem is az, hogy relatíve olcsó, hanem az, hogy egy jó autó. Akár 8,4 másodperc alatt 100 km/órára érhet, de igazából csendben, higgadtan autózni jó vele. Abban szenzációs, nyugalmat áraszt - azzal is, hogy nincs benne se turbó, se kettős tömegű lendkerék, se nagynyomású befecskendező-rendszer. Költségei nem csak szerények, tökéletesen tervezhetőek is. Egyetlen hátránya említhető csak: ez az autó is egy csapda, nagyon nehéz belőle másba átülni. Jó hír, hogy ha Európának nem is hozza a Toyota, 2013-ban bemutatta a Highlander újabb, harmadik generációját. Azt viszont már nem Japánban, hanem csakis az Egyesült Államokban és Kínában gyártja. Ezt a példányt valószínűleg érdemes még jó néhány évig megtartani.